Most, hogy bebizonyosodni látszik, ami eddig is feltételezhető volt, hogy 2022 szeptemberében az ukránok robbantották fel az Északi Áramlatot, az ukrán vezetés továbbra is a régi módszeréhez folyamodik: tagad, rendületlenül hazudik a világnak.
A robbantásos merénylettel kapcsolatban annak megtörténte után azonnal megindult a találgatás, oda-vissza vádaskodás a feltételezett tettes személyét illetően, s elsősorban négy ország, Oroszország, Ukrajna, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság került a gyanúsítottak listájának élére. A józan paraszti ész viszont azt súgta, hogy Oroszországnak vajmi kevés gazdasági érdeke fűződhetett ehhez, Ukrajnának viszont annál több.
Oroszország a szabotázsakciót követően az ENSZ Biztonsági Tanácsában egy nemzetközi vizsgálatot kért, a javaslatot azonban érdekes módon leszavazták.
Az Egyesült Államok felelősségéről pedig először a The Washington Post cikkezett, jelezve, hogy az amerikai hírszerzésnek tudomása volt arról, hogy az ukránok már három hónappal a robbantásos támadás előtt szabotázsakciót terveztek a balti-tengeri vezetékek ellen.
A német és más uniós titkosszolgálatok azonban ezeket az információkat orosz eredetű dezinformációnak minősítették.
Mostanra azonban oszlani látszik a mesterségesen gerjesztett köd. Németország európai elfogató parancsot adott ki egy ukrán búvároktató ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy az Északi Áramlat gázvezetéket 2022 szeptemberében felrobbantó csapat tagja volt és mint lehetséges elkövető, két további ukrán búvároktató is a német hatóságok látókörébe került.
A Wall Street Journal részletesen ismerteti az eseményeket, melynek lényege, hogy Zelenszkij hagyta jóvá az Északi Áramlat felrobbantását, s az ukránok állítólag a CIA tiltakozása ellenére(?) követték el az akciót.
A szabotázst – amely mint a kritikus infrastruktúra megsemmisítése, háborús bűncselekmény is – a Wall Street Journal értesülései szerint az akkori ukrán vezérkari főnök, Valerij Zsaluzsnij szorgalmazta. Egy különleges műveletekben jártas, hivatalban lévő tábornok felügyeletére bízták a missziót, akinek közvetlenül Zsaluzsnijnak kellett jelentenie. Minden megállapodás szóban történt, írásos nyomot nem hagytak.
A holland katonai hírszerző ügynökség, a MIVD azonban tudomást szerzett a tervről, és figyelmeztette a CIA-t, az amerikai tisztviselők pedig azonnal értesítették Németországot. Ezt követően a CIA felszólította Zelenszkij irodáját, hogy állítsa le az akciót – legalábbis az amerikai tisztviselők szerint. Az ukrán elnök pedig erre állítólag a művelet leállítására utasította Zsaluzsnijt, ő azonban úgymond figyelmen kívül hagyta a parancsot, és csapata módosította az eredeti tervet.
A hadművelet irányításával megbízott tábornok a támadás koordinálására Ukrajna legjobb különleges műveleti tisztjeit bízta meg, akik baráti hajózásnak álcázták a merényletet, amihez 2022 szeptemberében a németországi Rostock balti-tengeri kikötővárosban egy lengyel utazási iroda segítségével béreltek egy jachtot.
A legénység egyik tagja, egy aktív szolgálatot teljesítő, a háborúban harcoló katonatiszt volt, négyen pedig tapasztalt mélytengeri búvárok – közölték a német nyomozást ismerő személyek. A legénységben civilek is voltak, köztük egy 30-as éveiben járó nő, aki magánúton képezte ki magát búvárnak. A kapitány rövid szabadságot vett ki az egységétől, amely a délkelet-ukrajnai fronton harcolt. A parancsnokát állítólag semmiről nem tájékoztatták.
A legénység csak búvárfelszereléssel, műholdas navigációval, egy hordozható szonárral és a tengerfenék nyílt forráskódú térképeivel felszerelkezve indult útnak. A négy búvár párban dolgozott a koromsötét, jeges vízben, és egy HMX nevű, erős robbanóanyagot kezeltek, amelyet időzítővel vezérelt detonátorokra kötöttek. A könnyű robbanóanyagból már kis mennyiség is elegendő volt a nagynyomású csövek felszakításához.
A támadást követően – melynek eredményeként a négy vezetékből hármat kiiktattak – az energiaárak azonnal megugrottak.
Zelenszkij állítólag felelősségre vonta Zsaluzsnijt, aki viszont arra hivatkozott, hogy a szabotázscsapat, miután kiküldték, a kommunikációs csatornán kívülre került, és nem lehetett visszahívni, mert bármilyen kapcsolatfelvétel veszélyeztethette volna a műveletet. Talán erre az eseményre vezethető vissza Zsaluzsnij és Zelenszkij viszonyának megromlása és a tábornok 2024 elején történt leváltása.
Az ukrán elnöki hivatal természetesen ezúttal is tagadja az Ukrajnának az Északi Áramlat felrobbantásában való részvételével kapcsolatos vádakat. Ahogy Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója a Reuters ügynökségnek küldött kommentárjában kijelentette, Ukrajnának egyszerűen nem volt meg a szükséges forrása ehhez. „Ilyen cselekményt csak nagy technikai és anyagi erőforrások jelenlétében lehet végrehajtani… és mindez kinek állt a rendelkezésére a detonáció idején? Csakis Oroszországnak” – fújta a régi nótát Podoljak.
Mindehhez, pontosabban az USA és a CIA szerepéhez azért hadd álljon itt egy érdekes körülmény. Nevezetesen az, hogy a „kézi vezérlés” alól magát időről időre kivonó és olyankor kellemetlenül fecsegni kezdő amerikai elnök, Joe Biden már több mint két héttel az orosz katonai akció megindítása előtt kijelentette egy sajtótájékoztatón: „Ha Oroszország inváziót indít, nem lesz többé Északi Áramlat 2. Véget fogunk vetni neki.” Márpedig ez, akárhogy is nézzük, elgondolkodtató elszólás…
(NZS/Felvidék.ma)