A vízgazdálkodásról szóló írásom negyedik, egyben utolsó részét azzal kezdem, hogy 2020 szeptemberben, amikor kezdetét vette az EU Felújítási Alapjának széleskörű véleményezése, az MKP nevében azt javasoltam, hogy a 6,3 milliárdnyi forrás mintegy felét e területen lehetne hatékonyan felhasználni. Mindenütt, ahol hiányzik a szennyvízhálózat, a víztisztító és a vízvezeték, e forrásból meg lehetne építeni. Csupán komoly elszántság és kellő akarat kellett volna ehhez, mert hiába lesz európai színvonalú fővárosunk és digitalizált Nyugat-Szlovákia, ha a polgárok fele a vidéken továbbra is koszban és piszokban fog élni… Nem hallgattattunk meg. A mai körülmények közepette, nem csoda.
Amikor 2021. június 1-én, a Nyitra Megyei Fejlesztési Tanács alakuló ülésének vitájában felszólaltam és elmondtam, a vízgazdálkodás terén milyen gondokkal küzdünk a párkányi régióban, az ivóvíz hiányából fakadóan pedig az Alsó-Garam és az Alsó-Ipoly mentén, sokan elcsodálkoztak.
Majd a végén többen elmondták: azt hitték, hogy ennyire rossz állapotok csupán keleten vannak, nem Nyitra megyében.
Nos, tekintsük át, mi a helyzet északkeleten. Az egyik szlovák tévécsatorna híradójában 2021. szeptember 25-én helyzetértékelést tartottak Szepességben a vízgazdálkodásról és a tervezett beruházásokról. Az egyik nagyközség, Káposztafalva polgármesternője a következőt nyilatkozta: a község közművesített, korszerű víztisztítója van, ám a 21. században elképzelhetetlen, hogy a kültelken levő üdülőövezet nyaralóiból tartálykocsival szállítsák el az emésztőgödrök tartalmát a községben található víztisztítóba. A 21. században ez már nem járja, ezért ott is víztisztítót és közműveket építenek.
Ha ez a 21. század, akkor a Duna, a Garam és az Ipoly mentén (néhány kivételtől eltekintve) sötét középkor honol.
Azt hiszem, ez az a helyzet, amikor képletesen szólva kinyílik a bicska a zsebben. Más kérdés, mindezt ki okozta, kik ezért a felelősök. Hihetetlen regionális különbségek vannak Szlovákiában e területen is. Mint sok más területen, akár a közútfejlesztésre, a vasútfejlesztésre, a gazdaságfejlesztésre vagy általában a regionális fejlesztésre gondolunk.
Szinte minden területen hasonló, szakadéknyi különbségekbe ütközünk. Szlovákia az egyensúlytalanságtól, a részrehajlástól szinte majd felborul.
Érdekes az a friss hír, hogy a Legfelsőbb Számvevőszék 2022-ben rendszerszerűen a vízgazdálkodást veszi majd górcső alá. Vagyis leellenőrzi, mi a helyzet a víztisztítók és a szennyvízhálózatok tekintetében az egyes régiókban, járásokban. Az állam mennyire teljesítette felvállalt kötelezettségeit, a regionális vízművek betartották-e beruházási terveiket, feladataikat. Mivel az utóbbiak részvényesei a körzetükbe tartozó városok és falvak, azok joggal elvárják, hogy a vízművek képviseljék érdekeiket az olyannyira kellő és hiányzó beruházások tekintetében.
Megvizsgálhatná a számvevőszék például, hogy a kormány miért nem szán jóval több forrást erre az elhanyagolt területre a 2021–2027 közötti fejlesztési időszakban a Brüsszelnek fizetett súlyos büntetések helyett.
Ha az országos sajtótájékoztatóval, amelyet a ZMOS vezetésével tartottunk Muzslán, elősegítettük, hogy ez legyen a számvevőszék legfontosabb vizsgálódási területe 2022-ben, nyilván emiatt is volt értelme a decemberi aktivitásainknak.
A következő lépésben rá szeretnénk világítani a Szövetség berkeiben arra, miben is rejlenek a súlyos regionális különbségek a vízgazdálkodásban. Ezúttal más szemszögből, nem a háztartások elméleti rákötésének arányaiból, mint a korábbi Nyitra megyei adatok, hanem hogy egy-egy járásban a települések mekkora hányada rendelkezik vízgazdálkodási infrastruktúrával.
2021 nyarán az MKP-ban végeztünk felmérést arról, hogy ilyen tekintetben Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia 18 járása milyen adatokkal rendelkezik. Majd ezt követően tesszük meg konkrét lépéseinket a kormányzat, a megyei fejlesztési tanácsok és a regionális vízművek irányába.
Hiszen, mint ahogy az első részben leírtam: az óra kérlelhetetlenül ketyeg. 2027-ig van időnk. Utána a lehetőségek tárháza igencsak beszűkül. Itt az ideje, hogy végre a tettek mezejére lépjünk.
Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője
