„Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt: 10,16) Bár Máté evangéliumi részlete nem éppen az ünneplésre hangolódás kapcsán fogalmazta Jézus szavait, hanem inkább az apostolokra, a keresztényekre váró szenvedésekre, üldözésekre, úgy gondolom, mégis aktuális probléma az ünneplés felvállalására korunk keresztény emberének.
Elmúltak az ünnepek! Ünnep ünnepet követ majd bizonyos szünetekkel, s ez így folytatódik időről időre.
Sok mindent teszünk ezalatt, tenni szeretnénk, ha az idő forgatagában el nem engedjük hagyni magunkat sodorni. Eközben úgy érezzük, egyre nagyobb az iram, több a teher. Fáradtan, elcsigázottan nézünk szembe az új kihívásokkal, s az ünnepekkel is.
Rohanó világot élünk, annyira, hogy így magát az ünneplést, az emberiség egyedüli lehetőségét a lelke megmentéséért, elveszti. Gyakori panaszáradattal: semmire sincs kellő idő!
Létezik egy történet, miszerint a pokolban tanácskoznak az ördögök. Azon vitatkoznak egymás közt, miként tudnák elvenni végérvényesen az embertől Istent. Ekkor szólal meg az ördögök fejedelme, Lucifer:Vegyük tőlük el az időt!
Rémisztő, egyúttal tanulságos! A lehetőség elvesztése egymásra, s legfőképp az Istenre.
Szomorú valósága reményvesztett világunknak, amelybe ma is bele akar születni Jézus. Mintegy menekülési útvonalat, tervet kínál életével és tanításával a ma emberének is. S figyelmeztet a fenti evangéliumi idézettel is! „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!‘
Nem egyszerű dolog a 21. században keresztényként élni, küzdeni az élet kihívásaival. Ezért kell rendelkezni kellő éberséggel, odafigyeléssel megtanulni ünnepelni is. Tanítani a jövő nemzedékét a hagyományok őrzésére, az értékteremtő pillanatok megélésére, a közös imára, az egymásra figyelésre, az ajándékozásra.
Ezeket a törekvéseket igyekszünk évről évre megvalósítani iskolánkban. Megteremteni azokat az alapokat a ránk bízottaknak, amelyek később segíthetik keresztény identitásukat.
Ilyen értékteremtő pillanatok közé tartozik a betlehemi kiállítás, amely már hagyománnyá vált intézményünkben karácsonyra hangolódva.
A gyermekek szüleik segítségével, saját készítésű betlehemeikkel díszítik ki iskolánk folyosóját, hogy az ünnep közeledtével a fa alá tehessék kis alkotásukat, ajándékként a kis Jézusnak. S ezzel a gesztussal engedik szívükben megszületni őt, odaajándékozni magukat neki, ajándékozó szeretetüket adva annak, aki majd küldeni fogja őket is a nagybetűs életbe.
Az ajándékozásra nevelés lényege az, hogy tudjunk, legyen rá időnk egy nagyobb jó érdekében cselekedni, s ezzel magunkból is adni ennek a megosztott világnak. Ez keresztényi kötelesség. S nemhiába ragaszkodom Máté evangéliumrészletéhez az ünnepelni próbálás, tanulás kapcsán: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok“
Nem egyszerű dolog helytállni, vállalni magunkat kereszténynek.
Az adventi időszakban alapiskolás diákjaink cipősdobozokba csomagolt küldeményeikkel ajándékozták meg a csángó gyerekeket. Nemes gesztus, gondolja az olvasó. Lehet így is az ünnepelésre nevelni? Van alkalmunk, kellő időnk elmondani, továbbmegyek a gondolattal, megmutatni, megélni, kit várunk karácsonykor?
Gyakran ismételjük magunkban, a ránk bízottaknak is, ha hagyjuk megszületni bensőnkben a kis Jézust, akkor ő nemcsak az ünnepekben, hanem az egész évben ott szeretne maradni. Erre kiváló alkalom volt az adventi gyertyagyújtás, a közös elmélkedések, a karácsonyi műsorokra készülődés. Az ünnepek fontosságát az mutatja, hogy legyen idő megállni, időt engedni kereszténységünkre, tanúságtevésre.
Ha egy gyermekből felelős keresztényt akarunk nevelni, segítsük először is abban, hogy ráébredjen felelősségeire. Lássa, értse, tudja, hogy mi az, amit rábízunk, amit felvállal majd.
Újra meg újra a Gondviselésre hagyatkozni. A keresztény nevelés egyik legfőbb jellemzője az ünneplés kapcsán pedig legyen a feltétlen bizalom, amely kizár minden akadályt. A múlt az irgalomé, a jövő viszont a Gondviselésé: az, aki hisz, semmiféle akadályba nem ütközik.
Soraimat zárva a fenti evangéliumi részlettel: Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok“
A szerző az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Alapiskola tanára.
(Mosonyi Marianna/Felvidék.ma)
