A kassai Thália Színház másfél év kényszerszünet után, ősszel ismét várja vissza közönségét. Ebből az alkalomból sajtótájékoztatót hívtak össze október 11-én.
Valami vidám darabra volt most szükség a pandémia lecsengésének időszakában.
Carlo Goldoni: Bugrisok (I Risteghi, 1760) c. vígjátékát adják elő. De ez meglehetősen pontatlan meghatározás. Előre kell bocsátanom, az olasz szerzőnek ezt a darabját nem emlegetik és nem is nagyon játsszák.
A velencei születésű mester nyolcévesen írta első darabját, majd kamaszkorában megszökött otthonról és vándortársulatokban női szerepekben lépett föl. Tehát a színjátszás gyakorlati oldalát is megismerte, amit kamatoztatni tudott. A szülői szigor jogi pályára terelte, konzuli szolgálatot teljesített. Ügyvédi irodát nyitott, de negyven évesen hivatásos színházi szerző lett. Majd Párizsba költözött és francia nyelven írta darabjait. Megújította a commedia dell’artet. Történetei egyszerű semmiségek, mégis a civakodások, féltékenykedések megzabolázhatatlan körtáncának kiindulópontjai. Ez a valóságban is így van. Apróságokból nőnek ki a hajmeresztő konfliktusok, világháborúk.
A komikum csak kiindulópont, a nevetés igazi forrása a kigúnyolt jellem.
A vígjáték hőseit nyelvhasználatukkal is jellemzi. A típusokból hús-vér embereket faragott. De hiába volt sikeres, öregségére megvakult, mindenkitől elfeledve távozott az élők sorából. Pedig néhány darabja halhatatlanná tette. A Két úr szolgája, A chioggai csetepaté vagy a Mirandolina. Ezeket a kassai Thália régebben játszotta.
A Bugrisok nem tartozik a legjobb alkotásai közé. Összesen 120 darabot írt, volt év, amikor tizenhatot. Ez mindenképpen – egyes esetekben – a minőség rovására ment. Ahogy a darab rendezője, Matusek Attila m.v. elmondta, igazítani kellett rajta. 50%-ban átírta. Vannak benne helyzetek, melyek kétszáz-,valahány év után nem érvényesülnek. Érthetetlenek, vagy nem aktuálisak.
Matusek Attila (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A mába emelte a történetet, de élt a Goldoni által teremtett helyzetekkel.
A szerző nem vette észre minden esetben a lehetőségeket és nem aknázta ki azokat maradéktalanul. A szereplőket is „aktualizálni” kellett. Így Riccardo grófból színészcsillag lesz, hogy társadalmi presztízse megmaradjon. Nádasdi Péter bújt a bőrébe, aki elmondta, voltaképpen egy mellékszereplőt alakít, de a darab végén súlya megnő. Egy meglepő fordulatot hajt végre, mely az előadás értelmezését gyökeresen megváltoztatja.
Az alapötlet megmaradt.
A férfi-nő kapcsolat Ádám és Éva óta központi kérdés. Egy patriarchális atya, akinek leánya van első feleségétől, másodszor is megnősült. Ez a szabálytalan háromszög már önmagában konfliktushelyzetet teremt. Ahol meg feszültség keletkezik, ott törésvonalak vannak és azok mentén óhatatlanul megjelenik a humor. Mások kicsinyességén, gyarlóságán veszély nélkül lehet szórakozni. Hálás téma ez a szerzők számára. (Önmagunkon nem tudunk annyira önfeledten kacarászni.)
Velencében karnevál van. A szigorú apa „karanténba” zárja Liucettát, a leányát. Ennek aktualitását nem kell hangsúlyozni, hiszen ezt mi is megéltük. Ez a lányt már önmagában is arra ösztönzi, hogy kitörjön. Van egy felemás szövetségese, Margarita, a mostohaanyja.
Konkurensei egymásnak, hiszen a férfit akarják az ujjuk köré csavarni, de közben ösztönösen szemben állnak a hagyományos férfivilág korlátoltságával/felfogásával. Tehát a családi hierarchia átalakítása a tét. A lány a szerelembe menekülhet, de nevelőanyjának milyen lehetőségei/eszközei vannak?
Latócky Katalin (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Latócky Katalin, aki a második feleséget alakítja, megerősítette, mint Margarita, ellentmondásos helyzetbe kerül. Nevelt leányától támogatásban részesül, de ez nem megy veszekedés nélkül. De ki nem szokott civakodni? Mindennapi történet. Liucetta elmenekülhet. Ám az asszony történetének nincs végkifejlete. Csak sejthetjük, hasonló dilemmák fogják életét végigkísérni.
Köztudott, a színház is „kollektív” műfaj.
A műsorfüzetben feltüntetik a rendezőt, a dramaturgot, a jelmez- és díszlettervezőt, ám a valóságban ezek a szerepkörök nem vállnak el egymástól annyira élesen. A rendező, amikor átformálta a kéziratot, megküldte azt a színészeknek, akik saját ötleteikkel gazdagították. De menet közben is gyúrták a szöveget. Folyt a párbeszéd a dramaturggal, de a többiekkel is.
A rendező Kalocsányi Gábort kérte föl, hogy dalokat komponáljon a darabhoz. Elvárása az volt, hogy ezek mozgatórúgói legyenek az előadásnak. Tehát a szereplők ne akkor fakadjanak dalra, amikor semmi dolguk, hanem azok görgessék a cselekményt. Amikor „elakad” a darab, ott a dal lendítsen túl a holtponton. Így azokat rendszerint ketten-hárman éneklik.
Michal Lošonský (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Michal Lošonský m.v. díszletei a perspektívákkal játszanak. Egy kis térben a távolság illúzióját keltik. A darabban két helyszínt kell láttatni anélkül, hogy át kellene építeni a színpadot. A falakat képek sokasága borítja. Ezek utalnak a korra, melyben Goldoni alkotott. A kortalan jelmezeket is ő tervezte, melyek szintén részt vesznek a játékban. Hogy miképpen, azt nem áruljuk el.
Fancsali hepiend lesz a vége? Majd meglátjuk!
Szpisák Gyula, a marketingosztály főosztályvezetője érdeklődésünkre elmondta, bizonytalanságok gyötrik. Nem tudhatja, nem lesz-e változás a rendszabályokban. A színházat most félig lehet megtölteni nézőkkel. Tehát százan nézhetik meg az előadást. Ennek viszont negatív anyagi vonzata van. Az emberek nem vásárolnak bérletet, inkább a helyszínen váltanak jegyet. Ebben a helyzetben csakis a pályázatok segíthetnek, mert máskülönben a kulturális intézmények ellehetetlenülnek.
Reméljük, a Bugrisok is egy jó előadást fognak látni!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
