A két világháború közötti időszakban Csehszlovákiához tartozott a mai Kárpátalja, vagy ahogy akkoriban nevezték, Ruszniszkó területe is.
Ebből kifolyólag a felvidéki politika is nemcsak a mai Szlovákia területén, hanem Kárpátalján is kifejtette tevékenységét. Így magától értetődően a felvidéki politika mindenkori vezérlő csillaga, Esterházy János is tevékenykedett errefelé, amelyről dokumentumok is tanúskodnak.
Az azóta eltelt időszakban nemcsak Felvidéken változott meg sok dolog, de Kárpátalján is, sőt! Esterházy tevékenysége pedig a sok megpróbáltatás közepette a múlt homályába veszett. Ezt az űrt kívánták betölteni azzal az előadással, amit a beregszászi római katolikus plébánia közösségi házában szervezett meg Esterházy Jánosról a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). Az előadó természetesen a téma legjobban ismerője, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, Dr. Molnár Imre volt, aki nemcsak a mártír politikus kárpátaljai vonatkozásait mutatta be, de átfogó képet nyújtott a hallgatóságnak Esterházy életművéről is.
Az esten részt vett Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Gyebnár István és Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzuljai, Zán Fábián Sándor református püspök, Molnár János helyi plébános, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki vikáriusa, Jakab Eleonóra főszervező, a KÉSZ elnöke, valamint több római katolikus pap és híveik.
A helyzet különlegességét fokozta, hogy az előadásra abban a közösségi házban került sor, amelyet Pásztor Ferencről nevezetek el. Ő volt az többek között, aki 1933-ban fogadta Esterházy Jánost Beregszászon.
A Prágai Magyar Hírlap 1933. január 31-i számában így tudósítottak a látogatásról: Lelkesen ünnepelte Esterházyt Munkács, Nagyszöllős, Beregszász és Huszt őslakossága – Esterházy János, az országos keresztényszocialista párt országos elnöke, kárpátaljai bemutatkozó körútján Hokky Károly képviselő és Aixinger László dr. országos pártigazgató kíséretében meglátogatta Munkácsot, Nagyszöllőst, Husztot és Beregszászt.
Beregszászon, Ruszinszkó legmagyarabb városában a pályaudvaron Hubay Kálmán dr. keresztényszocialista párttitkár és Bodáky István dr., a magyar nemzeti párt körzeti ügyvezetője üdvözölték három-három tagból álló küldöttség élén az országos elnököt.
Fotó: Csonka Ákos
Az ünnepélyes fogadtatás a keresztényszocialista helyi pártszervezet női és leányszakosztályának otthonában ment végbe. Az épület bejáratában sorfalat álló vidéki szervezetek kiküldöttei a belépő elnököt dörgő éljennel üdvözölték. A feldíszített teremben a vendéglátó asszonyok és leányok koszorúja, Pásztor Ferenc római katolikus főesperes, Ortutay Jenő görögkatolikus esperes, Beregszász polgármestere, Drohobeczky Gyula görögkatolikus lelkész, B. Mátyás János körzeti elnök, a magyar nemzeti párt küldöttsége és a helyi pártvezetőség tagjai várták és fogadták a vendégeket. Az üdvözlések sorát Fekésházy Zoltán, a magyar nemzeti párt küldöttségének vezetője nyitotta meg, aki után Ignáczy Gézáné és Péchy Lenke a női és leányszakosztály nevében mondottak üdvözlő beszédet és fehér szegfűkkel ajándékozták meg. A beregszászi körzet nevében Drohobeczky mondott magvas köszöntőt, a helyi szervezet nevében pedig B. Mátyás János. A keresztény munkások üdvözletét Prisztás János tolmácsolta, a keresztény ifjúság nevében Balder Márton beszélt. A vidéki szervezetek közül a megjelent makkosjánosiak nevében Medvigy József, a nagybégányiak nevében Gajdos László, a beregdédaiak nevében Molnár György, a mezőhomokiak nevében Molnár Mihály, a kovászóiak nevében Aniczka József, a tiszacsomaiak nevében Pösze Sándor és a sárosorosziak nevében Folenta Alajos mondott formás köszöntőt.
Molnár Imre előadásában bemutatta Esterházy személyes és szakmai tevékenységeit, kálváriáját és megpróbáltatásait, melyekkel közösségét szolgálva olyan szilárd iránytűt alkotott meg a felvidéki közösség és politikum számára, amibe mindmáig kapaszkodni lehet.
Az eseményen felmerült, hogy lévén, hogy Kárpátalján még nincs emlékhelye Esterházynak, az augusztusban Kolozsváron állított emlékhely mintájára Beregszászon is szükség lenne egy ilyen állítására. Ebben valamennyi résztvevő egyetértett és hitet tettek amellett, hogy elindítják ennek a kezdeményezésnek a folyamatát.
A kordokumentumok tanúsága szerint viszont Esterházy még abban az évben, júniusban visszatért Kárpátaljára, akkor viszont már nem formális látogatásra, hanem konkrét segítséggel: „Esterházy János országos akciót indít Tiszaújlak és Ruszinszkó árvízkárosultjainak felsegélyezésére – Esterházy János, az országos keresztényszocialista párt elnöke szerdán érkezett Tiszaaujlakra és Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő, dr. Siménfalvy Árpád tartománygyűlési képviselő, Bártfay Kálmán nagyszőllősi főesperes, R. Vozáry Aladár magyar nemzeti párti ügyvezető kíséretében bejárta az egész TiszaujIakot.
Tájékozódott a segélyezési akciókról s a vagyoni kár nagyságáról. Esterházy János országos elnök elhatározta, hogy az országos keresztényszocialista párt elnöksége és a ruszinszkói magyar pártok szövetségének nevében Egry Ferenc ruszinszkói magyar nemzeti párti és pártszövetségi elnök, dr. Korláth Endre szenátor, Hokky Károly képviselő, dr. Siménfalvy Árpád és Jaczik Miklós tartományi képviselők hozzájárulásával felhívást és kérelmet intéz Szlovenszkó és Ruszinszkó összes városaihoz és községeihez, összes kulturális és szociális egyesületeihez, az anyákhoz, akiknek gyermekeit nem fenyegette és nem érte veszedelem, hogy nemzetiségi, felekezeti, pártbeli, társadalmi különbség nélkül siessenek gyűjtést indítani adakozni a kárpátaljai, elsősorban a tiszaujlaki árvízkárosultak támogatására.
Fotó: Csonka Ákos
Szlovenszkó és Ruszinszkó egész őslakosságához fog szólni ez a felhívás, hogy a részvétben impozánsan nyilvánuljon meg az őslakosság szolidaritása akkor, amikor a Tisza árvize sem nemzeti, sem egyéb különbséget nem ismerve egyaránt vészes pusztulást zúdított a Tisza kárpátaljai mentén mindenkire.
Részlet a felhívásból: A vész és pusztítás nem tett válogatást sem a pusztulásban, sem a pusztítottak között. Rombolt nemzetiségi, felekezeti, társadalmi különbségtevés nélkül mindent és mindenkit. Szörnyű közös végzetbe parancsolt össze mindenkit, kit ősi gyökere itt tart s ide rögzít.
És ez számunkra azt írja elő, tőlünk azt követeli, hogy legyünk egységesek mi is mindnyájan abban, hogy mindenüktől megfosztott testvéreinknek segítségére legyünk és támogassuk őket új hont alapító, újjáépítő, az elveszettet pótolni akaró munkájukban, hogy érezzék mindnyájunk testvéri szeretetét és e föld lakóinak ember- és sors- testvéri szent szolidaritását!
Kérünk benneteket, mindnyájatokat, szlovenszkói és ruszinszkói magyar s őslakó testvéreink, hogy legyen érző, emberi s testvéri szívetek, hogy legyünk egyek s együtt akkor, mikor mindnyájunk ura ősi földünk egy darabjára, annak lakóira olyan sorsot mért, melynek jobbra fordítását mindnyájunk első és legszentebb kötelességévé tette. A gyűjtés eredményeként sikerült újjáépíteni Tiszaújlak házait.”
Emellett előkerült egy fotódokumentum is Esterházy Jánosról, ahogy a tiszaújlaki Turul-emlékműnél hajt fejet.
Természetesen ezek a kivonatok csak karcolatai mindannak, ami Esterházy Jánost Kárpátaljához köti. További kutatások minden bizonnyal újabb és újabb ezekhez hasonló cselekvésekről fognak beszámolni. Mindazonáltal Esterházy János lelkisége, a magyarságért kifejtett tevékenysége és áldozatvállalása okán magától értetődő, hogy kultuszát a Kárpátok alján is őrizzék, így kézenfekvő, hogy emlékhelye is álljon itt is.
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
