A 2020-ban megalakult szlovák kormány programpontjai között szerepelt az országban élő nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése – a magyar közösség 30 éve vár erre a törvényre. Bukovszky László nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztost bízták meg a törvény kidolgozásával, akinek idén májusban kellett volna a történelmi jelentőségű átfogó törvényt a kormány elé terjesztenie. Ám az SaS volt miniszterei autonómiatörekvésekkel vádolták meg ennek kapcsán a kormánybiztost, akitől ezért elvették a törvényt.
Bukovszky László kevésbé látványos, ahogy ő mondja, hangyamunkát végez. 2016 óta a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek felelős kormánybiztosa. Az elmúlt hetekben sikerült elérnie, hogy több évtized után már magyar családnévvel, „ová” nélkül születhetnek végre szlovák állampolgárságú, magyar nemzetiségű lánygyermekek az ország kórházaiban.
A reálpolitika híve, ezért volt végig magabiztos a népszámlálást megelőző vitákban. A vele készített interjúban megfogalmazza kétségeit is közösségünkkel kapcsolatban, de szó esik a táblatörvényről, a kisebbségi törvényről és a népszámlálás eredményeiről. Károsnak és végzetesnek tartja a sérelmi alapú politizálást, amely szerinte oda vezet, hogy párbeszéd helyett a saját magunk által generált háborúk őrölnek fel minket.
Megint elfeledkeztek a kisebbségekről – mutatott rá a bürokráciaellenes reform keretén belül elfogadott törvény kapcsán. Kevés szó esett róla, pedig óriási eredmény, hogy 30 év után már a szülészeten kérhető a lánygyermekek vezetéknevének magyar változatban történő anyakönyvezése. Sok lányos szülőnek okozott ez felesleges hercehurcát, akár el is vehette a szülők kedvét a sok utánajárás, amit az „ovátlanítás” jelentett. Mit gondol, ennek a könnyítésnek köszönhetően várható-e, hogy több szülő él ezzel a lehetőséggel?
Én csak egyszer éltem meg az unokámmal, de ez éppen elég volt. Hogy ettől többen kérik-e majd, hogy magyar változatban anyakönyveztessék a lánygyermekük vezetéknevét, nem tudom. Csak remélhetem, hogy ezentúl többen fognak élni ezzel a törvényes joggal. De ha abban a formában marad az eljárás egyszerűsítése, ahogy a bürokráciaellenes törvénycsomag kapcsán azt bemutatták, akkor az diszkriminatív lett volna a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárokkal szemben. Ezzel érveltem, amikor felvettem a kapcsolatot az illetékes minisztériumokkal.
Mely minisztériumokkal egyeztetett és hogyan fogadták a kérését?
Az egészségügyi minisztérium által fenntartott Egészségügyi Információk Nemzeti Központja (NCZI) felügyeli ezeket a rendszereket, a hivatalok informatizációjáért viszont a befektetési, régiófejlesztési és informatizációért felelős minisztérium (MIRRI) az illetékes, ugyanakkor a család- és utónevekről szóló törvényért a belügyminisztérium a felelős. Mivel a kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében adott erre a lehetőség, a kormányhivatal nevében én jártam el. Augusztus végén sikerült tető alá hozni azt a munkaértekezletet, amelyen jelen voltak az érintett tárcák képviselői. Ahogy utaltam rá, azzal érveltem, hogy a bevezetett könnyítés eredeti formában hátrányosan érinti a nemzetiségi gyermekeket és szülőket, mert nekik nem adják meg automatikusan az anyakönyvi hivatal felé a kisebbségi nyelvű vezetéknevek női változatát. Holott a külföldiekkel szemben ez eddig is működött.
Tehát a női vezetéknevek szlovák végződését az állampolgárságunkkal kaptuk, ha kértük, ha nem…
Így van. A külföldi állampolgároknak nem kellett utólag bemenniük az anyakönyvi hivatalba, őket eleve „-ová” nélkül anyakönyvezték.
(Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma, archív)
A jelenlegi jogszabálymódosítás hogyan néz ki a gyakorlatban?
A jogszabály értelmében a szülőknek a gyermek megszületése után nem kell felkeresniük az illetékes hivatalokat, hanem mindent elintézhetnek helyben, a szülészeten. Csupán egy nyilatkozatot kell kitölteniük. A szülészeteken komplex adatokat gyűjtenek be az újszülöttről, a formanyomtatványt a kórház személyzete viszi be a rendszerbe, amely a megfelelő hivatalok részére azt elektronikusan elküldi, így az illetékes anyakönyvi hivatalnak is.
Ez országosan így működik, vagy csak a magyarok által lakott régiókban?
Országos viszonylatban. Az NCZI nyilvántartása szerint 53 szülészet van az országban, de mivel nincs egységes informatikai rendszerük, jelenleg 49 szülészeten érvényesíthető az említett nyilatkozat. De ez már országos lefedettséget jelent, a későbbiekben a kimaradt négy szülészeten is elérhető lesz ez a lehetőség.
Visszatérve a fogadtatásra. A tárcák készségesek vagy inkább ellenszenvvel voltak a kéréssel szemben?
Az NCZI és a MIRRI részéről őszinte volt az öröm, látszott rajtuk, hogy az a cél, hogy valóban könnyítsünk az állampolgárok helyzetén. A belügyminisztérium kezdetben némi fenntartással fogadta a felvetésemet, de ezt is sikerült konstruktívan túllépni. Mind a négyen valódi sikerként éltük meg az elért eredményt.
Épp két éve jogerős bírósági döntés született arról, hogy a magyar településeken az anyakönyvi hivatalok kötelesek a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok formanyomtatványain magyarul is feltüntetni minden adatot. Akkor a kivitelezés kapcsán informatikai akadályokra hivatkoztak, azóta – a belügyminisztérium javaslata értelmében – ezen hivatalos okiratok kiállítása technikailag többletterhet ró az anyakönyvi hivatalokra az adott településeken. Történt-e előrelépés ez ügyben?
Az anyakönyvi kivonatok teljes magyar fordításának technikai akadályain jelenleg is dolgoznak a belügyminisztérium illetékesei. A múlt héten volt egy egyeztetésünk az informatikai céggel és a belügyminisztérium illetékeseivel, és megegyeztünk a kétnyelvű kivonatok végleges tartalmi változataiban. A terv az, hogy az év végére minden megoldódjon.
Örökzöld témának számít a felvidéki közbeszédben a kétnyelvű közlekedési táblák iránti igény megfogalmazása. Komárom határában megjelentek a kétnyelvű, városrészeket jelző helységnévtáblák, holott úgy tudom, a településlista még nincs kész.
Valóban, én is meglepődtem, amikor arra jártam. Pozitívumként értékelem. Ez is csak azt bizonyítja, ahol van akarat, ott létezik megoldás is. Még nem került elfogadásra a kisebbségi nyelvtörvény végrehajtó rendelkezése, amely tartalmazza majd a 15 százalékos településlistát, azaz a települések és a hozzájuk tartozó településrészek kisebbségi megnevezését. Ez okozza a fennakadást. Ehhez először el kellett fogadtatni a kormánnyal a népszámlálás eredményeinek interpretációját, melynek alapján a Statisztikai Hivatallal közösen elkészítettük az új településlistát. Az új kormányrendelet javaslata már elkészült, most arra várok, mikor tudom majd azt a kormány elé terjeszteni. Kivételes helyzet előtt állunk, ugyanis annak elfogadása után lép érvénybe a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb a gyakorlatban. A településrészek óriási fejtörést okoztak, hiszen azok jegyzékét nem tartalmazza semmilyen végrehajtó rendelkezés. Csak a belügyminisztérium vezet róluk egy jegyzéket.
(Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma, archív)
Mikorra várható, hogy elkészülnek vele?
A népszámlálás hivatalos eredményeinek közlése után azonnal hozzáláttunk, természetesen bevontuk az érintett önkormányzatokat és a kisebbségi bizottság tagjait is. Az új kisebbségi megnevezésekkel öt – magyar, ruszin, roma, német és ukrán – szakmai-nyelvi munkacsoport foglalkozott több hónapon keresztül. S párhuzamosan amellett lobbiztam, hogy a kormány a népszámlálás eredményeinek elfogadásánál a két nemzetiségi adat összeolvasását fogadja el, és ennek alapján jelenjen meg a 15 százalékos településlista az új kormányrendeletben. Jelenleg már túl vagyunk a tárcaközi egyeztetésen és csak a kormány legiszlatív tanácsának jóváhagyására várunk. Az eredeti terv szerint október végéig kéne beterjesztenem. Ha ez elfogadásra kerül, jelentősen megnő a kisebbségi települések száma, és bekerülnek a településrészek is törvényes formában a kisebbségek nyelvén. Ezután az illetékes közútkezelők kötelessége lesz azok elhelyezése is.
Ki vagy kik a felelősek a táblák kihelyezéséért?
Ez mindig is az illetékes közútkezelők feladata: az állami utak esetében az állami közútkezelő rakja ki a táblákat, a városi, községi utak esetében az önkormányzat, a megyei fenntartású utak esetében viszont a megyei útkezelő vállalat. Ez csak kis mértékben terheli a községeket/városokat, hiszen a településekre bevezető utak többsége állami, vagy megyei kezelésben van.
Heves viták alakultak ki a népszámlálás nemzetiségre vonatkozó második kérdése körül. A Statisztikai Hivatal az utolsó pillanatban gyorsított eljárásban kezdeményezte ennek az alkérdésnek az eltörlését a nemzetiségre vonatkozó két kérdésre kapott válaszok értelmezésével kapcsolatos kétségek miatt. Ön végig nagyon magabiztos volt. Kincstári optimizmus volt-e ez az ön részéről, vagy konkrét ígéretet kapott arra vonatkozólag, hogy az eredmény összeadódik?
Természetesen senki sem ígért semmit. Az egész idő alatt hangsúlyoztam, próbáljuk meg elvonatkoztatni ezt a témát a napi politikai kötélhúzástól. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ha nem olvassák össze a nemzetiségre adott válaszokat, akkor is olyan megoldást kell találni, ami minden kisebbség számára kedvező. Egyedül a kisebbségi nyelvhasználati jog kötődik a nemzetiségi arányhoz. Tehát, ha kevesebb magyar nemzetiségű lett volna, mint magyar anyanyelvű, akkor ezt a jogot az anyanyelvi adatokhoz kötöttük volna. Hasonló megoldást tartalmaz az átfogó kisebbségi törvényjavaslat is. Abszurd, művileg kreált viták voltak ezek. Olyan dolgokról vitáztunk, melyeknek nem volt relevanciája, viszont borzasztó sok érzelmet, indulatot vitt a szlovákiai magyar közösség életébe. Egy hasonlattal élve, sokan a gombhoz akarták varrni a kabátot, nem pedig fordítva. Az elmúlt tíz évben rossz irányba vittük politikai és társadalmi szinten a szlovákiai magyar párbeszédet. Fel kell hagyni a sérelmi politizálással és szakmai szintű reálpolitikát kell folytatni.
Sikerként könyveli el a népszámlálás magyarokra vonatkozó eredményét?
Igen. Az új módszertan szerint Szlovákiának 456 148 magyar nemzetiségű lakosa van. Az elmúlt évtizedekhez képest ez a szám kevésbé fájó. A kérdés az, hogy búslakodunk és elégedetlenkedünk tovább, vagy ezt sikerként értékeljük és építünk rá. A második kérdés lényege épp az, hogy tudunk-e nemzetiségi, vagy kisebbségi stratégiákban gondolkodni a 13 kisebbség esetében. Azt látom ugyanis, hogy míg az alacsonyabb lélekszámú kisebbségek tudnak ebből építkezni, addig mi továbbra is vívjuk a saját magunk által generált miniháborúkat, ami oda vezet, hogy felőröljük egymást és kicsúszik a talaj a lábunk alól.
Pontosan mit kéne tennie a magyar közösségnek?
A népszámlálás során sikerült mozgósítani a szlovákiai magyarságot. A végeredmény megadja a lehetőségét a tervezésre, építkezésre. A kérdés, képesek leszünk-e rá, tudunk-e azonosulni az eredménnyel és a feladattal? Településekre, kistérségekre lebontva tudunk-e stratégiákat, jövőképet építeni? Vagy tudjuk-e integrálni a szórványban élő magyarokat? Arra is meg kell találni a választ, hogy a szórványtól északabbra lakó, magyar gyökerekkel rendelkező, vagy a magyarsághoz még valamilyen érzelmi kapcsolatot érző embereknek tudunk-e, akarunk-e bármit is kínálni. A megoldás a helyi közösségek erejében van.
(Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma, archív)
Eddigi legnagyobb feladata a kisebbségi törvény kidolgozása volt. Az SaS választási programjában megfogalmazott igényt végül a kormányprogramban is rögzítették, mégis a liberálisok két minisztere, Korčok és Kolíková lett a legnagyobb kerékkötője. Mi volt a gondjuk vele?
Elvégeztem a munkát a nemzetiségek képviselői, a kisebbségjogi szakértők és az illetékes tárcák bevonásával, de még mielőtt politikai egyeztetésre került volna sor az év elején, piros lapot kaptam. Tavaly decemberben az SaS két minisztere, Ivan Korčok és Mária Kolíková bepanaszoltak a miniszterelnöknél, illetve a kormányhivatal vezetőjénél – egymást követő napokon, kísértetiesen hasonló megfogalmazású szöveggel. Azzal vádoltak meg, hogy a javaslat elkészítése során megkerültem őket, autonóm rendszereket akarok kiépíteni, kollektív jogokat akarok adni a kisebbségeknek. A külügy ezen felül kétségbe vonta, hogy Szlovákiának szüksége van-e egy átfogó kisebbségi törvényre.
Elkaszálták annak ellenére, hogy szerepel a kormányprogramban?
Igen, ez konkrét feladat volt, amelyet a kormány legiszlatív munkaterve 2022 májusára szabott meg, a kormányhivatal vezetője és az én számomra. Ez év elején kaptam az utasítást, hogy készítsek egy részletes jelentést a törvény előkészítési folyamatáról és adjam át a javaslat utolsó változatát. Ezt teljesítettem, melyre kapcsolódóan Július Jakab összehívott egy online találkozót az érintettekkel – rajtam kívül jelen voltak az általam vezetett munkacsoport tagjai, a külügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium képviselői, akik feladatul kapták, hogy véleményezzék a javaslatot. Valójában sem kötött bele a javaslatba senki. Vagy tudomásul vették, vagy tartották magukat az addigi álláspontjukhoz. Azóta nincs változás, a törvény pihen.
Ha jól értem, a kormányhivatal vezetőjének fiókjában pihen a nemzeti kisebbségek jogállását rendező történelmi jelentőségű dokumentum. Mit gondol, nagyon mélyre süllyesztették?
Fiókba került, de szerintem a legfelsőbe. Elképzelhető, hogy lesz aktualitása, csak az nem mindegy, hogy politikai vagy valódi.
A jogszabálycsomag biztosítaná a kisebbségi kultúra, a nyelvhasználat, az oktatás és participáció megőrzésének és fejlesztésének feltételeit a Szlovákiában élő nemzetiségek részére, szabályozva a jogállásukat, alkotmányos jogaikat. Valóban megalkotta a felvidéki magyarok autonómiakoncepcióját?
Nem nevezném autonómiakoncepciónak, hanem inkább olyan törvényes megoldásnak, mely a közösségek akaratára és igényére épül a működő nemzetközi mintákból kiindulva. Részben a magyarországi, vajdasági, vagy éppen a csehországi pozitív tapasztalatokból is merítettünk, például az országos kisebbségi önkormányzatok kiépítésénél, vagy azok helyi és regionális viszonylatában. A javaslat bizonyos feltételek mellett lehetőséget ad (javasol) ezek megalakítására. Országos szinten ezek döntéshozó szervek lennének, alsóbb szinten pedig tanácsadó testületként működnének az oktatás, a nyelvhasználat, a kultúra és minden más téma területén, melynek van kisebbségi vonatkozása. A magyarországi példát látva egy országos önkormányzatot működtetni azonban nem gyerekjáték, ezek közhivatalok, főállású hivatalnokokkal, közalkalmazottakkal. Számomra az is kérdéses, hogy a szlovákiai magyar kisebbség képes lenne-e egyáltalán feladni ezért azt a komfortzónáját és helyzetét, amiben jelenleg van.
(Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma, archív)
A törvény szabályozná a kisebbségek parlamentbe jutását is?
A törvényjavaslat törölné a nemzeti kisebbségeket képviselő politikai pártok esetében a megszabott 5 százalékos küszöböt a parlamentbe jutás során azzal a megjegyzéssel, hogy annak részleteit egy idevágó törvény külön rendezi majd.
De hát nincs is ilyen…
Természetesen nincs, de ezzel is teret akartam adni akár a szlovákiai magyar közösségnek, de a szlovákiai politikai és társadalmi közegnek arra, hogy először kerüljön elfogadásra az átfogó kisebbségi törvény, majd keressük meg azt az univerzális modellt, amelyben minden nemzeti közösség megtalálja a számára legjobb megoldást a parlamenti képviselet terén.
Milyen lehetőségekről lehetne vitázni?
Több megoldási mód is létezik. A magyarországi parlamenti nemzetiségi szószólókon kívül az alanyi jogon megszabott kisebbségi parlamenti helyek (pl. Románia, Szlovénia, Horvátország stb.) mellett szóba jöhet a kisebbségi politikai pártokra leadott szavazatok „méltányos” elbírálása, vagy akár a felsoroltak ötvözete. Persze látom ebben a veszélyt is, hiszen az elmúlt időszak kudarca/kudarcai mellett sokan azt állítják, hogy a hazai magyar közösségben továbbra is megvan a potenciál, hogy akár a mai viszonyok mellett is képes megugorni az 5 százalékos küszöböt. Pontosan erről kéne vitázni, a lehető legszélesebb társadalmi körben. Erre szívesen biztosítom a teret, de az érintettek és főleg politikai támogatás nélkül abszurd volt várni, hogy kész javaslatot teszek le az asztalra. Változatok vannak, ezekről kell beszélni. Személyes tapasztalatom viszont ezzel kapcsolatosan annyi, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik vélt sérelmeiket háttérbe tudják szorítani és racionális, de elsősorban univerzális megoldásokban képesek stratégiákat alkotni.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
