Ma van az állatok világnapja. Az emberi létforma fejlődésében meghatározott szerep jutott az állatoknak. Napjainkban az állatok részben az ember segítői, társai, sőt barátai is. Életünk szerves részévé váltak, nélkülük lelkiekben sokkal szegényebbek lennénk.
Körülöttünk élnek, a környezetünket és részben életterünket is megosztjuk velük. Emberi létformánknak és társadalmunknak szerves részét képezik az állatok, melyek részben segítik életünket, de szórakoztatnak és a közösségünk szerves részét képezik.
Október 4-e azért lett kiválasztva az állatok világnapjának, mert e napon hunyt el Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentje. Így a világnapon rá is emlékezünk. Assisi Szent Ferenc már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.
Firenzében, egy 1931-ben tartott környezetvédelmi konferencia keretén belül merült fel először az állatok világnapjának a gondolata. Az állatok világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik az életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat barátságát erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.
A háztartásunkban élő állatok igazi társainkká válnak, legyen szó nagy termetű kutyáról, makacs macskáról, édesen lustálkodó tengerimalacról, avagy akváriumban tartott színes halacskáról.
Hozzánk tartoznak. Ismerjük már minden mozdulatukat, észleljük a hangulatváltozásaikat. Ha megbetegednek, aggódunk értük, s minden megteszünk azért, hogy kis kedvencünk újra egészséges legyen.
Tartásuk nem csupán gondot és napi elfoglaltságot jelent, hanem mindennapi örömünk egyik forrása is.
Néha a túlzott elevenségükkel a pillanatnyi bosszankodást vidám percekké varázsolják.
Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az állattartás tudatos napi tevékenységet igényel. Sorsuk alakulása rajtunk múlik, felelősek vagyunk értük. A világirodalomban talán a legszebben Saint-Exupéry fogalmazta meg A kis herceg című regényében:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
