Stiegler Krisztina, a Visegrádi Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő kórházi szociális munkása a zenét a gyógyítás szolgálatába állítja. Kezdeményezései igen népszerűek az intézményben.
„Szociálpedagógus vagyok, de a zene nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Zenei tagozatos általános iskolába jártam, kórusban énekeltem, s néptáncoltam is. Tavaly végeztem Szegeden egy egyéves zeneimediátor-képzést.
Amikor három évvel ezelőtt az intézményben elkezdtem a munkámat, az akkori orvosigazgató kéréssel fordult hozzám: a szociális ügyintézések mellett az itt gyógyuló betegek részére foglalkozásokat is tartsak. Felcsillant a szemem, úgy gondoltam, hogy a zene mindenképpen nagyon fontos, hiszen segít a rekreációban, színt hoz a betegek életébe, pozitív impulzusaival az örömet ébreszti fel bennük, valamint segítségükre van az itt töltött napok lelkileg hasznos eltöltésében. Korábban hosszú éveken keresztül dolgoztam egy bentlakásos idősek otthonában, és már akkor tapasztaltam, hogy a zenei foglalkozások és zenés rendezvények mennyire fontosok a szépkorúak életében.
Nagy elánnal láttam itt is munkához, elindítottam a zenei foglalkozásokat. Ezeket először részben egy-egy szerzőre, vagy stílusra alapozva, tematikusan építettem fel, az elmondottakat projektoros kivetítéssel – hogy vizuális ingerek is érjék a résztvevőket, mintegy moziélményt nyújtva – szemléltettem.
Különösen népszerűek a zenei kívánságműsorok, jóllehet az eltérő kultúrájú vidékekről érkezőknek, a különböző ízlésűeknek megfelelni nem egyszerű. A személyes kívánságok teljesítése szintén egy szeretetélményt jelent a résztvevőnek, egyben átmeneti státuszukban a saját fontosságukat is sugallja. Fontos megemlíteni, hogy a különböző érdeklődésű és korosztályú személyek meghallgatják egymás kívánságait is. Nyilván a kérések az adott személyek kulturális érdeklődését, vagy éppen az aktuális hangulatát is tükrözik. Több mint száz foglalkozás tapasztalatai alapján a jelenlevők általában a klasszikus számok iránt érdeklődnek mind a komolyzenében, mind a könnyűzenében, de a magyarnótában is. A palettán hagyományos népzene, könnyűzenei, operett-, operaslágerek, magyarnóták, lakodalmas zenék szerepelnek. Más alkalommal a klasszikus tánczene, keringő, polka, nagyzenekaros egyvelegek kerülnek az érdeklődés középpontjába. Az ünnepekhez is kapcsolódnak kívánságok, mint például az adventi időszakban a karácsonyi dalok, az év végén pedig az újévi koncert.
E foglalkozásokon azt tapasztaltam, hogy a zenéket a jelenlevők ülve mozogva, mintegy átvéve a muzsika ütemét hallgatják, vagy mint ön is látta, a legutolsó együttlétkor ketten táncra is perdültek. Némi morfondírozás és keresés után jutottam el a szenior örömtánc gyakorlatához, amiből tavaly sikeres oktatói vizsgát is tettem. A kutatások szerint a tánc a legkomplexebb mozgás, ami leginkább lassítja a mentális hanyatlást. A vezetőség pozitívan fogadta ötletemet, s kizárólag orvosi javaslatra, ülvetáncos, könnyed mozgásos foglalkozásokat tartok. Ezek főleg szórakoztató, vidám, zenés programok, kedvjavítók és egyúttal közösségformálók is.
Az ünnepekbe is beloptam a zenét. Az idősek világnapja alkalmából egy átfogó program keretében zeneiskolásokat és tanárokat, dalköröket hívok, akik műsorukkal megörvendeztetik az ittlévőket, sokszor könnyeket csalva a szemekbe. A tánc világnapján a meghívott szentendrei Kék Duna Nyugdíjasklub szenior örömtánccsoportja, máskor a Zene Európai Ünnepén egy neves operaénekesnő tanítványaival együtt szerepelt, a műsorban jómagam is felléptem. A világjárvány idején betlehemes játékot tanítottam be verssel, énekkel, sőt hegedűszólóval. A szereplők fele orvos volt, de takarítónő, higiénikus, ápoló, és sokan mások is csatlakoztak a társulathoz: a kisded bölcsőjét az itteni asztalos, a díszleteket pedig pszichológusok és orvosírnokok készítették el. A negyvenperces előadás után az egész közönséget megénekeltettük. Ezek a programok teltházasok, s nekem is visszaigazolást jelentenek, hogy érdemes a zenét a gyógyítás szolgálatába állítani.”
Csermák Zoltán/Felvidék.ma