350
Protestáns Párizs? Hogy’ nincs ilyen? De bizony van! Nem az egész város természetesen, hanem csak bizonyos részei. Minthogy van református, hugenotta építészet is, vannak genfi zsoltárok, van Károli Biblia… A legszebb 16-17. századi párizsi és külföldi kastélyokat, középületeket jórészt hugenották tervezték, építették, világos, tiszta vonalakkal, mint amilyen a hitük is volt. Már akkor fehér ragyogásba öltöztetve a későbbi világvárost. Párizs szívében 19 olyan hely van, amit a protestánsok alapítottak, építettek hitéleti célra. Ezt így jegyzi a párizsi Musée Protestant/Protestáns Múzeum: 19 lieux symboliques du protestantisme au cœur de Paris – azaz: a protestantizmus 19 szimbolikus helye Párizs szívében. Ők már csak tudják! Akkor bizony illik nekünk is ezekről a helyekről tudnunk. (https://www.museeprotestant. org/parcours/paris-protestant/ )
Hagyományosan úgy él a magyar protestáns közvéleményben és emlékezetben, hogy törzsökös, eredetileg is protestáns városok főként Németországban, Hollandiában, Svájcban, Skóciában vannak. Hiszen a lutheri Wittenbergnek még az NDK-s időkben is ez volt az előneve: Lutherstadt – Luther városa; a református Heidelberg neve pedig sok minden mellett a Heidelbergi Kátéban is megörökült. Vagy Genf városa összenőtt Kálvin nevével, a genfi irányú reformációval. Az Institutioval, a Genfi Kátéval. Az arisztokratikus demokrácia különös városállami rendszerével. Zürich Zwingliével és a békességre törekvés „tejlevesével”. A holland Utrecht, Leiden a szigorú kálvinizmussal, a magyar reformátusságra több százados befolyást gyakorló történelmi szellemi centrumaival. Amszterdam a kuyperi államalkotással és a református filozófia, a „modern holland kantiánizmus” csodáival Dooyeweerd és a reformáló filozófia több mint 200 szellemi elitistájával. El egészen a Templeton-díjas holland-amerikai kiválóságáig, Plantingáig, a michigani Calvin College világszerte figyelmet ébresztő és tartós odafigyelést megkövetelő munkásságáig. Vagy említhetem a skót Edinbourgh-ot, Aberdeent Knox és más reformátorok népformáló, nemzetalkotó hűségével. Vagy Párizs mellett Montpelliére-t, a tengerparti mesevárost a francia reformátussággal, teológiai akadémiájával, ahol nem egy magyar református lelkész szívta magába a kálvinista tudományt. És Marie Durand legendás alakjával, a női ellenállás református őstípusával, és a hugenotta-bibliás-imádságos hite miatti 38 évnyi börtönbüntetésének legnagyobb, világprotestantizmust erősítő hitvallásával: RESISTÉ! Állj ellen a gonosznak, s mindazoknak, akik hitedtől erőszakkal, ármánnyal, börtönnel, inkvizícióval, gályákkal, birtok-, és jogfosztással akarnak eltéríteni. S nincs olyan város ezek között, ahová magyar, anyaországi vagy erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai peregrinus vándordiákok el ne jutottak volna. S ne hozták volna ezek egyetemeiről haza koruk legmagasabb szintű tudományosságát, természettudományi és teológiai ismereteit. Ennél sokkal több európai város neve szerepelhetne a protestáns szellemalkotás, karakter és jellemképzés, tudomány fellegvárai között, de most koncentráljunk csak Párizsra. Mi más is lehetne Párizsban iránytűnk, mint a város és a világ egyik igazodási pontja, a toronyirányt igazodásban, szellemi és sok más tekintetben, mint az Eiffel torony, ami nem véletlenül lett az olimpiai játékok emblematikus jelképe. Ami alatt a Szajna kanyarulatot vesz. Protestáns szempontból a közeli 1. kerület, a 8-9. kerület, s a 14., 17., és 20. kerület a leginkább fontos.
A párizsi katakombákhoz közel, a Boulevard Arago út 102 alatt, a párizsi csillagvizsgáló park előtt található a protestáns Párizst felfedező barangolásunk egyik jelentős állomása, a Missziók Háza vagy másként a Protestáns Missziói Központ (Maison des missions), vele szemben a Protestáns Teológiai Intézettel. Az épület alapkövét 1886. július 28-án tették le. Egy év alatt építették fel. Két neves protestáns személyiség ösztönözte az építést: dr. Gustave Monod, a Protestáns Missziói Társaság református elnök-helyettese, és Alfred Boegner református lelkész, a Társaság elnöke.
Gustave Monod korának híres sebészprofesszora volt, a Párizsi Református Egyház diakonátusának sebészeként indult a pályája, ami aztán a Francia Akadémiai tagságig jutott. A Protestáns Társaságnak is oszlopos tagja volt, és dolgozott a Protestáns Diakonisszák de Reuilly nevű kórházában is. Az 1870. évi porosz-francia háborúban is részt vett a protestáns tábori lelkészség orvosaként. A legújabbkori francia protestantizmus kiemelkedő nem egyházi személyisége volt.
Itt szerzett diplomát, vizsgadolgozatát Kálvin ifjúi éveiről írta. Részt vett az 1910-ben a skóciai Edinbourghban tartott missziói világkonferencián. Életéből 30 esztendőt a misszió elméleti és gyakorlati szolgálatában töltötte. Fia, Marc Boegner a Francia Protestáns Szövetségnek volt lelkészi elnöke, többször járt hazánkban is. Testvéri kapcsolatokat ápolt például a győri református gyülekezet lelkészével, Pataky Lászlóval, konfirmáló lelkipásztorommal is. A Magyarországi Református Egyház megalakulásának 400. évfordulóján, az 1967-ben tartott ünnepi debreceni zsinaton ő képviselte a francia reformátusságot, s ekkor ellátogatott Győrbe is.
Véget ért a nagyszerű 33. olimpia Párizsban. Nekünk, magyaroknak, kiváló eredménnyel. Előttünk a paralimpia, ami szintén világesemény lesz. Remélhetőleg a béke világeseménye ez is.
A két olimpiai játék között Szajna-parti barangolásra hívom Olvasóinkat. Az utánozhatatlan fehér város Európa espritjét, szellemiségét páratlanul sugárzó életlüktetésébe. Párizs szellemi és történelmi kavalkádjába, benne a református múlttörténettel és jelennel. A fenti képet arról az idegenvezető könyvecskéről készítettem, ami kifejezetten a kultúra világ-fővárosának protestánsaival, protestantizmusával, „hugenotta zarándokhelyeivel” foglalkozik.
PÁRIZS, TE UTÁNOZHATATLAN

SOK EURÓPAI PROTESTÁNS VÁROS KÖZÜL „KIFEHÉRLESZ”

A MISSZIÓK HÁZA – MISSZIÓI KÖZPONT – KAPCSOLATOK HAZÁNKKAL IS


Alfred Boegner református lelkész és missziói szakember 1882-1912 között, harminc éven át volt a Párizsi Protestáns Missziói Társaság igazgatója. Strassbourgban végezte protestáns egyetemi tanulmányait, majd a francia reformátusok teológiai fakultásán, Montauban folytatott kiegészítő tanulmányokat. Ez a Pireneusok közelében elterülő városka a montpellieri református fakultásnak a kihelyezett tagozataként működött.
Nevét a Navarra hercegi családról kapta az egyetem, amelynek tagjai között évszázadok óta elkötelezett református hercegek őrizték és védték a protestáns, református hitet.

(Folytatjuk…)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)