Döbbenten figyelem, hogy milyen csendben tűrjük azt a lassú „kivéreztetést”, amelyet a kormányzat a közigazgatásban hajt végre. Azok a politikusi kijelentések, hogy nem lesz közigazgatási reform, egyszerűen csúsztatások. A reform helyett egy „modernizációs” folyamat indult be, melynek egyik lépése az óvodák és a napközik finanszírozási rendszerének „modernizációja”. Örömmel mondom el a szakmai részleteit – amennyiben valaki igényli –, de most röviden összegezném, hogy mi várható.
Az oktatási minisztérium terve szerint az óvodák finanszírozási összegét kiveszik az önkormányzatok pénzügyi csomagjából, és a minisztérium ezt újra elosztja.
A lényeg, hogy a 2023-as adatokból kiindulva egy-egy falu vagy város állami adóbevételi összege körülbelül 28 százalékkal csökken majd.
A terv szerint az állam a természetes személyek befizetett jövedelemadójának visszaosztásánál 50,1 százalékra csökkenti a helyi önkormányzatokra eső részt. Az így keletkező különbözetet tervezi fejpénzzé átalakítani, majd szétosztani, de az elkövetkező években óvodássá váló gyermekek számát, annak csökkenést már nem veszi figyelembe. A valóságban pedig a 22 gyermek vagy a 16 gyermek az óvoda működtetésénél a kiadásokban nem jelent különbséget. Magyarán: ugyanannyiba kerül, ha 16 vagy ha 22 gyerekre kell a tanerő, a fűtés, a villany, az étkeztetés és egyebek.
Az ördög a részletekben lakik, tartja a mondás, ami jelen eseteben is igaz. Elsősorban azért, mert a demográfiai görbe miatt az elkövetkező 3 évben tízmilliókkal akarja a kormányzat az önkormányzatokat megrövidíteni.
Ennél durvább az, hogy a minisztériumi javaslatokban (kettő van) az említett 50,1 százalék elosztási képletében a tengerszint feletti és a nagyság (lélekszám) szerinti szorzó hatása emelkedni fog.
Ennek eredménye, hogy az alacsonyan fekvő és kisebb települések fizetnek rá megint boltra.
Azért a nagyobb városoknak sem kell azonnal örülniük, mert bár lehet akár nagyobb a kimutatott bevételük az óvodákra, de rajtuk is csak számvitelileg „átfut” a pénz. A terv szerint az összes óvoda egyforma fejpénzt kap majd, tehát az „átfutó” pénzügyi csomagban az egyházi, magán, alapítványi stb. óvodák pénze is szerepelni fog. A végcél egyértelmű, úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy az állami költségvetésben több pénz maradjon!
Azért ne feledjük, hogy a pénzügyi kérdések mellett egy-egy óvoda működtetésének társadalmi, elvi és érzelmi feladatai is vannak.
Melyik fiatal marad abban a faluban vagy régióban, ahol a kisebb település már a 6-8 gyermekes óvodát nem fogja tudni megtartani? Hol marad a szolidaritás, hová tűnik a leszakadó régiók felzárkóztatásának elve?
Számtalan vetülete van a kérdésnek, de összességében elmondható, hogy a „nem létező közigazgatási átszervezés” egyes aprónak tűnő lépései durva beavatkozásokat jelenthetnek a falvak, városok, régiók és a közösség jövője szempontjából.
(Őry Péter/Felvidék.ma)