Vérlázító, micsoda viszonyok uralkodnak az Európia Unióban. Európa kettéválása valóban tragikus történet. Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy tragikomikus. Már nincs klasszikus jobb- és baloldal: az egyik oldal a globalisták világa, akik kizárólagosságra törekednek és mindent egységesíteni akarnak, a másik a patrióták világa, akik a különbözőségek békés együttélését tűzték zászlójukra. Bonyolult ezt definiálni, mivel a fogalmakat annyira elferdítették már, értsd: mindenki a saját elképzelése szerint értelmezi ezt, hogy igazából külön értelmező szótárat kéne mellékelni az érveléshez.
Az is bonyolítja a helyzetet, hogy amit a választópolgár igazából szeretne, azt a szőnyeg alá söprik, annak következtében azt képes választani a polgár, aki őt csúnyán becsapja. Mert az emberek békét, nyugalmat szeretnének, de azzal etetik őket, hogy béke akkor lesz, ha háborúzunk. Nem mi békeszeretők, dehogy, hanem azok, akik a békeszeretőket a vágóhídra küldik, s akiknek busás hasznuk van a fegyvergyártásból.
Akinek pedig más a véleménye, az fölforgató, megosztó, szélsőjobboldali, populista, sőt fasiszta.
Mert a globalistáknak nem tetszik, ha bárkinek eltérő véleménye van. Ami lényegében azt jelenti, hogy megkérdőjelezik az agyonragozott demokrácia követelményét: aki kicsi, az tartsa a száját, a béke és háború magasztos megítélése csak a nagyoknak jár.
Ez azt is jelenti, hogy a globalistáknak joguk van bármi hülyeséget állítani (a háborúról, a woke-ról, genderelméletről stb.), sőt szerintük arra is joguk van, hogy Európát öngyilkosságba hajszolják, mit sem törődve azzal, hogy ezáltal a békét óhajtók millióit a pusztulásba rántják. Mivel a békéért kiállóknak nincs joguk a normalitást követni, s ha mégis kitartanak mellette, meg kell fosztani bármi jogtól, netán arra is képesek lennének, hogy katonailag megszállják őket, hogy „jobb” belátásra bírják, s engedelmesen beálljanak a globalisták diktálta sorba. Szerintük igaza csak annak lehet, aki mondandóját a fegyvergyártókkal és az EU nagyokosaival egyezteti.
Micsoda dolog az, hogy egy szélsőjobbos populista magyar miniszterelnököcske csak úgy elindul és engedély nélkül a béke lehetőségeiről tárgyal, holott egy Manfred Weber (ez a magát kereszténydemokratának mondó bolsevik), vagy egy (neoszocialista, alias bolsevik) Josep Borell azzal nem ért egyet?
Ezek nyilván úgy képzelik, hogy ők egy Hitler, egy Sztálin vagy Brezsnyev – akiknek annak idején a jóváhagyásuk nélkül bizony nem lehetett bárhova bármikor elmenni, és saját (eltérő) véleményt mondani. Mi ez, ha nem fasisztobolsevik tempó? Pedig az ilyen alakoknak csak azt lehetne ajánlani, ha már annyira háborúzni akarnak, vigyenek egy puskát, és menjenek az orosz–ukrán frontra hősködni.
Ugyan miért haljanak meg ezrével a békét kívánó emberek csak azért, mert az ilyen háborús ügynököknek az tetszik? Mert aki a békéről tárgyalna, az bizony a brüsszelita elvtársak számára az európai egység árulója, akit el kell lehetetleníteni.
Tárgyalni a békéről – ó, dehogy! Meg sem próbálják. Nem is telik arra a maradék eszükből. Persze Putyin sem adja olcsón a bőrét, úgy tesz, mintha az ukránok támadták volna meg Oroszországot. Az sem semmi, ha azt olvassuk, amit az oroszok „rossz fiúja”, a héja Medvegyev mond. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy Ukrajna ártatlan bárány. Putyin nem véletlenül és nem ok nélkül beszél Ukrajna denacifikációjáról és a hatástalan oroszellenes szankciók föloldásáról, valamint az orosz kisebbség üldözéséről Ukrajnában.
Persze más nemzetiségek is élnek Ukrajnában, azokra is gondolni kéne. Ukrajna fasiszta múltja sem lényegtelen – emlékezzünk csak Bandera vérszomjas akcióira a II. világháborúban, őt mostanában nemzeti hősként emlegetik Ukrajnában.
De bárhogy is van: elsősorban nem arról van szó, hogy bárki igazságot tegyen Ukrajna és Oroszország között, arról sem, hogy Putyin-bérencet csinálnak minden békeszeretőből.
Az olasz kormányfő szóvá is tette, hogy a Patrióták Európáért nem Putyin-párti, s nem lehet evégett elítélni őket, ez a helyzet súlyos leegyszerűsítése volna. Ez a globalista gondolkodás egy az egyben bolsevik módszer, tökéletesen megegyezik azzal, amit a régebbi, a kommunista csasztuskában énekeltettek velünk (egy Weber, egy Borell és hasonlók ezt aligha tudják, de mi itt, a néhai szocialista táborban megszenvedtük), nevezetesen azt, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”.
Nem ártana ezeknek egy kis történelemóra. És egy erkölcsi tanfolyam: az első tennivaló ugyanis nem a rombolás, pusztítás és gyilkolás, hanem annak megállítása, a béke helyreállítása volna, függetlenül attól, ki volt az első agresszor. Tárgyalni kell! És béke kell, hősködő háborúpártiak! Béke!
Ha még mond valamit ez a fogalom.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
