Február 25-ét a magyar Országgyűlés 2000. június 13-án, az 58/2000. (VI. 16.) számú határozatában nyilvánította a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. 1947-ben ugyanis e napon tartóztatták le és hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
Kovács Béla nyolc évet töltött a Gulágon, majd Moszkvában börtönözték be. Letartóztatása szimbolikus pillanata a történelmünknek – az embertelen kommunista diktatúra immár szabadjára engedte a démonait. A rendszer világszerte tízmilliók halálát okozta, életeket, családokat tett tönkre, országokat és nemzeteket döntött nyomorba. Rájuk is emlékezünk e napon, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló.
Az embertelen kommunista diktatúrának természetesen a Felvidéken is bőséggel voltak üldözöttjei, meghurcoltjai, közülük a legismertebb a kétszer is bebörtönzött Duray Miklós, akire Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke – s korábban a Szövetség a Közös Célokért elnökeként Duray utóda – a következőképpen emlékezik:
„A kommunizmus áldozatainak emléknapján emlékezzünk a csehszlovák kommunizmus legkérlelhetetlenebb ellenfelére is, aki történetesen felvidéki magyar volt. A 11 éves Duray Miklós emlékei:
„Azt hiszem, sokkal érzékenyebb voltam a politikai eseményekre, mint kortársaim. A gyilkos szovjet ágyúk dörgése áthallatszott Losoncra is. Éjjel pedig vonult a csehszlovák hadsereg a magyar határ irányába, hogy esetleges parancsra beavatkozzon az eseményekbe – természetesen a szovjetek oldalán. Az öröm és a félelem időszaka volt ez, és november 4. a teljes reményvesztés napja. Ez is vasárnap volt, és hátborzongató segélykiáltást sugárzott a rádió. Mindannyian sötét ruhába öltöztünk, mert családi gyásznap volt ez nálunk. Napokig alig szóltunk, és lábujjhegyen jártunk otthon, mintha a forradalom halottai lettek volna kiterítve lakásunkban.”
szd/Felvidék.ma
