2020-ban rögzítették a kormányprogramban a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását, illetve a kisebbségi hivatal létrehozásának szükségességét 2023 januárjáig bezárólag. Történelmi esemény lehetett volna, amelyre évtizedek óta vár a szlovákiai magyar közösség, ám végül különböző álszakmai érvekre hivatkozva 2022-ben visszavonták a törvény elfogadását.
A Gombaszögi Nyári Táborban a Szövetség a Közös Célokért és az általa működtetett Felvidék.ma portál szervezésében a törvénytervezet két kidolgozójával beszélgettünk a kisebbségek jogállásáról szóló törvény előkészítéséről.
Az átfogó jogszabálycsomag biztosítaná a kisebbségi kultúra, a nyelvhasználat, az oktatás és participáció megőrzésének és fejlesztésének feltételeit a Szlovákiában élő nemzetiségek részére, szabályozva a jogállásukat, alkotmányos jogaikat.
A beszélgetésben részt vett a törvénytervezet két kidolgozója: Bukovszky László történész, levéltáros, aki 2016 óta a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa és Fiala-Butora János, jogász, emberi jogi és kisebbségi jogi szakértő, aki jelenleg az Ír Nemzeti Egyetemen oktat emberi jogokat.
Történelmi áttekintés
Bukovszky László felelevenítette, hogy az 1968-as események egyik hozadéka volt, hogy az akkori csehszlovák parlament elfogadott egy kisebbségi kerettörvényt, amelynek a hatálya 1991-ben megszűnt. Ekkor elfogadták az általános emberi jogok chartáját, amit Szlovákia megalakulásával beépítettek a szlovák alkotmányba is, amely rögzíti a kisebbségek alapvető jogait.
„Ám nem olyan mértékben, mint a ’68-as kisebbségi kerettörvény, amelynek egyébként több hiányossága is volt” – mutatott rá. Megemlítette, a Független Magyar Kezdeményezés pártjának, az Együttélés Politikai Mozgalomnak és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak is voltak ezirányú kezdeményezései, utóbbiaknak köszönhetően született egy átfogó kisebbségi törvénytervezet 1994-ben.
„Ez hasonlóan, az akkor Magyarországon elfogadott kisebbségi törvény mintájára, egy kisebbségi önkormányzatiság kiépítésére tett javaslat volt. De a 2020-ashoz hasonló, kormányszintű vállalása eddig egy kormánynak sem volt” – húzta alá, hozzátéve, ez egy nagyon erős mandátumot adó döntés volt a kormánykoalíció részéről.
Az autonómiától nem kell félni
Fiala-Butora János úgy vélekedett, a szlovákiai magyar érdekképviselet eléggé reaktív volt az elmúlt évtizedekben.
„A rendszerváltás után erős nyomás volt az állam részéről a kisebbségi jogok korlátozására, az érdekképviselet pedig ezzel szemben próbált védekezni, nem volt nyugodt időszak az építkezésre. Nem volt arra tér, hogy a politikai képviselet foglalkozzon a participációs jogokkal, amely ennek a törvénynek is a központi eleme” – fogalmazott.
A politikai pártokról szólva úgy fogalmazott, azok saját választóikat képviselik, nem a nemzetiségeket, ezért tökéletlen megoldás a kisebbségek érdekképviseletére.
Megjegyezte, jelenleg sincs a nemzeti kisebbségek által választott képviseleti szerv, amely a kisebbségeket érintő fontos kérdésekben döntene, véleményezne, vállalná a felelősséget, eljárna a nemzeti kisebbségek érdekében az államban szemben.
„Ez persze bizonyos szempontból az autonómia megnyilvánulása. Ettől a fogalomtól azért nem kell félni, mert valamilyen fokú autonómia jelenleg is létezik, például a kultúra finanszírozása is autonóm rendszer” – jelentette ki.
Megemlítette, Csáky Pál miniszterelnök-helyettesként is kidolgozott egy ilyen koncepciót, ám annak politikai vitája nem volt.
„A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2011-ben fogalmazta meg ezt a javaslatot és a ruszinok kerekasztalának is volt hasonló javaslata 2012-ben. Ekkor már elkezdődött egy szakmai munka a kisebbségek között, majd, amikor politikai támogatottsága is lett, akkor lehetett ezzel igazából érdemben foglalkozni. Emellett Szlovákiának van nemzetközi kötelezettsége, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos törvényt el kell fogadni, sőt, ez még az alkotmányból is következik” – mutatott rá a jogász.
Az összes Szlovákiában élő nemzeti kisebbséget érinti
Bukovszky László is megerősítette, a kisebbségek participációja nincs biztosítva és jogaikat elsősorban politikai pártokon keresztül érvényesítik helyi szinten és a parlamenten keresztül. A kisebbségi bizottság az egyetlen legitim testülete mind a 13 kisebbségnek, amely egyúttal tanácsadó testülete a kormánynak, jegyezte meg.
„2016-ban, amikor kineveztek kormánybiztosnak, sikerült elfogadtatni a kisebbségi akciótervet, amelynek egyik sarkalatos pontja, hogy abban az esetben, ha a kisebbségi törvény nem kerül be a kormányprogramba, akkor a kormánybiztos hivatala köteles kidolgozni a kisebbségek jogállását biztosító törvénytervezetet” – magyarázta. Majd 2017 és 2019 között a nemzeti kisebbségek képviselőiből álló szakértői csoport feladatául kapta, hogy kidolgozza a törvénytervezet alapjait, hogy mit kell tartalmazzon. A munkacsoport által előkészített vázlatot a kisebbségi bizottság is átnézte, és jóváhagyta a 2020-as választások előtt, hogy az új kormányt már kötelezhesse egy ilyen átfogó törvény elfogadására, amelynek köszönhetően mind a 13 nemzeti kisebbség magasabb szintre tudja emelni jogai érvényesítését, összegezte a kormánybiztos.
A lehető legjobban sikerült egy törvényben kielégíteni az országban élő kisebbségek igényeit
Fiala-Butora János véleménye szerint a törvényjavaslat a 21. századi emberi jogi normák szempontjából alapvetően jó.
„Felállítja az önkormányzati szerveket, az ún. nemzeti tanácsokat, amelyek nagyon fontosak a nemzeti kisebbségek érdekképviseletének szempontjából” – húzta alá, hozzátéve, helyi és regionális szinten nincs egy optimális megoldás, hiszen nagyon sokféle kisebbségekről beszélünk, de véleménye szerint sikerült egy igazán jó kompromisszumot találni a különféle elvárásoknak megfelelően, amely sokszor a kisebb kisebbségek igényeit elégítik ki.
„A magyarok igényeit nagyrészt kielégítené a törvénytervezet a nemzeti tanácsokon keresztül. Senkinek nem okozna semmi kárt, de a legoptimálisabb az lenne, ha a legnagyobb lélekszámú magyar, roma, ruszin kisebbségre külön törvény születne és külön törvények a kisebbekre. Szakmailag ez lenne a legjobb megoldás, politikailag valószínűleg keresztülvihetetlen lenne, ezért mondom azt, hogy a lehető legjobban sikerült ebben az egy törvényben kielégíteni az országban élő kisebbségek igényeit” – jelentette ki.
A mindenkori szlovák kormány feladata közé tartozik továbbra is egy ilyen törvény létrehozása
A nemzeti tanácsok működéséről Bukovszky elmondta, már egy működő rendszer előnyeit, hibáit próbálták lefektetni a magyarországi átfogó kisebbségi törvény mintájára, amely létrehozta a kisebbségi önkormányzatokat.
Az országos önkormányzati tanács működtetésének finanszírozása az állami költségvetésből történt volna – bizonyos meghatározott kulcs alapján a költségvetési tétel 20 %-a ment volna a működésre és a 80% -a azokra a prioritásokra, amelyeket ez a tanács meghatároz az adott kisebbség számára. A kormánybiztos megjegyezte, a törvénytervezetnek jelenleg nincs gazdája, ráadásul a Matovič-féle kormányprogram érvényét vesztette, de a mindenkori kormány feladata közé tartozik továbbra is egy ilyen törvény létrehozása, amely a kormányhivatal vezetőjéhez tartozik.
Soviniszta beállítottságú, konkrét személyek odázzák el szándékosan a törvény elfogadását
Arról, hogy tulajdonképpen miért vették el a kormánybiztostól a törvényt és konkrétan mit nehezményeztek, kifogásoltak rajta az ellenzők, Fiala-Butora János úgy fogalmazott, különböző ellenállási gócpontok vannak, de ez meglepő módon nem a szlovák politikum részéről. „Van az egyes szlovák minisztériumokon belül néhány erőcsoport, akik elleneznek mindenfajta kisebbségi jogbővítést”.
„Ők jellemzően nem szerepelnek a médiában, nem is politikusok. A külügyminisztériumban, a kulturális minisztériumban és időnként a belügyminisztériumon belül is vannak emberek, akik gyakorlatilag a rendszerváltás óta ott vannak, ezért a témáért a felelősek és erősen elleneznek mindenfajta kisebbségi jogbővítést. Ők azok, akik most is megjelentek” – foglalta össze Fiala.
Fiala-Butora szerint ezek a személyek nem szeretnének részt venni a szakmai vitában, mert jól tudják, hogy az érveik megdőlnének. „A háttérből mozgatják a szálakat és a miniszterelnökön keresztül érik el egy folyamat leállítását” – jelentette ki. Elmondta azt is, vannak, akik ugyan nem hívei a jogbővítésnek, de ha feladatul kapják, még részt is vesznek a munkában, vannak azonban olyan személyek, akik kifejezetten ellenzik a kisebbségek jogainak bővítését. Konkrétan is megnevezte a külügyminisztérium diplomatáját, Ján Gábort, aki 1992 óta főosztályvezető a minisztériumban. „A Pravdában 8 részes cikksorozatban képtelenebbnél képtelenebb vádakkal illette az egész jogalkotási folyamatot. Egy soviniszta beállítottságú emberről van szó, aki nem szeretné, ha Szlovákiában a kisebbségek számára kedvező fordulat történjen” – fogalmazott, aláhúzva, hogy konkrét személyekhez lehet kötni a tervezet visszavonását.
Álszakmai érvekkel kaszálták el a törvényt
Konkrét kifogásaik között szerepelt, hogy alkotmányellenes a törvénytervezet.
„Igaz, hogy az alkotmány ugyan nem követeli meg, hogy ennyire átfogó törvény szülessen, csakhogy ettől nem lesz alkotmányellenes” – vélekedett megjegyezve, a közvélemény és a politikusok előtt is súlyos vádnak hangzik az alkotmányellenesség, de maga a vád egyszerűen nem igaz.
„A másik ilyen érv, hogy ez a törvény tulajdonképpen csak a magyarok érdeke és diszkriminatív a többi kisebbséggel szemben, mert ők nem tudnak élni azokkal az előnyökkel, amit ez a törvény biztosítana” – foglalta össze Fiala-Butora, aki elmondta, erre az érvelésre már 15 éve számítottak és pontosan ezért nagyon intenzív egyeztetéseket folytattak a többi kisebbséggel a törvényalkotási folyamatok során is a kisebbségi bizottságban.
„Egy kisebbségnek sem volt kifogása. Diszkriminációs elem pedig egyáltalán nem került be a törvénybe” – húzta alá. A kifogások között szerepelt az is, hogy a törvény nem igazodik a szlovák jogi szókincshez és bevezet új fogalmakat, amelyek nem léteznek a szlovák jogrendben.
„De hát ez a törvény célja, hogy megalkosson olyan új jogintézményeket, amelyek most nem léteznek, és ezeket el kell nevezni valahogy. Ez magában nem lehet kifogás egy törvénnyel szemben” – magyarázta, hozzátéve, azt is nehezményezték, hogy más kifejezéseket alkalmaz a javaslat, mint a jelenlegi törvények. A jogász szerint azonban vannak olyan kifejezések, amelyeket jobb meghaladni. „Tehát álkifogásokkal indokolták meg a törvénytervezet visszahívását” – hangsúlyozta.
Senkinek sem ártana, viszont a kisebbségeknek jó lenne
A jogász szerint ma már nem kifejezetten blokkolni akarják ennek a törvénynek a megszületését, hanem csak elodázni. „Az általuk ajánlott elemzések, vizsgálatok legalább egy húsz éves folyamatot venne igénybe. Az ellenállás módja az időhúzás” – mutatott rá. Fiala-Butora szerint ma már a szlovák politikumban vannak olyan személyek, akiknek ez elfogadhatatlan. „Nem támogatnák egy olyan törvény elkaszálását, ami senkinek sem ártana, viszont a kisebbségeknek jó lenne” – jegyezte meg.
Bukovszky szintén megerősítette, hogy a mai szlovák politikai palettán szinte minden pártban található olyan politikus, aki támogatni tudná ennek a törvénynek a megszületését. A szlovák politikai pártok ifjúsági szervezeteinek képviselőivel való találkozása pedig arról győzte meg, hogy a fiatalabb generáció már jogos igényként éli meg a kisebbségek jogainak bővítését, mondta.
A kisebbségi törvény jogalkotói nem érzik abszolút kudarcnak a törvény visszavonását
A beszélgetés végén mindketten hangsúlyozták, ilyen magas szinten való elfogadása egy átfogó kisebbségi törvénynek eddig még sosem volt.
„Nyilván frusztráló, hogy nem fogadták el a törvényjavaslatot most, de azt látni kell, hogy ami történt, hosszú távon előrelépés. A legrosszabb az lett volna, ha az állam kijelenti, ilyen törvényt nem akarnak. Ezzel szemben a jelenlegi helyzet az, hogy még az ellenzői is azt mondják, ilyen törvényre szükség van, el kell fogadni, hiszen továbbra is van nemzetközi kötelezettségvállalásuk, továbbra is van alkotmányos kötelezettségük, aminek nem tudnak megfelelni és az Európa Tanács ezért folyamatosan kritizálja a szlovák kormányt. Ez jó irány, a szakmai munka folytatódik, tudunk tovább építkezni. Amikor a következő politikai lehetőség megjelenik, szerintem jobb helyzetbe leszünk már, mint most” – jelentette ki Fiala-Butora János, megjegyezve, nem érdemes négyéves politikai ciklusokban kell gondolkodni, de évtizedekben kell.
„Tehát mégsem érzem kudarcnak az egész folyamatot, mert sokat léptünk előre. A most elvégzett munkának is lesz haszna később, és ha 10 év múlva elfogadnak a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, akkor azt látni és érteni kell, hogy ez a munka valamikor a 90-es években kezdődött, mert amiket felsoroltunk lépéseket, mind kellett hozzá” – hangsúlyozta.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
A szerző a beszélgetés moderátora volt.