A karácsonyi ajándékok között a legtöbb családban idén is megjelentek a játékok. A míves csomagolás, vagy ajándéktáska különféle kisautót, babát, plüssállatkát, összeilleszthető játékelemeket rejtett. A játék nem csupán a legkisebbeket szórakoztatja, s ez a múltban sem volt másként.
Míg napjainkban főleg a multinacionális cégóriások gyártják a játékokat, addig bő fél évszázaddal ezelőtt kis manufaktúrák, néhány főt alkalmazó játékgyárak készítették a játékremekeket. A 20. század első felében Ipolyságon is működött egy játékgyár.
Az itt készült játékok masszívak és művészi kivitelezésűek voltak. Ez utóbbiról gondoskodott a második világégés idején a losonci születésű Szabó Gyula festőművész, grafikus, aki két éven át a játékgyár tervezője volt.
„Az ipolysági Mese Játékgyár alapításának pontos ideje egyelőre ismeretlen számunkra, de valószínűleg a 20. század elejére tehető, amikor a technikai-technológiai eljárások fejlődésének következtében a jelentős mennyiséget termelő nagy játékgyárak mellett szinte gomba módra szaporodtak a kisebb üzemek” – olvasható B. Szabó Márta, a Honti Múzeum egykori munkatársa korábbi előadásának szövegében.
Szabó Gyula tervezte nyuszi (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A játékgyárat Schmidl Manó alapította és működtette 1942-ig. Az akkori zsidótörvények nem engedélyezték a zsidók számára a tulajdonjogot, így egy barátja, Urbányi Pál, a Kanadában élő Pablo Urbányi író édesapja vette át a gyár irányítását.
Az új tulajdonos 1944 márciusáig, a gyár megszűntéig megélhetési lehetőséget és menedéket biztosított az ott dolgozó – túlnyomórészt üldözött zsidó – munkásoknak. A játékgyár termékei ismertek voltak a nagyvilágban. Erről tanúskodnak a harmincas évekből származó reklámplakátok és hirdetések is.
Urbányi Pál hívta Ipolyságra Szabó Gyulát, aki megélhetési okokból elvállalta a felkérést. Mint a róla szóló monográfiában olvasható:
az emberiség történelmének legborzalmasabb időszakában Szabó Gyula gyermekjátékokat, állatkákat, kerekeken guruló mesebeli alakokat tervezett. Rövid írásbeli üzenetét az utódok számára 1943-ban festett önarcképén rögzítette: „Játsszuk az életet és ránk les a halál.”
A képzőművész feladata a cég számára új fajátékok tervezése volt. Szabó Gyula túlnyomórészt mobilis játékokat tervezett. A gyárnak kerekeken gördülő játékokat javasolt. Hintó, lovas huszár mellett kerekeken gördülő állatfigurák születtek az ipolysági tevékenysége alatt.
Szabó Gyula tervezte csacsi (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A széles skálájú termékekből napjainkban is fellelhető pár darab. A Honti Múzeum gyűjteményében három Szabó Gyula által tervezett állatfigura található: csacsi, nyúl és teknősbéka.
„A meglehetősen ütött-kopott, néhol sérült játékok még ma is híven tükrözik tervezőjük egyedi stílusát. A lecsiszolt, mintegy 2-2,5 cm vastag falapból kivágott figurán festéssel alakították ki az apróbb részleteket. Szabó Gyula a festészetében is jelentős szereppel bíró kontúrvonalak mesteri alkalmazásával, kihangsúlyozásával vagy elmosásával keltette a játék felületének plasztikus hatását” – magyarázza előadásának írott formájában B. Szabó Márta.
Mivel ezek a figurák egyszerű készítési módjuknál fogva merevek voltak, a mozgathatóságukat a vastag dróttengelyre erősített kerekek biztosították.
A Mese Játékgyár a németek bevonulását követően megszűnt, ám emléke fennmaradt az Ipoly menti városkában. A még fellelhető játékok mellett több tárlat is megidézte e jeles korszakot. Legutóbb 2016 novemberében nyílt kiállítás az ipolysági Simonyi Lajos Galériában Szabó Gyula Ipolysághoz fűződő kapcsolatairól. Ekkor számos skicc és játékok tervrajza került kiállításra.
A Honti Múzeum gyűjteményében található, Szabó Gyula által tervezett játékok (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A kékkői várban működő Játék- és Bábmúzeumban szintén látható pár terméke az ipolysági Mese Játékgyárnak. A masszív, ám bájos játékok egy letűnt kort idéznek vissza.
Mert játszani jó, játsszuk az életet!
