Az Esterházy János melletti kiállás jegyében zajlott kedden a róla szóló megemlékezés Érsekújváron. A rendezvény, amelyet az Esterházy János Polgári Társulás és a Széchenyi György Baráti Kör közösen szervezett, koszorúzással kezdődött a Komáromi utcában, ahol az Esterházy-emléktábla található.
A rendezvényt, amelyet részvételével megtisztelt Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója és Nagy Péter, a város alpolgármestere is, Zsapka Attila rövid műsora nyitotta meg.
Csáky Pál, Szlovákia volt miniszterelnök-helyettese, a rendezvény szónoka ünnepi beszédében áttekintette Esterházy János életének főbb állomásait. „A kulcsszó Esterházy cselekedeteinek és döntéseinek megértésekor a vállalás, az hogy
bonyolult és nehéz helyzetekben nem a személyes érdekei alapján döntött, hanem mindig a közösségi érdeket tartotta szem előtt.
Ez akár üzenet is lehet korunk közéleti szerepet vállaló polgárai számára” – hangsúlyozta a szónok.
(Fotó: Peczár Károly)
„Annak is nagyon örülök, hogy erről a domborműről egy fiatal, dinamikus Esterházy mosolyog le ránk, hiszen épp ebben a városban történt meg az a pártegyesítés, amely őt az egységes magyar párt legfőbb vezetőjévé emelte.
S bizony, némi szégyenkezéssel mondom, hogy az ő generációjuk a két világháború között átfogóbb és eredményesebb közösségszervező munkát volt képes elvégezni, mint a mi generációnk az elmúlt 30 évben.
Adjon ez az optimizmus, ez a dinamika, amely itt ránk letekint, erőt és elhivatottságot a jelen nehézségeinek legyőzéséhez is” – folytatta Csáky.
Majd Ján Čarnogurský és František Mikloško egy-egy mondatát idézte Esterházy János vállalásáról. Čarnogurský apjának, Pavel Čarnogurskýnak azt a mondatát, amelyet 1942. május 15-én mondott otthon, a családban, a zsidó kódexről való ominózus szavazás után: „Szégyellem magam, hogy keresztény emberként ezt megszavaztam, s meg kell mondanom, csak egy ember volt a szlovák parlamentben, aki a mai napon tisztességesen viselkedett, s nem szavazta meg ezt a rossz dokumentumot, ez pedig a magyar gróf volt, Esterházy János.”
(Fotó: Peczár Károly)
František Mikloško pedig több alkalommal elmondta, hogy egy szerzetes hatására vált hívő emberré a múlt század hatvanas éveiben. Az a szlovák szerzetes megjárta Csehszlovákia összes börtönét az ötvenes években, s abban az embertelen korban szavai szerint egyetlen olyan fogolytársával találkozott, aki méltó a „szent ember” megjelölésre:
ez pedig Esterházy János volt, aki a legnehezebb helyzetben sem önmagáért aggódott, hanem igyekezett segíteni fogolytársainak és vigasztalni őket.
„Még egy kérdést meg kell itt ma említenem” – folytatta a szónok, „annál is inkább, mert Esterházyt néhányan még halálában is igyekeznek támadni és bepiszkítani. A közelmúltban éppen egy olyan ember tette ezt, aki ennek a városnak a polgára, s aki maga is egy, a múltban csúnyán meghurcolt kisebbséghez tartozik. Az illetőt személyesen ismerem, tudom, hogy nem ez az első konfliktusa és ő egy nagyon összeférhetetlen ember, ennek ellenére vissza kell utasítanunk állításait és korrektségre kell kérnünk mindenkit, aki Esterházy Jánosról és a korszak magyar politikusairól kíván nyilatkozni. Esterházy több alkalommal elutasított bárminemű közösséget a jobboldali, de a baloldali diktatúrákkal is. Véleményét egyértelműen megfogalmazta: a mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt. És nem is a sarló-kalapács” – fejezte be beszédét Csáky, akinek szavait hosszan tartó tapssal jutalmazták a jelenlévők.
Az ünnepi beszéd után a szervezők nevében Peczár Károly, az Esterházy János Polgári Társulás elnöke koszorúzásra, illetve emlékező gyertyagyújtásra invitálta meg a közönséget. A megemlékezést szentmise követte a helyi katolikus templomban, amelyet Ďurčo Zoltán püspöki helynök celebrált Esterházy mielőbbi boldoggá avatásáért.
(Felvidék.ma)
