Sajó Sándor költő, drámaíró, gimnáziumi tanár, tankerületi királyi főigazgató, az MTA levelező tagja Hont vármegye székhelyén, Ipolyságon született 1868. november 13-án, Heringer vezetéknévvel. Szülei Heringer János szabóiparos és Rossnagel Teréz voltak.
Az elemi iskolát Ipolyságon, középiskolai tanulmányait a selmecbányai evangélikus líceumban végezte, majd a budapesti egyetem bölcsészeti karán 1985-ben szerzett tanári oklevelet magyar és latin nyelvből, valamint irodalomból.
Katonai kötelezettségének is eleget tevén, tartalékos hadnagy lett. 1891-ben a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában, majd az újverbászi (a mai Szerbia területén) gimnáziumban tanított. Ekkor a Verbász és Vidéke című lapot is szerkesztette, mely a magyar szellem erősítését szolgálta. 1894-ben családi nevét Sajóra változtatta. 1895. augusztus 17-én vette feleségül Delhaes Lujzát.
1903 és 1918 között a Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított, majd 1917-től 1930-ig a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatója volt. Ő volt az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkára és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke is. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1930-ban vonult nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta levelező tagjává.
Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok.
A Magyarnak lenni című, 1923-ban kiadott verseskötetében A vén bolond című versében jelent meg először az a verssor, amely azóta szállóigévé vált: „Gyáva népnek nincs hazája”.
Sajó Sándor 1933. február 2-án tért meg Teremtőjéhez. Temetésén Áprily Lajos mondott gyászbeszédet, melyben hangsúlyozta: „A szenvedélyes nemzetszerelem meghatározó vonása volt költészetének… Keserűségében is a nemzeti életigenlésnek a költője volt, s maga is tele volt életszeretettel…” A Fiumei úti sírkertben nyugszik, ahol a díjmentes díszsírhelyről a MTA gondoskodott, melynek levelező tagja volt.
Halálának 90. évfordulóján, 2023 februárjában emlékeztek rá tisztelői az anyaországban és a Felvidéken. A Szent László Gimnázium Öregdiák Baráti Köre által 2000-ben felújított síremlékénél emlékezett a Palóc Társaság Z. Urbán Aladár elnök vezetésével.
„Nem költőt, hanem elsősorban magunkat, a magyar megmaradást és a műveltséget szolgáló magyar embereket ébresztgetjük Sajó Sándor költészete által” – mondta az elnök a kerek évfordulón a Fiumei úti sírkertben. Az eseményről hírportálunk is tudósított.
Ipolyságon a költő tiszteletére rendszeresen tartanak emlékezéseket, konferenciákat. Ilyen volt a „Sajó Sándor, a honszerető költő és pedagógus – Nemzeti sorskérdések a XX. század Európájában” című konferencia születésének 150. évfordulóján a Szondy György Gimnáziumban, ahol a neves előadók közt volt Duray Miklós is. A rendezvény a Felvidéken meghirdetett Sajó Sándor-emlékév jegyében zajlott.
A több mint két évtizede, évente megrendezett Sajó Sándor-szavalóverseny is nagy népszerűségnek örvend, ahová a felvidéki tanintézményekből érkeznek diákok a Palóc Társaság invitálására. Az idei évben, november 10-én került sor a 22. alkalommal megtartott versünnepre. Az eseményről portálunk is tudósított.
A Palóc Társaság évkönyvsorozattal és versköteteinek kiadásával hódol Sajó Sándor emléke előtt. 2000. november 13-án a költő ipolysági szülőházán emléktáblát helyezett el a Palóc Társaság.
2008. november 15-én a szülőváros, Ipolyság, köztéri szobor avatásával tisztelgett előtte születésének 140. évfordulóján. A szobor Oláh Szilveszter szobrászművész alkotása. A római katolikus templom előtti mellszobor felállítása a Palóc Társaság, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Szülőföld Alap, valamint magánszemélyek adományaiból valósult meg. Az ünnepi beszédet Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke mondta. A bronzból készült szobrot Mahulányi József püspöki helynök szentelte föl.
Az anyaországban is több helyen őrzik emlékét. 2018-ban az óbudai Árpád Gimnáziumban Sajó Sándor-emléktáblát avattak. A Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzata minden évben Sajó Sándor-díjat adományoz annak a pedagógusnak vagy óvodapedagógusnak, aki kimagasló szakmai tevékenységével, a rábízott gyermekek és a közösség érdekében végzett munkájával, a szülőkkel való példaértékű kapcsolattartásával hozzájárul a kerületi oktatási élet fejlődéséhez, gyarapodásához, ezzel emelve Kőbánya oktatási területen szerzett hírnevét.
A háború után méltatlanul feledésre ítélt Sajó Sándor hazafias költészete és neveléstudományi írásai ma is erőt adnak és utat mutatnak mindazoknak, akik számára fontos a hazaszeretet, a magyarságtudat, a színvonalas oktatás és a keresztény-nemzeti értékeket megtartása.
Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Wikipédia
(Berényi Kornélia)