Az április 22-ei pénteki nap Nagycétényben az oktatási intézmények kiváló együttműködésének jegyében zajlott. A helyi Manócska Óvodát a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának hallgatói és oktatói látogatták meg, ahol az óvoda vezetőivel és tanáraival közös egyeztetésen vettek részt.
Az üdvözlés és bemutatkozás után elhangzott Horváth Kingának, a Tanárképző Kar dékánjának beszéde, melyben kiemelte: „Egyetemünk különlegesen nagy súlyt kíván helyezni a magyar szórványok magyar iskoláinak, óvodáinak a támogatására is, hiszen az identitás megőrzéséhez legfontosabb az anyanyelvi oktatás léte, az oktatási intézmények szakmai támogatása.
Örömmel tölt el bennünket, hogy a Nyitra-vidéken, Zoboralján és konkrétan Nagycétényben is vannak partnerei a Selye János Egyetemnek.“
Ezek után Szarka László egyetemi tanár Ladányi Lajost, a Manócska Óvoda alapító fenntartóját szólította, hogy mutassa be az óvoda keletkezésének történetét, aki röviden kifejtette, hogy az óvoda megszervezésénél a helyi közösségi igény és a magyar állam óvodafejlesztési programja által nyújtott lehetőség találkozott. Ismertette az óvoda létrehozásának részleteit a telek kiválasztásától egészen az óvoda átadásáig, melyen Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett, s ünnepélyesen átadta az óvodát.
A szórványléttel kapcsolatban kifejtette:
„Okvetlenül kell, hogy hírt adjunk magunkról, hogy tudják, létezünk és azért jól esett, amit a dékán asszony is mondott, hogy ez az együttműködés támogatás is, de mi azért keressük a partnereinket. Mi több lábon szeretnénk állni és fontos, hogy legyenek partnereink, akik sokkal erősebbek nálunk.”
A konferencia témája a szórványlét és az abból való kitörési lehetőségek voltak. Ezen témában Ladányi Lajos kifejtette: „Mi a szórványlétet úgy próbáljuk megoldani Zoboralján, hogy intézményeink működjenek és azokat meg tudjuk tölteni programmal. Mert ha nem jól működnek, az erőt, potenciált von el és arra nincs fölösleges kapacitásunk, hogy ilyesmivel foglalkozzunk.”
Elmondta, hogy a zoboraljai magyarság száma az elmúlt tíz évben kilencezerről hatezerre csökkent, ami nagy veszteség.
Kifejtette, hogy emiatt a szórványban a minőségre kell törekedni. Minőségre az oktatásban a tanári kar terén is, mert hogy egy kisiskola a tanár személye miatt ne működjön jól, azt a szórványban nem engedhetjük meg magunknak. Ezért olyan képzett tanárokat alkalmaznunk, akik biztosítják a színvonalas működést. Erre törekedtek az óvoda létrehozásánál is.
Szarka László javasolta egyetemi oktató kollégáinak, hogy közösen gondolkodjanak el azon, mi lenne az a konkrét segítség, amit fel tudnának ajánlani Nagycéténynek és Zoboraljának.
Utána a Selye János Egyetem Esterházy-ösztöndíjasa, Sál Attila, a martosi Esterházy Kollégium szórvánnyal foglalkozó hallgatója tartott előadást a szórvány jelenségről. Saját szűkebb pátriájában, Léván szerzett tapasztalatai révén a szórványjelenség az ő számára sem ismeretlen, mivel elmondása szerint Zoboralja után épp Léva magyarsága az, melyet legjobban jellemez a szórványlét:
„Körbeveszi ezt a várost több olyan település, ahol a magyarság aránya 15–20 százalék, ahol 20–25 éve nincs magyar iskola. Ahol be kell buszozni három négy falun keresztül azért, hogy az ember magyar iskolába járjon.
Ahol magyar kultúra olyan értelemben nincs, mint ahogy mi gondolkodunk róla, maximum évente egyszer el lehet intézni, hogy jöjjön a Csemadok színjátszócsoportja és akkor ez egy ünneppel ér fel. Olyan közösségekről beszélünk, amelyek izolálódnak, s benne a családok is, ahol egy magyar családnak nincs meg az a természetes közege, ahol meg tudja élni a magyarságát, ahol a többi magyar emberrel a kapcsolatait fenn tudja tartani. Tehát izolálódik ő is, izolálódik a közössége és a magyarsága, ami egyre inkább a családi életterére szűkül le.“
Kiemelte, hogy a vegyes házasságoknak csupán a 20 százaléka végződik azzal, hogy a gyerek magyar lesz, nyolcvan százalékban a szlovák nemzetiségű lesz és ez Zoboralján még inkább így van.
Szarka László megjegyezte, hogy a szórvány témájáról úgy tartják, az egy tudományos dolog és fel is róják nekik, hogy e témában csak tudományoskodnak, ahelyett, hogy a szórványt mentenék. „Pedig ez a vélemény egy másik véglet, hogy a szórványt menteni kell. A szórványban élni kell. A szórvány ugyanolyan élettér, mint a Csallóköz, vagy Komárom. Ugyanúgy emberek mozognak benne.“
-
- Fotó: Jancsó Badacs Károly
-
- Fotó: Jancsó Badacs Károly
A kialakult beszélgetés és véleménycsere után Tóth Péter professzor úr hangsúlyozta „az ember az, aki nagyon meghatározza, hogy egy közösség milyen nyelven virágzik”. A pedagógus, a tanár hatása a közösségre határozza meg, merre indul el a közösség.
A szakmai gondolatcsere után a résztvevők megtekintették az óvodát látogató gyermekek műsorát, akiknek az egyetemisták könyvajándékokkal kedveskedtek.
A műsorért cserébe az egyetem hallgatója, Iván András brácsamuzsikával kísért népdaloktatást tartott a gyerekeknek, jó érzékkel megválasztott népdalokkal kötve le érdeklődő figyelmüket.
A műsor után a konferencia zárásaként Iván András Zoboralja néprajzáról tartott előadást, melyben összegezte e vidék néprajzi, népzenei értékeit, azok kutatásának történetét és máig élő formáit.
A konferencia után az óvoda épülete előtt gyülekező közönség előtt ünnepélyes mozzanatként Horváth Kinga dékán átadta Ladányi Lajos óvodafenntartónak azt a táblát, mely ezentúl méltó módon az óvoda bejáratánál hirdeti, hogy a Manócska Óvoda a Selye János Egyetem Gyakorlóóvodája.
Baráti hangulatú búcsúzás és csoportkép készítése után a látogatók Nyitrára utaztak, ahol folytatták programjukat.
Nagycétényben az oktatás és a szórvány jegyében folytatódott a pénteki nap. Délután öt órától a Manócska Óvoda a zoboraljai óvodák nevelőit, alapiskolai és középiskolai tanárait, igazgatóit látta vendégül egy szórványkonferencia keretén belül. A konferenciát Ladányi Lajos, az óvoda alapító fenntartója nyitotta meg, bemutatva a zoboraljai óvodák és iskolák helyzetét, nehézségeit és kihívásait, melyekkel a szórványlétben kénytelenek megbirkózni.
A konferencián Hajdú Mária nyugalmazott tanár osztotta meg tapasztalatait a fiatalabb kollégákkal és a résztvevőkkel. Rámutatott arra az évtizedekkel ezelőtti gyakorlatra, amikor a zoboraljai iskolák összefogva közös programokat, tematikus napokat szerveztek tanulóiknak, amelyek révén az egyes iskolák diákjai megismerkedhettek, kapcsolatokat teremthettek. Az ezzel kapcsolatos beszélgetés és véleménycsere rámutatott az együttműködés hiányára és annak szükségességére. A résztvevők annak lehetőségeit is megvitatták, hogy a magyar vagy szlovák tannyelvű iskola között hezitáló szülőket miként ösztönözzék, motiválják arra, hogy a magyar tannyelvű oktatás mellett döntsenek.
(Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)
