350
Protestáns Párizs? Hogy’ nincs ilyen? De bizony van! Nem az egész város természetesen, hanem csak bizonyos részei. Minthogy van református, hugenotta építészet is, vannak genfi zsoltárok, van Károli Biblia… A legszebb 16-17. századi párizsi és külföldi kastélyokat, középületeket jórészt hugenották tervezték, építették, világos, tiszta vonalakkal, mint amilyen a hitük is volt. Már akkor fehér ragyogásba öltöztetve a későbbi világvárost. Párizs szívében 19 olyan hely van, amit a protestánsok alapítottak, építettek hitéleti célra. Ezt így jegyzi a párizsi Musée Protestant/Protestáns Múzeum: 19 lieux symboliques du protestantisme au cœur de Paris – azaz: a protestantizmus 19 szimbolikus helye Párizs szívében. Ők már csak tudják! Akkor bizony illik nekünk is ezekről a helyekről tudnunk. (https://www.museeprotestant.
Hagyományosan úgy él a magyar protestáns közvéleményben és emlékezetben, hogy törzsökös, eredetileg is protestáns városok főként Németországban, Hollandiában, Svájcban, Skóciában vannak. Hiszen a lutheri Wittenbergnek még az NDK-s időkben is ez volt az előneve: Lutherstadt – Luther városa; a református Heidelberg neve pedig sok minden mellett a Heidelbergi Kátéban is megörökült. Vagy Genf városa összenőtt Kálvin nevével, a genfi irányú reformációval. Az Institutioval, a Genfi Kátéval. Az arisztokratikus demokrácia különös városállami rendszerével. Zürich Zwingliével és a békességre törekvés „tejlevesével”. A holland Utrecht, Leiden a szigorú kálvinizmussal, a magyar reformátusságra több százados befolyást gyakorló történelmi szellemi centrumaival. Amszterdam a kuyperi államalkotással és a református filozófia, a „modern holland kantiánizmus” csodáival Dooyeweerd és a reformáló filozófia több mint 200 szellemi elitistájával. El egészen a Templeton-díjas holland-amerikai kiválóságáig, Plantingáig, a michigani Calvin College világszerte figyelmet ébresztő és tartós odafigyelést megkövetelő munkásságáig. Vagy említhetem a skót Edinbourgh-ot, Aberdeent Knox és más reformátorok népformáló, nemzetalkotó hűségével. Vagy Párizs mellett Montpelliére-t, a tengerparti mesevárost a francia reformátussággal, teológiai akadémiájával, ahol nem egy magyar református lelkész szívta magába a kálvinista tudományt. És Marie Durand legendás alakjával, a női ellenállás református őstípusával, és a hugenotta-bibliás-imádságos hite miatti 38 évnyi börtönbüntetésének legnagyobb, világprotestantizmust erősítő hitvallásával: RESISTÉ! Állj ellen a gonosznak, s mindazoknak, akik hitedtől erőszakkal, ármánnyal, börtönnel, inkvizícióval, gályákkal, birtok-, és jogfosztással akarnak eltéríteni. S nincs olyan város ezek között, ahová magyar, anyaországi vagy erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai peregrinus vándordiákok el ne jutottak volna. S ne hozták volna ezek egyetemeiről haza koruk legmagasabb szintű tudományosságát, természettudományi és teológiai ismereteit. Ennél sokkal több európai város neve szerepelhetne a protestáns szellemalkotás, karakter és jellemképzés, tudomány fellegvárai között, de most koncentráljunk csak Párizsra. Mi más is lehetne Párizsban iránytűnk, mint a város és a világ egyik igazodási pontja, a toronyirányt igazodásban, szellemi és sok más tekintetben, mint az Eiffel torony, ami nem véletlenül lett az olimpiai játékok emblematikus jelképe. Ami alatt a Szajna kanyarulatot vesz. Protestáns szempontból a közeli 1. kerület, a 8-9. kerület, s a 14., 17., és 20. kerület a leginkább fontos.
A párizsi katakombákhoz közel, a Boulevard Arago út 102 alatt, a párizsi csillagvizsgáló park előtt található a protestáns Párizst felfedező barangolásunk egyik jelentős állomása, a Missziók Háza vagy másként a Protestáns Missziói Központ (Maison des missions), vele szemben a Protestáns Teológiai Intézettel. Az épület alapkövét 1886. július 28-án tették le. Egy év alatt építették fel. Két neves protestáns személyiség ösztönözte az építést: dr. Gustave Monod, a Protestáns Missziói Társaság református elnök-helyettese, és Alfred Boegner református lelkész, a Társaság elnöke.
Gustave Monod korának híres sebészprofesszora volt, a Párizsi Református Egyház diakonátusának sebészeként indult a pályája, ami aztán a Francia Akadémiai tagságig jutott. A Protestáns Társaságnak is oszlopos tagja volt, és dolgozott a Protestáns Diakonisszák de Reuilly nevű kórházában is. Az 1870. évi porosz-francia háborúban is részt vett a protestáns tábori lelkészség orvosaként. A legújabbkori francia protestantizmus kiemelkedő nem egyházi személyisége volt.
Itt szerzett diplomát, vizsgadolgozatát Kálvin ifjúi éveiről írta. Részt vett az 1910-ben a skóciai Edinbourghban tartott missziói világkonferencián. Életéből 30 esztendőt a misszió elméleti és gyakorlati szolgálatában töltötte. Fia, Marc Boegner a Francia Protestáns Szövetségnek volt lelkészi elnöke, többször járt hazánkban is. Testvéri kapcsolatokat ápolt például a győri református gyülekezet lelkészével, Pataky Lászlóval, konfirmáló lelkipásztorommal is. A Magyarországi Református Egyház megalakulásának 400. évfordulóján, az 1967-ben tartott ünnepi debreceni zsinaton ő képviselte a francia reformátusságot, s ekkor ellátogatott Győrbe is.
Véget ért a nagyszerű 33. olimpia Párizsban. Nekünk, magyaroknak, kiváló eredménnyel. Előttünk a paralimpia, ami szintén világesemény lesz. Remélhetőleg a béke világeseménye ez is.
A két olimpiai játék között Szajna-parti barangolásra hívom Olvasóinkat. Az utánozhatatlan fehér város Európa espritjét, szellemiségét páratlanul sugárzó életlüktetésébe. Párizs szellemi és történelmi kavalkádjába, benne a református múlttörténettel és jelennel. A fenti képet arról az idegenvezető könyvecskéről készítettem, ami kifejezetten a kultúra világ-fővárosának protestánsaival, protestantizmusával, „hugenotta zarándokhelyeivel” foglalkozik.
PÁRIZS, TE UTÁNOZHATATLAN
Protestáns Párizs? Hogy’ nincs ilyen? De bizony van! Nem az egész város természetesen, hanem csak bizonyos részei. Minthogy van református, hugenotta építészet is, vannak genfi zsoltárok, van Károli Biblia… A legszebb 16-17. századi párizsi és külföldi kastélyokat, középületeket jórészt hugenották tervezték, építették, világos, tiszta vonalakkal, mint amilyen a hitük is volt. Már akkor fehér ragyogásba öltöztetve a későbbi világvárost. Párizs szívében 19 olyan hely van, amit a protestánsok alapítottak, építettek hitéleti célra. Ezt így jegyzi a párizsi Musée Protestant/Protestáns Múzeum: 19 lieux symboliques du protestantisme au cœur de Paris – azaz: a protestantizmus 19 szimbolikus helye Párizs szívében. Ők már csak tudják! Akkor bizony illik nekünk is ezekről a helyekről tudnunk. (https://www.museeprotestant.SOK EURÓPAI PROTESTÁNS VÁROS KÖZÜL „KIFEHÉRLESZ”
Hagyományosan úgy él a magyar protestáns közvéleményben és emlékezetben, hogy törzsökös, eredetileg is protestáns városok főként Németországban, Hollandiában, Svájcban, Skóciában vannak. Hiszen a lutheri Wittenbergnek még az NDK-s időkben is ez volt az előneve: Lutherstadt – Luther városa; a református Heidelberg neve pedig sok minden mellett a Heidelbergi Kátéban is megörökült. Vagy Genf városa összenőtt Kálvin nevével, a genfi irányú reformációval. Az Institutioval, a Genfi Kátéval. Az arisztokratikus demokrácia különös városállami rendszerével. Zürich Zwingliével és a békességre törekvés „tejlevesével”. A holland Utrecht, Leiden a szigorú kálvinizmussal, a magyar reformátusságra több százados befolyást gyakorló történelmi szellemi centrumaival. Amszterdam a kuyperi államalkotással és a református filozófia, a „modern holland kantiánizmus” csodáival Dooyeweerd és a reformáló filozófia több mint 200 szellemi elitistájával. El egészen a Templeton-díjas holland-amerikai kiválóságáig, Plantingáig, a michigani Calvin College világszerte figyelmet ébresztő és tartós odafigyelést megkövetelő munkásságáig. Vagy említhetem a skót Edinbourgh-ot, Aberdeent Knox és más reformátorok népformáló, nemzetalkotó hűségével. Vagy Párizs mellett Montpelliére-t, a tengerparti mesevárost a francia reformátussággal, teológiai akadémiájával, ahol nem egy magyar református lelkész szívta magába a kálvinista tudományt. És Marie Durand legendás alakjával, a női ellenállás református őstípusával, és a hugenotta-bibliás-imádságos hite miatti 38 évnyi börtönbüntetésének legnagyobb, világprotestantizmust erősítő hitvallásával: RESISTÉ! Állj ellen a gonosznak, s mindazoknak, akik hitedtől erőszakkal, ármánnyal, börtönnel, inkvizícióval, gályákkal, birtok-, és jogfosztással akarnak eltéríteni. S nincs olyan város ezek között, ahová magyar, anyaországi vagy erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai peregrinus vándordiákok el ne jutottak volna. S ne hozták volna ezek egyetemeiről haza koruk legmagasabb szintű tudományosságát, természettudományi és teológiai ismereteit. Ennél sokkal több európai város neve szerepelhetne a protestáns szellemalkotás, karakter és jellemképzés, tudomány fellegvárai között, de most koncentráljunk csak Párizsra. Mi más is lehetne Párizsban iránytűnk, mint a város és a világ egyik igazodási pontja, a toronyirányt igazodásban, szellemi és sok más tekintetben, mint az Eiffel torony, ami nem véletlenül lett az olimpiai játékok emblematikus jelképe. Ami alatt a Szajna kanyarulatot vesz. Protestáns szempontból a közeli 1. kerület, a 8-9. kerület, s a 14., 17., és 20. kerület a leginkább fontos.A MISSZIÓK HÁZA – MISSZIÓI KÖZPONT – KAPCSOLATOK HAZÁNKKAL IS
A párizsi katakombákhoz közel, a Boulevard Arago út 102 alatt, a párizsi csillagvizsgáló park előtt található a protestáns Párizst felfedező barangolásunk egyik jelentős állomása, a Missziók Háza vagy másként a Protestáns Missziói Központ (Maison des missions), vele szemben a Protestáns Teológiai Intézettel. Az épület alapkövét 1886. július 28-án tették le. Egy év alatt építették fel. Két neves protestáns személyiség ösztönözte az építést: dr. Gustave Monod, a Protestáns Missziói Társaság református elnök-helyettese, és Alfred Boegner református lelkész, a Társaság elnöke.Gustave Monod korának híres sebészprofesszora volt, a Párizsi Református Egyház diakonátusának sebészeként indult a pályája, ami aztán a Francia Akadémiai tagságig jutott. A Protestáns Társaságnak is oszlopos tagja volt, és dolgozott a Protestáns Diakonisszák de Reuilly nevű kórházában is. Az 1870. évi porosz-francia háborúban is részt vett a protestáns tábori lelkészség orvosaként. A legújabbkori francia protestantizmus kiemelkedő nem egyházi személyisége volt.Alfred Boegner református lelkész és missziói szakember 1882-1912 között, harminc éven át volt a Párizsi Protestáns Missziói Társaság igazgatója. Strassbourgban végezte protestáns egyetemi tanulmányait, majd a francia reformátusok teológiai fakultásán, Montauban folytatott kiegészítő tanulmányokat. Ez a Pireneusok közelében elterülő városka a montpellieri református fakultásnak a kihelyezett tagozataként működött.
Nevét a Navarra hercegi családról kapta az egyetem, amelynek tagjai között évszázadok óta elkötelezett református hercegek őrizték és védték a protestáns, református hitet.
Itt szerzett diplomát, vizsgadolgozatát Kálvin ifjúi éveiről írta. Részt vett az 1910-ben a skóciai Edinbourghban tartott missziói világkonferencián. Életéből 30 esztendőt a misszió elméleti és gyakorlati szolgálatában töltötte. Fia, Marc Boegner a Francia Protestáns Szövetségnek volt lelkészi elnöke, többször járt hazánkban is. Testvéri kapcsolatokat ápolt például a győri református gyülekezet lelkészével, Pataky Lászlóval, konfirmáló lelkipásztorommal is. A Magyarországi Református Egyház megalakulásának 400. évfordulóján, az 1967-ben tartott ünnepi debreceni zsinaton ő képviselte a francia reformátusságot, s ekkor ellátogatott Győrbe is.(Folytatjuk…)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
