A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása petíciót kezdeményez a jelenlegi egyetlen parlamenti választási körzet megszüntetésére. Érdekes felvetés, hiszen az 1994-es választásokon még léteztek körzetek (a régi kerületek szerint kelet, közép, nyugat, valamit a főváros), több politikus szerint az akkori elvek mentén kellene a mostani körzeteket is meghatározni, azaz a hatályos megyerendszerből indulnának ki.
Mielőtt ujjongásban törnénk ki (bár sajnos már akadtak magyarok, akik így tettek),
nézzük meg, mit várhatunk egy ilyen rendszertől a rendelkezésre álló adataink szerint.
Számításainkhoz a lakosság lélekszámát vettük alapul, a 2021-es népszámlálási adatokat, illetve a parlamenti választási részvételek átlagait, azzal, hogy a magyarság esetében a közös pártra – optimistán – az összmagyar szavazatok 75 százalékát számítottuk. Az országos részvételi arányt 65 százalékban határoztuk meg.
Első változat
A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának javaslata szerint egy választási körzet egy megyével lenne egyenlő, a megyék lakosságuk szerint kapnának parlamenti mandátumokat, a parlamentbe pedig a legtöbb elsőbbségi szavazatot megszerzők jutnának.
Ez a gyakorlatban egylistás szavazást jelent, ami nem az arányos képviseleti rendszer alapja, hanem többségi elvű.
A jelöltek ABC-sorrendben kerülnének a listára, majd a választásokon őt karikáznák. Nyilván kérdés, hogy egy, több, vagy a megye teljes kvótáját szavazhatják-e meg az emberek (akár 22 személyt is jelölve). Ez a rendszer a gyakorlatban azzal járhatna, hogy szinte minimális lenne a nemzetiségi képviselet lehetősége, hiszen például Nyitra megyében, ahol legtöbb a magyar pártra (elméletileg) szavazók száma, 59 700 emberrel szemben 297 200 nem rájuk szavazó jelenne meg, miközben a régió mandátumszáma 19 lenne.
Kérdés: egylistás szavazásnál az ötszörös különbség mennyire kecsegtet jó eredménnyel. A Kassa megyének járó 21 mandátum esetében a 26 100 magyar szavazatra 385 600 szlovák pártra szavazó jut, ami 14,8-szoros arány. A társulás szóvivőjének mondatai egyébként némileg ellentmondásosak, vagy a részletekkel nem volt teljes mértékben tisztában, hiszen akad még számos ismeretlen a majdani képletben.
Szlovák pártokra szavazó és az egységes magyar pártokra szavazók számának összehasonlítása
Második változat
Mint a bevezetőben írtuk, Szlovákiában a rendszerváltást követő első években már léteztek „választási kerületek/megyék”, melyek a 3+1-es területi elosztáson alapultak. Az akkori törvényi szabályozás az ország „hagyományos” választási rendszeréből indult ki.
Az 1994-ig hatályos törvény értelmében a regionális listákon akkor lehetséges a parlamentbe jutni, ha az adott jelölt pártja országosan megugorja az 5 százalékos küszöböt.
A kerületi szavazatszámokat a bejutó pártok szavazatai szerint osztották meg. Vizsgáljuk meg a lehetőségeket 8 megyére vetítve. Modellezésünk szerint a magyar szavazók 65 százalékos részvétel mellett 75 százalékban választanának egy magyar pártot. Az eredmény ebben az esetben országosan 163 ezer szavazattal 6,3 százalékos lenne. A 150 parlamenti helyből ebben az esetben 12 mandátumban lehetne maximalizálni az eredményt (lásd. Pro Civisgrafikon, térkép). A bejutási arány tehát nagyon hasonló lenne, mint a jelenlegi rendszer esetében. A térképen az adott megye összes lehetséges képviselőinek száma, zárójelben a magyar mandátumok száma.
Egy megye, egy választási körzet
A harmadik változat
A magyarországihoz hasonló vegyes választási rendszer bevezetése is felmerült a közbeszédben. Az országos listák mellett az egyéni választókörzeteken keresztül is lehetne parlamenti képviseletet szerezni.
Egy ilyen lehetőségnél is felmerülhet az indító párt országos támogatottságának szükségessége, de akár le is mondhatunk az 5 százalékos küszöbről, ha egyéni körzetben független személyiségek is indulhatnának.
Sok-sok kérdés, melyeket pillanatnyilag nem szálazunk szét, mivel a részleteket nem mutatták pontosan be. Jelen lehetőség megvizsgálásánál tehát abból indultunk ki, hogy a választókörzetek kialakításánál a jelenlegi közigazgatási határok jelentik a kiindulópontot. A közbeszédben, leszámítva a szlovákiai magyar politika egy részét, fel sem merül, hogy a hatályos közigazgatási felosztás durván ellentmond a természetes tájegységeken alapuló rendszereknek. Egyszerűen nem jó!
Egyéni választókörzetek
Mindezek ellenére, jobb híján, alábbi elemzésünket az aktuális meglévő rendszerre alapoztuk. A 150 parlamenti széket kettéosztottuk, azaz 75 személy országos listán jutna be, a másik 75 pedig egyéni választókörzeten keresztül. Az egyéni választási körzetek kialakításánál az egyes járások lakosainak számát vettük kiindulópontként. Egy mandátumra átlagosan 73 900 lakos jut. A két adatból kiszámítható, hogy az adott járásra hány egyéni mandátum jut. Például egy kis járás esetében 0,22, egy nagynál pedig 2,1. Az egymással szomszédos és egy megyében található járások esetében olyan összeadásokat hajtottunk végre, melyekből értelmezhető és mérhető mandátumszám jönne ki.
Hangsúlyozom, hogy ez egy elméleti síkon felvázolt egyéni választási körzeti rendszer, mely 11 körzetbe vonná a magyarok által lakott járásokat. Ezekből három a gyakorlatban kiesik, mégpedig Pozsony, Kassa és Nyitra, hiszen a 3 százalék alatti arányuk nem feltételezi az eredményességet.
A rendelkezésre álló és modellezett adatok szerint az alábbi táblázat mutatja az esetleges választási sikert, de itt is érvényes, hogy a magyar szavazóbázis 65 százalékos részvételi aránya mellett az egységes magyar párt 75 százalékos közösségi támogatásával számoltunk. Ez a gyakorlatban egy valószínűsíthetően elérhető maximum. Természetesen a lehetséges eredmények számos tényező miatt változhatnak. Például: hány szlovák párt indul, egy magyar párt indul-e a választásokon, lehetőség lenne-e civil egyéni indulóként a választók kegyeiért folyamodni, továbbra is alacsonyabb lesz-e a magyarok választási kedve stb.
A táblázatban szereplő adatokból kiindulva, a Dunaszerdahely – Galánta és Komárom – Vágsellye körzetből elhozható lenne 3+2 mandátum. Ahol még maradna némi esélyünk a sikerességre, az az Érsekújvár-Léva, valamint a Nagyrőce – Poltár – Rimaszombat körzet, ahol talán az 1+1 képviselővel lehetne számolni. Jelen adatok esetében is országosan több mint 6 százalékos eredmény kellene az eredmény biztosítására, így az egyéni körzeteken kívül az országos listáról is be lehetne jutni, vélhetően 4 vagy 5 képviselővel.
Zárszó helyett
Nyilván ez pillanatnyilag egy fikció, és számos kérdés nyitott, de talán érdemes felkészülnünk minden lehetőségre. Összességét tekintve bizonyára vitán felüli, hogy a demokratikus társadalomban a polgárközeliség fontos és pozitív elmozdulás a választási rendszerben, ezt jelenthetik a körzetek is. Ki kell viszont azt is mondanunk, hogy a mečiari járások rendszerének örökségén felépített közigazgatási rendszer határai rosszak.
Ezen változtatni kell, megoldásként pedig az általunk oly sokszor hangoztatott természetes régiókat kell alapul venni. A mi esetünkben pl. Bodrogköz, Ungvidék, Gömör, Garamvölgye, Mátyusföld, Csallóköz.
Az ügy politikai vonatkozásában pedig elengedhetetlen megjegyezni, hogy az egyéni érdekek, illetve a pillanatnyi csillogó figyelemkeltés-központúság helyett a megfogalmazott célok elérésére/megvalósítására kell törekedni. Mi már kértük, hogy a kormány pótolja évtizedes mulasztását, biztosítsa a magyar közösség széleskörű önigazgatását, mert akkor a választási rendszer kérdése nem fenyegetne veszélyhelyzettel a mi közösségünkre nézve. És talán többször kellene a pozsonyi Várdombra, adott esetben a Várba mennünk, csak nem csillogni, hanem kérni – követelni, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
(Őry Péter/Pro Civis PT/Felvidék.ma)
