A Zoboralji Márciusi Megemlékezések a nyitravidéki magyarság 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeire emlékező közösségének központi ünnepi rendezvénye. Az emlékezők Alsóbodok, Nyitra és Aranyosmarót emlékhelyeire látogattak.
Alsóbodokon az Esterházy Zarándokközpontban gyülekező helyi és magyarországi emlékezők együttesen vonultak a kápolnához – gróf Esterházy János végső nyughelyéhez – ahol a szombathelyi az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákja, Molnár Bence virtuóz kalotaszegi legényes táncával járult hozzá az esemény ünnepi mivoltához.
Dr. Balogh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott pozsonyi nagykövete mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte:
„Talán nem véletlen, hogy János gróf születésnapját mindig az 1848-as forradalom évfordulójával együtt ünnepeljük. Ő egyértelműen a márciusi ifjak, Petőfi Sándor örököse. No nem feltétlenül forradalmi hevületükben, szabadságharcos retorikájukban, hanem a nemzet iránti feltétel nélküli szeretetben és felelősségvállalásban. Esterházy Jánosnál az Isten és a nemzet iránti szeretet elválaszthatatlan volt egymástól. Keresztény elhivatását is elsősorban nemzete szolgálatában élte meg. Mélyen hitte, amit mi itt mindannyian vallunk: igaz emberré, hívő kereszténnyé egyedül nem, csak családunk, közösségünk, nemzetünk ölelésében és szolgálatában válhatunk.“
Az alsóbodoki Nefelejcs hagyományőrző gyermek népdalcsoport leányai énekes előadásukkal emelték a megemlékezés ünnepélyességét. A csoport tagja, Gálik Noémi előadta Juhász Gyula Március idusára című versét.
Gróf Esterházy János végső nyughelyéhez a megemlékezés koszorúit dr. Balogh Csaba nagykövet, a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjainak és tanárainak nevében Kukor Ferenc igazgatóhelyettes, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának nevében Vrábel Anna és Gyepes Lajos, a Szövetség párt járási elnökségének nevében Hajdú Mária és Paulisz Marián, az Esterházy János Zarándokközpont nevében Csámpai Ottó, a Zoboralji Kulturális és Információs Központ nevében Ladányi Lajos igazgató, a Nefelejcs Hagyományőrző Gyermek Népdalcsoport nevében Gyepes Angelika és Gálik Marietta helyezték el.
A megemlékezés következő színhelye a nyitrai városi temetőben található Piarista kriptánál – Erdősi Imre honvédpap és branyiszkói hős hamvainak nyughelyénél volt. Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének drámai és hatásos előadásával a szombathelyi gimnázium diákja, Pfeiffer Attila emelte az ünnepi megemlékezés hangulatát.
Dr. Melega Miklós, Vas Vármegye Levéltárának igazgatója ünnepi beszédében a következőket mondta:
„Kedves Fiatalok! Hamarosan nektek kell tovább vinnetek a nemzeti lobogót és megtenni mindazt, amit a haza megkövetel tőletek. Legyetek tudatában annak, hogy ti is felelősséggel tartoztok hazánkért, amelyért olyan sokan adták életüket, s nektek is tennetek kell nemzetünk, páratlan gazdagságú nyelvünk és kultúránk megmaradásáért. Mert nélkülünk, magyarok nélkül szegényebb lenne a világ, az egész emberiség. És senki ne akarjon arra hivatkozni, elhárítandó magától a feladatot, hogy ugyan, mit számít egy ember cselekedete vagy erőfeszítése!? Erdősi Imre példája a bizonyíték, hogy egyetlen ember helytállása is történelmi jelentőségű eredményeket hozhat. Ha akkor és ott ő nem vállalta volna fel azt a feladatot, amit a helyzet elé hozott, akkor a branyiszkói ütközetről ma katonai kudarcaink között tennének említést a történelemkönyvek. Nektek is van és lesz életetekben saját feladatotok, küldetésetek, amit akkor és ott nektek kell teljesítenetek, mert helyettetek senki más nem teheti és nem is teszi meg. Azt kívánom nektek, hogy Erdősi Imrével együtt ti is elmondhassátok majd magatokról: »amit a hazáért tettem, azzal tartoztam.«”
Erdősi Imre sírhelyének megkoszorúzása után a nyitrai temetőben zajló megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Az aranyosmaróti hizéri sírkertben Simkovith János honvédhadnagy sírjánál folytatódott a Zoboralji Márciusi Megemlékezések rendezvénysorozata, ahol Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke mondott beszédet. Beszédében méltatta Simkovith helytállását, ismertette életútját. Köszönetet mondott a szombathelyi diákoknak, pedagógusaiknak, hogy minden évben együttesen, testvérként emlékezhetünk a jeles időkre és hogy rendezvényeinken való részvételükkel a magyar jövő iránti bizodalmat és reményt erősítik a jelenlévőkben ezen az erősen asszimilálódó vidéken.
A megemlékezés koszorúinak elhelyezése után Pfeiffer Attila szombathelyi diák Vörösmarty Mihály költeménye, a Szózat elszavalásával zárta a Zoboralji Márciusi Megemlékezések aranyosmaróti és egyben befejező részét.
A szerző további felvételei:
(Jancsó Badacs Károly)