A Washington állambéli Raft-szigeten harmincadik alkalommal rendezték augusztus közepén az amerikai magyarok népszerű népzene-néptánc összejövetelét a Ti Ti Tábort. A jubileumi eseményre Kiscsőszről érkezett családjával Gaschler Beáta. Élményeit így kötötte röviden csokorba.
„Fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte az amerikai magyarok hagyományos népzenei-néptánc találkozóhelye, a TiTi Tábor. A Dűvő Zenekarnak köszönhetjük a kapcsolatot a szervezőkkel, így visszatérő vendégek vagyunk. A jeles eseményen férjemmel, Kovács Norbert Cimbivel hatodik alkalommal – az utolsó két együttléten nagy családdal, négy gyermekkel – vehettünk részt.
A diaszpórában élő magyarok által szervezett táborban igen színes közönség gyűlt össze: az Egyesült Államokból és Kanadából érkezettek mellett számos résztvevő Magyarországról utazott oda.
A három évtized alatt az összejövetel igazi emblematikus, lelki élményt is adó találkozóvá vált: a résztvevők egész évben készülnek az eseményre.
Az Egyesült Államokból és Kanadából mintegy nyolc-tíz együttesből érkezett táncos, az egybegyűltek számát úgy 100-120-ra becsültem. Hagyományosan két teremben folyik az oktatás kezdő és haladó szinten. A két csoport arányának megfelelően a táncanyagot közösen választjuk ki a szervezőkkel, s egy táncospár oktatja mindkét helyen a táncokat. Mivel nagyon sokan családjukkal vesznek részt a táborban, a gyerekeknek napközbenkülön – kézműves foglalkozásokkal, játékokkal és magyar tanulással színesített – táncfoglalkozást tartanak.
A programban való részvétel házigazdaként egyrészt megtiszteltetés számunkra, másrészt viszont óriási felelősséget is jelent. Úgy érzem a folyamatos meghívást annak köszönhetjük, hogy nemcsak a táncanyagot tanítjuk meg, hanem egy miliőt, egy szelet Kiscsőszt is magunkkal viszünk. A tábor egyben küldetés, az összetartozást szolgálja: gyerekeink beállnak a táncos kicsik közé, furulyáznak, énekelnek magyarul, így egyben jó példával szolgálnak az amerikai gyerekeknek.
A gyerekjátszók mellett az esti gyermektáncházban és táncmulatságokban is kivesszük családostól részünket, az esti táncházban pedig ismét táncokat oktatunk, illetve az eddig tanult táncokat elevenítjük fel a Dűvő zenekar és a tábori zenészek muzsikájára. Ezáltal, mint bármelyik táborozó, a közösség szerves részei vagyunk, s mivel magunkénak érezzük a tábor sorsát, teljes szívvel, maximális erőbedobással dolgozunk sikerén. Az évek alatt igazi barátságok szövődtek, ha valaki közülük Magyarországra jön, soha nem kerül el minket, például az az idősebb házaspár, aki a tábor ideje alatt legkisebb gyermekünkre, Lőrincre vigyázott, mint „fogadott nagyszülő” érkezett nemrégiben hozzánk.
Az idei jubileumi találkozó ugyancsak fennkölt volt, a záró gálaműsor is az évfordulóhoz kapcsolódott. Meghívták az egykori szervezőket, szép ünnepségnek, megható pillanatoknak lehettünk tanúi.
A szép emlékek nyomán már a jövő évi táborra gondolunk, akinek érdeklődését felkeltették az elmondottak, az alábbi linken találhatnak információt.”
A táborról további részletek ITT olvashatóak.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
