1975. január 21-én, azaz épp ötven évvel ezelőtt történt, hogy Esterházy-Mycielska Mária, befejezve földi pályafutását, a lengyelországi mieleci otthonában visszaadta lelkét a teremtőjének. A három Esterházy testvér Lujza, János és Mária közül ő volt a legfiatalabb és volt az, aki utolsóként hunyt el.
A váratlanul érkező halál közvetlen kiváltó oka a szívinfarktus volt. Akkor halt meg, amikor Klementina nevű leánya édesanyja idős korára is szép, hosszú fekete haját fésülgette…
Az életében fivére, János által csak „angyali jó Mariskának” nevezett Esterházy Mária halálának 50. évfordulója alkalmából szerettei, rokonai és tisztelői a kelet-lengyelországi Wiśniowa település templomában gyűltek össze, hogy szentmisével emlékezzenek a hőslelkű asszonyra, akit az utókor magyar-lengyel Antigoné jelzővel tisztelt meg.
Ennek az 1500 főt számláló, lengyelországi méretben kistelepülésnek számító községnek a területén volt a Mycielski család ősi udvarháza és itt született Franciszek Mycielski is, az Esterházy Máriát feleségül vevő lengyel katonatiszt. Ugyancsak itt található a Mycielski család temetőkápolnája is, melynek kriptájában 50 évvel ezelőtt végső nyugalomra helyzeték Esterházy-Mycielska Mária földi maradványait is.
A szentmisével egybekötött megemlékezésen a néhai Mária családtagjain és ismerősein kívül Alsóbodok községet Marián Paulisz polgármester és Csámpai Ottó, az Esterházy János Zarándokközpont igazgatója képviselte. Mária szülőfalujának, Nyitraújlaknak a képviseletében jelen volt Bíró Cyprian helytörténész és felesége, Magyarországról pedig Molnár Imre és felesége érkezett a helyszínre. Az ünnepi eseményt megtisztelte Gerencsér Tibor krakkói magyar főkonzul és felesége is.
Az emlék-szentmisét bemutató Marek Matera wiśniowai plébános bevezető köszöntőjében elmondta, a szentmisét, a vele koncelebráló paptársaival, (Józef Lucyszynnal az Esterházy János boldoggá avatási perének viceposztulátorával és Marek Pieńkowskival, a jaroslawi Keresztény Kulturális Központ igazgatójával) Esterházy-Mycielska Mária és Paulisz Boldizsár lelki üdvéért, valamint Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlja fel.
A szentmise homíliáját Józef Lucyszyn lazarista szerzetes, viceposztulátor atya mondta, amely az alábbiakban olvasható:
Ma a wiśniowa-i templomban gyűlünk össze, az elhunyt Mycielski család temetkezési helye közelében. Január 21-én lesz a néhai Mária elhunytának ötvenedik évfordulója – aki oly közel állt az itt jelenlévőkhöz és különböző módon kapcsolódott hozzájuk. Az oltár előtt Isten szolgája, Esterházy János és nővére, a néhai Esterházy Mycielska Mária képei láthatóak. Az első asszociációm, amikor megláttam ezeket a képeket, az volt, hogy őket a szentség köti össze. Erről szeretnénk ma elmélkedni.
A mai evangélium gyönyörű leírást ad nekünk a vámszedő Lévi hivatásáról. Szent Máté mindent elhagy, hogy kövesse azt az utat, amelyet az Úr Jézus mutatott meg neki. Apostollá és evangélistává lesz. Szent Ágoston szavakba foglalta ezt a tapasztalatot: Ha Isten az első számomra, akkor minden más is a helyére kerül. Lévi megtérése és Szent Ágoston lelki élménye a két testvér, Esterházy János és Mária lelki életének is része volt.
Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatási folyamatának viceposztulátoraként meg kellett ismerkednem húgának, a néhai Máriának az életével is. A Molnár Imre által összeállított napló és tanúvallomás-gyűjtemény nagy segítségemre volt abban, hogy közelebb kerüljek személyiségéhez és lelki profiljához. Ha követjük életének fordulatait, sok nemes tulajdonságot látunk nemcsak jellemében, hanem lelkiségében is. Én most három erényt szeretnék kiemelni az ő életéből: az érzékenységet, a hűséget és a kitartást.
Miután 1931-ben férjhez ment Franciszek Mycielskihez, letelepedtek a Jarosław melletti Węgierka birtokon, ahol melegszívű feleségként, négy ott született gyermeke gyengéd édesanyjaként és a helyi közösség életének elkötelezett szervezőjeként vált ismertté. A rászorultak iránti érzékenysége arra késztette, hogy az ott élő, szüleiket elvesztő gyermekekről egy árvaház létrehozásával gondoskodjon. A fiatal lányokat többek között varró- és főzőtanfolyamok szervezésével készítette fel az életre. Az embert a maga teljességében szemlélte, egyaránt gondoskodott a lakók és a családi birtok alkalmazottainak testi és lelki állapotáról. Érzékenységről és együttérző elkötelezettségről tett tanúbizonyságot akkor is, amikor Ludwik Roztworowskit kimentette az auschwitzi koncentrációs táborból. Számára az érték mindig az ember volt. Hasonló tanúságot tett akkor is, amikor 1944-ben a bolsevikok elől menekülő család a szlovákiai Nyitraújlakon telepedett le. A legkisebb lánya, Jadwiga már ott született.
Amikor 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták az Esterházy kastélyt és birtokot, a család tagjai szétszóródtak. Mária férje, Ferenc, a körülmények által rákényszerítve, fáradságos vándorlásra kényszerült. Egészen 1973-ig élt távol a családjától.
Ezek a nehéz élmények nem csorbították Máriának az evangéliumi értékekhez való hűségét, hanem tovább erősítették lelkiségét, hitét. Ezek az értékek jellemének és gazdag személyiségének is lényeges részét képezték – ha Isten az első, akkor minden más is a helyére kerül. Így alakította ki identitását és öntudatát. Szilárd meggyőződése volt, hogy az evangéliumi értékekhez való hűség és az értük vállalt felelősség gyümölcsöt fog hozni az életében.
A János testvérének kiszabadításáért folytatott következetes és kimerítően hosszú küzdelem időszakában megcsodálhatjuk az ő kitartását. Óriási erőfeszítést tett azért, hogy először bátyja halálos ítéletét megváltoztassák. Kitartó magatartásával a későbbiekben is egészen a mírovi börtönben bekövetkezett haláláig egyetlen támasza volt testvérének. Erőt adott számára a rabságban való rövid találkozások által, lélekjelenlétével, imáival, valamint a testvére érdekében az akkori hatóságok képviselőivel folytatott végtelen és sokszor megalázó körülmények között sorra kerülő alkudozásaival.
Az azóta eltelt idő azt bizonyítja, hogy az érzékenység, a hűség és a kitartás erényének gyakorlása kétségtelenül egyedülállóvá tette ennek a kivételes személyiségnek az életét. E három tulajdonságában ugyanis megtalálhatóak életének másokért való feláldozásának jelei. Elmondhatjuk, hogy az Esterházy család tagjaira teljes mértékben jellemzőek a hősies felebaráti szeretet gyakorlásának jegyei. Mária így nemcsak lelki értelemben tudta megerősíteni fivére Isten szolgája Esterházy János életszentségének elemeit, hanem képes volt arra is, hogy a szívében és elméjében elraktározott lelki tapasztalatokat örökségként, családi hagyományként és a múlttal kapcsolatos igazság megérzéseként továbbadja utódainak. Ma szombaton, annak a Szűzanyának szentelt napon találkozunk és emlékezünk, aki a legfontosabb lelki tapasztalatokat szintén a szívében őrizte meg, hogy később átadhassa azokat nekünk.
Legyen a mai találkozásunk és imádságunk a néhai, Esterházy Mycielska Mária halálának ötvenedik évfordulóján alkalom arra, hogy mi is magunkévá tegyük az evangéliumi erények hősies gyakorlásának örökségét, amely oly világos jelként volt felfedezhető a néhai Esterházy Mária és testvére, Isten szolgája János életében.
A szentmisét követően az emlékezők felkeresték a Mycielski család temetőkápolnáját, melynek kriptájában megkoszorúzták Esterházy-Mycielska Mária sírját. Mária asszony unokájának, az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontot is gyakran felkereső Elżbieta Lastowieckának a kezdeményezésére,
a kripta egyik fülkéjében elhelyezték egy, a motoli temető és a nyitraújlaki Esterházy sír földmintáját tartalmazó urnát is azzal a szándékkal, hogy az életükben egymást mély szeretettel szerető testvérek ezáltal legalább szimbolikus formában egy helyen nyugodhassanak.
(Mint ismeretes a testvérek legidősebb tagja, Esterházy Lujza, Édesanyjával Elżbieta Tarnowska grófnővel a franciaországi Montresorban lévő Tarnowski kastély családi temetőjében lettek eltemetve.
Az alsóbodoki küldöttség nevében Paulisz Marian polgármester köszönte meg, hogy a Mycielski család nemcsak életében, de holta után is gondját viseli Isten szolgája Esterházy János ügyének, amely mint mondta, a lengyelek és a magyarok közös ügye ma is. Kifejezte, hogy édesapja nyomán megtiszteltetésnek tartja, hogy az alsóbodoki Paulisz család olyan nagyszerű példa nyomán folytathatja az Esterházy János emlékének és lelki örökségének megőrzéséért végzett hivatását, mint amilyet Esterházy-Mycielska Mária, illetve az ő szerettei hagytak maguk után. Megköszönve az édesapja lelki üdvéért is bemutatott szentmisét, arra kérte a jelenlévőket, hogy látogassanak minél többször és minél nagyobb létszámban el az alsóbodoki zarándokhelyre, ahol minden lengyel zarándokvendéget szeretettel várnak és fogadnak.
Felvidék.ma