A Történelmi Vitézi Rend Nyugat-felvidéki Székkapitánysága szervezésében emlékeztek a magyar katonahősökre Szőgyénben, v. Smidt Róbert székkapitány és rendtársai, Méri Szabolcs polgármester és Farkas Zsolt esperes-plébános, valamint a helyi szervezetek és az emlékező közösség csatlakozásával.
Az emlékezésre elsőként a magyarszőgyéni temetőben került sor, ahol Trombitás Sándorra, a magyar királyi szakaszvezető altiszt honvédre, a Magyar Arany Vitézségi Érem Hősére, és Kurcz Mihályra, a Tűzkereszttel és a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel kitüntetett magyar királyi honvédre emlékeztek.
Emlékezés a magyarszőgyéni temetőben Trombitás Sándor a Magyar Arany Vitézségi Érem Hőse sírjánál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ezt követően a Nagyboldogasszony-templomban szentmisét mutatott be Farkas Zsolt atya. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn.15,13.) – hangzott az Evangélium szava. Zsolt atya erre építette fel a szentbeszédet, amikor megemlékezett azokról, akik életüket és vérüket adták Istenért, hazáért, családjukért, barátaikért és bajtársaikért.
A németszőgyéni temetőben a Magyar Honvédek Emlékoszlopánál emlékeztek, ahol hét magyar honvéd alussza örök álmát, az ő nevüket véste fel v. Smidt Róbert fafaragó a kopjafára, aki így emlékezett: „A honvédek a Szent László gyalogezred katonái voltak. A szőgyéniek sokáig emlegették, hogy ágyútalpon hozták ki a temetőbe a hét katona holttestét.”
A cserkészek is emlékeztek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A templom melletti Hősök Szobra néven ismert, az I. világháborúban elesett katonák emlékművénél folytatódott a kegyeletadás. Az 1924-ben emelt öt méter magas emlékművön két márványtábla őrzi az áldozatok nevét, Magyarszőgyén felől 58-, Németszőgyén felől pedig 54 áldozat neve van felvésve.
Emlékezés a Hősök Szobránál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Méri Szabolcs polgármester ünnepi emlékezésében elmondta: „Az ünnep eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza, amelyben Abele Ferenc vezérkari őrnagy levelet intézett gróf Tisza István miniszterelnökhöz a következőkkel: Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel. Majd egy 1924-ben meghatározott törvény nemzeti ünnepként határozta meg a Hősök emlékünnepét” – idézte fel a múltat a polgármester, majd így folytatta:
„Ha igazán meg akarunk emlékezni a hősökről, meg kell tanulnunk a leckét, amire ők tanítanak minket. Ők előttünk járnak és figyelmeztetnek minket az ősi sírfelirat szerint: Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi. Most rajtunk a sor, most mi élünk! Nekünk kell szeretni, nekünk kell alkotni, nekünk kell építeni és mások gondját viselni. Nekünk kell élhető, szeretetteljes világot teremteni és megélni azt. Az előttünk járók példája mutatja, hogy a legnehezebb életkörülmények között is megtalálhatjuk az élet értelmét és szépségét. Legyen nekünk példa az ő életük, a kötelességtudatuk, és az, hogy mindenekfelett szerették hazájukat.”
Emlékezés Kurcz Mihály, a Nagy Háborúban kitüntetett honvéd sírjánál a magyarszőgyéni temetőben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A 2017-ben felújított Hősök szobra kertjében már magasra nőtt a véráztatta földről származó doberdói fa, melyet Szantner Gábor, a József Ágost Emléktársaság elnöke ajándékozott a községnek. Az akkori önkormányzat táblát helyezett el az emlékmű talpazatán, melyen ez áll: „Doberdói fa, Monte San Michele hegy, Lukachich tárna. Szantner Gábor adománya 2013.
Végezetül a II. világháború áldozatainak emlékművénél fejeződött be a kegyeletadás, amelyen 195 katonai és polgári áldozat neve van felvésve, és ahol 1994-ben néhány marék doni földet szórtak szét az emlékezők.
Emlékezés a németszőgyéni temetőben a Magyar Honvédek emlékoszlopánál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A helyszíneken közreműködtek a cserkészek, a 9. Vörössipkás Zászlóalj katonai hagyományőrzői és a Szőgyéni Dalkör.
Minden helyszínen imát mondott Zsolt atya: „…Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt életüket és vérüket áldozták föl azért a földért, melyet a Gondviselés jelölt ki számukra, hogy az legyen a mi hazánk. Minket pedig segíts kegyelmeddel, hogy ezt a drága vérrel szerzett és megvédelmezett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük és érte dolgozni meg ne szűnjünk. Add Urunk, hogy hősi halottaink életáldozata és nagy magyar elődeink példája minket is lelkesítsen és buzdítson az igaz hazaszeretetre! Akkor bízhatunk abban, hogy magyar szentjeink és hősi halottaink közbenjárására tovább véded és fenntartod szeretett hazánkat, nemzetünket.”
A vitézi rend emlékezik (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A helyszíneken az emlékezők koszorúk, virágok és mécsesek elhelyezésével rótták le kegyeletüket, a Dalkör első és második világháborús katonadalokat énekelt, elhangzott a Magyar Hiszekegy és a nemzeti imádság.
A katonahősök és az áldozatok hozzátartozói egyre fogynak, ezért fontos, hogy a helyi közösségek őrizzék meg a kollektív emlékezést, beírva azt a hallhatatlanságba.
Emlékezés a II. világháború áldozatainak emlékművénél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Erre Pilinszky János, a Sírvers című költeményben így figyelmeztet: „Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiunk sorsát, rendíthetetlen, mint a kőzet!”
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
