A fenti cím leegyszerűsítés, hiszen Sashalmi Endre, a Pécsi Egyetem tanára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oroszország Kutatóműhely vezetője, A „rossz uralkodó” az orosz eszmetörténetben (1700 – 1825): Európai kontextusban, különös tekintettel a zsarnokság problematikájára (Budapest, Ludovika Egyetemi kiadó 2024) című könyv szerzője az orosz történelemben azt az időszakot dolgozta fel, amikortól kezdve, európai mintákra is támaszkodva, az orosz elit száz esztendőn keresztül elképesztő gyakorisággal emelte trónra és váltotta le uralkodóit, olykor meggyilkolásuktól sem megrettenve.
Kaiser Tamás, az NKE Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy európai összehasonlításban azért fontos a könyv, mert eddig alapvetően a jó állam, a jó uralkodó és a jó közigazgatás mibenlétét vizsgálták. De ha van jó uralkodó, akkor nyilván lehet rossz is, ami kevéssé kutatott – jegyezte meg.
Cs.Kiss Lajos, Sashalmi Endre, Kaiser Tamás, Kolontári Attila és Tussay Ákos (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Cs. Kiss Lajos ugyanennek a tanszéknek a tanára azt emelte ki, hogy Sashalmi Endre könyve az egyébként hiányzó államelméleti diskurzus irányába tett komoly lépés. Különösen annak fényében, hogy az írott és képi forrásokat egyaránt vizsgálja, és ilyen szempontból kifejezetten hiánypótló ebben a tekintetben is.
A mű szerzője szerint míg Nagy Péter uralkodásáig a vérségi, férfiági örökösödés volt az alapvető legitimációs tényező, addig a Szentpétervárt megalapító és birodalmi fővárossá építő orosz uralkodó olyan törvényt hozott, amely szerint a cár, vagy pontosabban az imperátor – ahogy 1721-től nevezték Oroszországban az ország első emberét – rendelkezett az utódkijelölés jogával. Ellentmondás, hogy Nagy Péter ennek ellenére úgy halt meg, hogy nem jelölt ki utódot. Mint azt Sashalmi Endre hangsúlyozta, az orosz hagyomány szerint a trónon hatalmat gyakorló uralkodó eredetileg csak jó lehetett (ez a „jó cár” mítosza), a bajok, a rossz kormányzat okai – a cár környezete. Nagy Péter országlása elképesztő emberáldozatokat követelt Oroszországtól és az ország bevételeinek a nagyobbik részét a hadi költségvetés emésztette fel, ezért sem csoda, hogy a cári hatalom „örök ellenzékijeinek” számító óhitűek szemében Péter leginkább Antikrisztusként jelent meg. A XVIII. század női uralkodói közül Nagy Katalin idején a drámákban ugyan fel-felbukkan a rossz uralkodó, sőt a zsarnok alakja, de az, hogy az adott művet be lehetett-e mutatni vagy nem, alapvetően meghatározta az, hogy közben 1789-ben kitört a nagy francia forradalom. Mégis a zsarnokot, és szélesebb értelemben a rossz uralkodót elítélő állami propaganda csak Napóleon esetében jelent meg Oroszországban. Mindemellett a XVIII. századtól kezdve a rossz uralkodónak nem kellett feltétlenül zsarnoknak lennie, elegendő volt a megfelelő uralkodói képességek hiánya is hozzá – fogalmazott Sashalmi Endre.
Cs.Kiss Lajos, Sashalmi Endre, Kaiser Tamás, Kolontári Attila és Tussay Ákos (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Tussay Ákos, szintén az NKE Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének a tanára, főként a királyság kérdésére koncentrált a könyvhöz kapcsolódó előadása során, hiszen történelmi távlatban a köztársaság sokkal rövidebb időt ölel fel mind az európai, mind az Európán kívüli történelemben. Ezért is indokolt a téma tágabb körű megközelítése – fogalmazott Tussay Ákos, aki az Ószövetségtől egészen a koraújkorig részletesen bemutatta a királyság intézményének mind a teológiában, de a teológiában gyökerező problematikáját is a nyugati kultúrkörben.
Kolontári Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának munkatársa szerint a könyv segít megérteni hogyan gondolkodtak az oroszok. Különösen azért, mert először jelennek meg a kötetben magyarul olyan dokumentumok is, mint például II. Katalin ún. részletes trónralépési manifesztuma. A XVIII. század folyamán a nyugati hatások folytán a rossz uralkodás fogalma nyugatról átvett elemekkel bővült, mint például az alkalmatlan uralkodó, vagy a nyugati értelemben vett zsarnok vagy despota képe. Ugyanakkor Kolontári Attila rámutatott a rossz uralkodó ugyancsak a 18. századtól megfigyelhető, de kifejezetten orosz értelmezésére, amely az „állam egységé”-nek fogalmához kötődik. Ez ugyanis nem csupán a birodalom területi integritását, hanem ennek az autokráciától való elválaszthatatlanságát is jelenti. Az az uralkodó pedig, aki akár a birodalom egységét veszélyeztetné, akár az autokrácia korlátozását tűzné ki céljaként, értelemszerűen rossz uralkodó – állapította meg Kolontári Attila.
Végezetül nem érdektelen megjegyezni, hogy amint azt Sashalmi Endre 2022-ben megjelent és 2023-ban Marc Raeff Book Prize-t elnyerő könyvében részletesen kifejtette, az állam egysége olyan kifejezés, amely a hatályos orosz alkotmány mellett Putyin retorikájában is központi helyen szerepel.
Gecse Géza/Felvidék.ma
