A hétvégén „80 éve történt a Kárpát-medence magyar és német lakosságának elhurcolása a Gupvi és a Gulág lágereibe” címmel konferencia és megemlékezés zajlott Szepsiben és több történelmi emlékhelyen.
Köteles László, a Csemadok alelnöke üdvözlő beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárul ennek a tragikus történetnek a tisztánlátásához. Köszönetét fejezte ki a Kassáról és Eperjesről érkezett előadóknak, akik más szempontból, szlovák és ukrán szemszögből mutatják be az 1945-ben zajlott történéseket.
„Reméljük, ennek a mai találkozónak lesz folytatása, nemcsak Szlovákiában, hanem a környező országokban is. Hiszen a mi generációnk feladata, hogy múltunkat, mely közös tragédiákkal van tele, olyan szempontból világítsuk meg, mely a jövőt arra kötelezi, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő” – mondta.
Mihályi Molnár László, a rendezvény házigazdája (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke, egyetemi docens a rendezvény megnyitóján felelevenítette a kétezres évek elején tett látogatását Szepsiben, olyan emlékeket és embereket keresve, akik túlélték az elhurcolás tragédiáját.
Mint mondta, ezzel a rendezvénnyel egy konferencia- és megemlékezéssorozat kezdődik a Kárpát-medencében.
„80 éve egy új korszak indult el Közép-Európa keleti, szovjetek által elfoglalt részében, egy vérrel és verejtékkel kezdődő korszak… A szovjetek – felszabadítónak nevezték magukat, … de a holokauszt koncentrációs lágereit a Gulág és Gupvi lágereinek a pokla váltotta fel… Ez a konferencia ismét egy lehetőség arra, hogy megmutassuk egymásnak és mindenkinek, hogy milyen új kutatási eredményeket értünk el…, hogy azok a fehér foltok, amiket feltárunk, bekerüljenek a kollektív tudatba, a társadalom tudjon ezekről… és minket is rákényszerít arra, hogy bizonyos dolgokat újra átgondoljunk, másképp nézzünk, új kutatási eredményekkel ismerkedjünk meg”– mondta.
Dr. Bognár Zalán (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Slavomír Borovský, Szepsi polgármestere köszöntőjében a háború szörnyűségéről beszélt.
„A háborúnak sok fegyvere van, ezek közül a legszörnyűbb, és amit a politikusok is használnak, az a felejtés fegyvere. Ezen fegyverrel úgy élnek, hogy az intelligenciát szeretnék eltörölni a föld színéről, hogy a hétköznapi embert úgy tudják manipulálni, ahogy azt a politika igényli. Azonban nekünk, egyszerű embereknek is van egy hatalmas fegyverünk. A közösségek, amelyek ápolják a múltjukat, nem felejtenek, és soha nem feledkeznek meg azokról az eseményekről, amelyek érzékenyen érintették családjaikat” – tette hozzá.
Örömét fejezte ki, hogy a város otthont adhat ennek a konferenciának, és „nemcsak az a kötelességünk, hogy meghallgassuk az ismereteket ezekről a szörnyű eseményekről, hanem, hogy alapokat teremtsünk ahhoz, hogy foglalkozni lehessen ezzel a témával, úgy, hogy a fiataljainkat is bevonjuk a múltba, hogy megértsék, hol vannak a gyökereik, honnan származnak, honnan jöttünk mindnyájan” – fogalmazott a polgármester.
JUDR. Ing. Slavomír Borovský (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Köteles László Deportálások és deportáltak Abaúj-Tornában címmel tartott előadást, arról, miért és hogyan történtek az események. Ismertette az akkori történelmi körülményeket.
„A tömeges deportálások a jelenlegi Szlovákia területéről 1944 december elején indultak, mivel nem volt egyértelmű a határ Kárpátalja és Bodrogköz között, természetszerűleg folyamatosan inkább jellemzően a nemzetiségi területről vitték el az embereket” – mondta.
Beszélt a megalázó helyzetekről, a hazatérés nehézségeiről, a fenyegetésekről és a néha fel-fel bukkanó emberibb hozzáállásról.
Köteles László (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Pavol Bogdan újságíró a ruszinok-ukránok helyzetét mutatta be Kelet-Szlovákiában 1945-től 1948-ig. Többek között a front utáni napok folyamatáról és az akkori politikai helyzetről tartott előadásában kiemelte a nemzetiségek megélhetési körülményeit, más nemzetiségű lakosságok migrációs folyamatait.
„Az etnikai alapon létesített állam, amely a háború utáni Csehszlovákiának a jellemzője kellett hogy legyen, elvette a nemzeti kisebbségektől a kollektív jogokat, hogy önálló politikai szubjektummá váljanak… Közel 3 millió német nemzetiségű csehszlovákiai lakost telepítettek ki a Szudéta-vidékről és a Kárpáti-vidékről az anyaországba. Ezzel kezdődtek el a migrációs folyamatok, amelyeknek az előfeltétele az volt, hogy lakosságcsere valósuljon meg Csehszlovákia és Szovjetunió, illetve Csehszlovákia és Magyarország között. Más volt a helyzet a ruszin-ukránokkal, aki Északkelet-Szlovákiában éltek, s tömegesen részt vettek az antifasiszta harcokban… Mivel nem lehettek a lakosságcserének az eszközei, ők lettek az az aprópénz, amivel a csehszlovák kormány fizetett a Szovjetuniónak” – mondta a Ruszin–Ukrán Szövetség elnöke.
Pavol Bogdan (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Pavol Hric a Kommunizmus Áldozatai Múzeumának igazgatója a Gulágra elhurcolt áldozatokról beszélt.
„A szovjet hadsereg Szlovákia polgáraiban lerombolta a felszabadulás várt örömét… Nem volt béke és nyugalom… emberek tűntek el… eltűntek az idősek, fiatalok, férfiak, nők, sőt kiskorúak is… Szlovákiában, az ország keleti, északi és déli részét érintették leginkább a deportálások, míg Szlovákia középső és nyugati részét kevésbé. A kassai és az eperjesi régióból 5648 embert vittek a Gulágokba, az összes elhurcolt 81%-át. Más régiókból lényegesen kevesebb embert hurcolnak el. Részletesebben, községi szinten is láthatjuk a Kommunizmus Áldozatainak Térképén. A térkép – obetekomunizmu.sk – interaktív űrlappal is rendelkezik, ahol az elhurcoltak nevét is megtudhatjuk. Az első nagy, 320 fős deportálási hullám Dél-Zemplén térségében zajlott 1944. december 3-án. A legtöbb embert – Szomotor 39 fő, Nagygéres 43 fő, Bodrogécs 55 fő, Kisgéres 152 fő – falvakból vittek el. Mind fiatal férfiak voltak. Egy nap alatt legtöbb embert 1944. 12. 3., 1944. 12. 22., 1944.12. 23., 1945. 1. 24. és 1945. 2. 11. időpontokban vittek el” – ismertette. Tájékoztatott a kiválasztás kritériumairól, a munkatáborok életkörülményeiről, valamint a hazaszállítás viszontagságairól.
Pavol Hric (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Bognár Zalán a hadifoglyok ügyéről Magyarországon tartott előadást. A Gupvi- és a Gulág-rabok csoportjaival, létszámadataival, a magyar és a szovjet források összehasonlító elemzésével foglalkozott. Betekintést nyújtott a lágerek Szovjetunión kívüli és belüli rendszerébe és ezeknek a közel 700 ezer szovjet kartonon való megjelenésére. Beszámolt a hadifogolykérdés kiemelkedő társadalmi és politikai jelentőségéről a második világháború utáni Magyarországon.
Murádin János Kristóf egyetemi docens prezentációjában az elhurcolásokról, lágerekről, áldozatokról beszélt a tordai csata kapcsán.
Dr. Murádin János Kristóf (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Mint ismertette, a civilek elhurcolása Erdélyben két nagyobb hullámban különböztethető meg. Az első 1944. szeptember-decemberben a frontátvonulás idején, majd azt követően Észak-Erdélyből hurcoltak el 20 ezer fiút és férfit. A második 1945. januárjában Észak-Erdély és a kelet-magyarországi részek elfoglalása után a bánsági, partiumi és erdélyi német származású polgári lakosságot érintette.
Dupka György, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának ügyvezető elnöke előadásában Az elhurcolások egyidejű érvényesítése Kárpátalján és Kelet-Szlovákiában a 4. Ukrán Front 1944. november 12-én keltezett 0036-os parancsa, az NKVD végrehajtása alapján témával folytatódott a konferencia. A résztvevők megismerhették a kárpátaljai magyar, sváb-német népirtás szervezőit, végrehajtóit. Beszélt a sztálini diktatúra kárpátaljai magyarságra mért csapásairól.
Dr. Dupka György (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
„I. – a végrehajtott hadifogoly szerző akció, amikor 1944 októberében és novemberében – csak Kárpátalján – 19984 magyar és német, továbbá szlovák katonát és zsidó munkaszolgálatost ejtettek foglyul, akik a szovjet (Gupvi) lágerekbe kerültek. II. – a magyarok és németek internálásának elrendelése… A kollektív büntetés elvének alkalmazása a magyarokkal és a németekkel szemben, akik feltételezések szerint megakadályozták volna a térség szovjetizálását. Az akció fedőneve: háromnapos helyreállítási munka” – mondta az elnök.
Bauer Edit, szociológus az elhurcoltak kárpótlásáról, a szlovákiai jogviszonyokról beszélt a szlovák törvényhozásban. Bemutatta a SZNT 369/1991-es számú, peren kívüli kárpótlásokról szóló törvényt, ami gyakorlatilag az elhurcoltak történetének az utóélete. A kártérítési okokról, jogosult személyekről és a hiányosságokról kaptak információt a jelenlévők.
Bauer Edit (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
A rendezvény szakmai beszámolókkal folytatódott.
Lehotai Aladár uzapanyiti helytörténész, aki alkalmi kiállítással is hozzájárult a rendezvényhez, a gömöriek elhurcolásának kutatási körülményeiről tartott előadást. Elmesélte találkozásait a hajdani lágerlakókkal, és hogy hogyan kereste fel a lágereket a helybéliek segítségével.
Lehotai Aladár (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Lakatos Denisza és Vályi Edit helytörténészek az Ung-vidékiek a Gulágon címmel mutatták be kutatásukat. Magyarország Kormánya a 2015-ös évet a kényszermunkára történő internálás 70. évfordulójáról történő megemlékezés céljából a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította.
„Az évforduló kapcsán elhatároztuk, hogy feltérképezzük, miként zajlott ez az egész folyamat az Ung-vidéken és ennyi év után újra számba vesszük a régiót ért emberi veszteségeket, az elhurcoltaknak emléket állító alkotásokat… A kutatás háttéranyagának gyűjtése során láttuk igazán, hogy az 1944-ben Csehszlovákiából „málenkij robotra” elhurcoltak története valóban az elhallgatott történelem része… Erejük teljében lévő férfiakat vittek el otthonukból. Apákat, férjeket, testvéreket. A történetírás hosszú éveken át hallgatott a fogságról, annak részleteiről csak családokon belül, a nyilvánosságot kizárva beszéltek a túlélők. Azonban egyre kevesebben vannak azok, akik még mesélni tudnak a történtekről. Ezért tartjuk fontosnak, hogy tanulmányunkkal az utolsó előtti pillanatban megőrizzük Ung-vidék múltjának e szeletét” – hangzott el az előadáson.
Vályi Edit és Lakatos Denisza (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Cservenka Ferdinánd történész a Felső-Bodrogközből való civilek elhurcolásáról tartott beszámolót, ahol a tömeges elhurcolások két szakaszban zajlottak a térségben.
„Az első szakasz Kistárkány, Nagytárkány, Ágcsernő, Bély, Kisdobra, Kisgéres, Nagygéres, Királyhelmec, Lelesz, Bodrogszerdahely településeket érintette. A második szakasz Felső-Bodrogköz közép- és aprófalvait érintette elsősorban… Az elhurcolások úgy történtek, hogy az adott településen reggel kihirdették a háromnapos munkára való felszólítást. Majd kezdetét vette a férfiak összegyűjtése, akiket mozik, iskolák épületébe, pincehelyiségekbe zsúfoltak össze és zártak be”– jegyezte meg.
Dr. Cservenka Ferdinánd (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
Köteles Ágoston szepsi helytörténész Az erőszakkal elhurcolt felvidéki keresztények szovjet rabságban című előadása zárta a megemlékezést. Mint kiemelte: „Emlékezni kell. Az emlékezés az ifjúság nevelését és tanulását kell, hogy szolgálja… A 20. századi történelem tanítása hazug és hamis volt”– szögezte le.
Dr. Köteles Ágoston (Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
A konferencia a felvidéki magyarok Szovjetunióba történő elhurcolásokkal kapcsolatos dokumentumfilmek vetítésével zárult, alkotójuk: Bartók Csaba. A nap záróeseményeként a rendezvény résztvevői ellátogattak a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeumba.
A 80 éve történt Gulág- és Gupvikutatók konferenciasorozatának következő állomása október 9-13-án Kolozsvár, november 15-16-án Beregszász-Szolyva, december 5-én Felsőzsolca, a zárókonferenciára a következő évben, Budapesten kerül sor.
(Máté Gyöngyike/Felvidék.ma)
