Adonyban, a történelmi Magyarországon működő Szent Orbán Borrendek Találkozóján 2014. július 12-én együttműködési megállapodás aláírására került sor az adonyi Duna menti Szent Orbán Borrend kezdeményezésére. Szlovákiából az ógyallai Szent Orbán Borrend, Romániából a Nagykárolyi Borrend, Szerbiából a Horgosi Borrend, Magyarországról a Hajósi és az Adonyi Borrend képviselői vettek részt. A szövetség létrejöttének célja a fenti Szent Orbán Borrendek közötti együttműködés, egymás megismerése, szakmai segítése. A résztvevők azzal váltak el, hogy évente más-más helyszínen fognak találkozni.
A magyarországi borrendek megalakulásának példájára június 10-én volt 21 éve annak, hogy 16 taggal megalakult Szlovákiában elsőként a Szent Orbán Borlovagrend, ami rendhagyó volt, mivel nem egy hegyközséghez, hanem Ógyalla és környéke 10 településéhez kapcsolódott. A borrendek azóta évente rendszeresen találkoznak más-más helyszínen.
Az idei 10. találkozóra Szentpéteren került sor, ahol Kovács János nagymester köszöntötte a megjelent hajósi, adonyi, horgasi és nagykárolyi borrendek képviselőit, akik röviden bemutatták a borrendeket.
Szakmai előadás keretében Korpás András borász, szőlőnemesítő előadásában elmondta, bár a szőlészeti-borászati kutatóintézet kihelyezett részlegei már megszűntek, a szőlőnemesítés Szlovákiában továbbra is folyik. „Mi itthon, a családban folytatjuk tovább a munkát. Jelenleg ezernyolcszáz magoncot figyelünk. Szentpéteren például csemegeszőlő-fajták új nemesítései vannak kiültetve, nyolcvan-kilencven új klón. Azt próbáljuk, hogy az ottani meleg talajon hogyan viselkednek” – fogalmazott.
De meddig tart, amíg egy új fajta elkészül, világra jön? Általánosságban azt szokták mondani, hogy 20-30 év, de Korpás András szerint ez relatív. „Az állami fajtaminősítőnél hat év alatt átmehet az adott fajta, de amíg a nemesítő kipuhatolja a tulajdonságait, megismeri, az hosszú idő: biztosan kell rá 15-20 év.”
Gondolni kell itt arra az időre is, amíg egy magoncból a növény, vagyis a tőke kifejlődik. Korpásék már a magoncról kelt egy-egy tőkéből is minden évben készítenek bort, mert abból is kapnak képet a leendő fajta tulajdonságairól. Korpás András részt vett az említett 26 új, szlovákiai nemesítésű fajta kinemesítésében. Ezeknek a borai közül jó néhány már évek óta ott van a boltok polcain. De melyek lesznek azok, amelyek túlélik a változó borfogyasztási divatokat, és évtizedek múlva is fogyasztani fogjuk őket? „Amelyek el lettek ismerve, azoknak úgy gondolom, mindegyiknek van értéke. Legbefutottabbak a Devín és a Dunaj, a leginkább ezek vannak a köztudatban” – jegyezte meg.
Zsidek Vilmos, a borrend tagja és Fabula Jaroslav, az új nagymester megköszönte Kovács János nagymesternek a 21 éves munkáját és emlékplakettel ismerték el eredményes munkásságát: „A magas szintű műveltséged, a szőlővel és a borral kapcsolatos hagyományok megőrzése, a szőlő ápolása biztosan őseidben és családodban is jelen volt. Ezek az értékek ösztönző hatással voltak rád, hogy 2002-ben úgy érezted, hogy térségünkben is meg kell alapítani a borlovagrendet. Hosszan lehetne sorolni szakmai tevékenységedet, regionális, nemzetközi versenyeken szerzett szakmai tudásodat átadni igyekeztél, tiszteletre, alázatra tanítottad az ifjú generációt, hogy elődeinknek méltó emléket állítsanak, akik meghonosították térségünkben a szőlőtermesztést és a borkultúrát. Kiérdemelten tagja vagy a magyarországi borakadémiának is. Engedd meg, hogy hálánkat és köszönetünket kőbe vésve fejezzük ki, mely örök emlék legyen számodra. Ehhez az emléklaphoz a kedves feleséged és családod megértésére és sok esetben segítségükre is szükség volt. Végezetül, ha látni fogod, hogy az a szikra, amit lángra lobbantottál és az a növény, a szőlő és bor termelése tovább fog élni, öröm tölt el, mely végigkísér mindvégig, mert látni fogod, hogy munkád nem volt hiábavaló.”
A találkozó másnapján került sor a Szent Orbán Borrendek borversenyére, amelyre 85 mintát hoztak a borrendek képviselői.
A három szakmai zsűri az adonyi borrend nagymesterének, Schmidt Attilának Sauvignon blanc borát értékelte, aki elnyerte a Pyber Lászlóról elnevezett vándorserleget. Pyber László a virti táblabíró, Pyber Benedek unokája, aki 1926-ban telepített szőlőt a községben és még ebben az évben megszervezte az első Virti Borfesztivált. Az ő emlékének tiszteletére ajánlották fel a vándorserleget.
Délután a borrendek képviselői a bélai kastélyba látogattak, ahol Miroslav Petrech, a kastélypincészet országos hírű enológusa (borértékelő) köszöntötte a vendégeket, akik borkóstoláson és a kastély megtekintésen is részt vettek.
A kétnapos esemény után a résztvevők közösen megfogalmazták: „Jövőre innen folytatjuk a patriumi Nagykárolyban”! 2025-ben ugyanis a nagykárolyi borrend lesz a találkozó házigazdája, ahova a szervezők Hajósról, Adonyból, a Felvidékről, és a délvidéki Horgasról várják a borrendeket, a borászokat és természetesen a jobbnál jobb borokat.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
