Az alig néhány lelket számláló barkósági falucskában zajlik az élet. A Magyar Közösségi Háznál tavaly ősszel kezdődtek meg újból a népművészeti munkálatok, amelyek keretein belül egy tágas pavilon készül a központ udvarán. Márciusban fafaragótábort szerveztek és elkezdték faragni az Életfát is, amely szakrális jelképként ékesíti majd a porta mögött magasodó dombot.
Gömörpéterfalán a Magyar Közösségi Ház a magyar nemzeti harcművészetet oktató Felföldi Dalia Iskolának és a Dalia Népfőiskolának a központja. Az iskola célja, hogy a felgyűjtött néprajzi anyag ne csak dokumentáció legyen, hanem összegezve, feldolgozva és rendszeresítve visszatérjen az életbe mindazok számára, akik a harcművészeten keresztül is megélik a magyarságukat. Egy olyan harcművészeti iskolán keresztül, ahol a nemzettudat és az ősökhöz való kötődés ismét erőssé teheti a nemzetet.
A népi és katonai harci testkultúra elemeit felhasználva, valamint a verseny-, edzésvezetési és gyakorlati tapasztalatokra építve alkotta meg Kopecsni Gábor a Felföldi Dalia Iskolát. Nem egy korszak harcmodorát képviseli, hanem átfogó jelleggel évszázadok magyar harcművészeti tudásának jellemzőit egyesíti. Az iskola tananyaga hét fő tudásterületből, vagyis „rovásból” áll: szablya, íj, fokos, bot, karikás ostor, hajítófegyverek és magyar népi birkózások.
Emellett számos hagyományőrző rendezvény, koncertek, foglalkozások, szakkörök, táborok várják az érdeklődőket.
Az udvarra egy fából faragott, galambdúcos kapun lehet bemenni, ahol eddig egy gyönyörűen felújított parasztház és egy pajta, valamint egy jurta tárult az érkezők elé. Az utóbbi hónapokban ez kiegészült a pavilonnal, ami még most is folyamatosan épül. Fából készül, kétkezi munkával és ugyancsak magában hordozza majd a néphagyományainkat, akárcsak a többi épület is a telken.
A pavilon alapja és szerkezete szakemberek segítségével készült, de önkéntesek is segítenek a Felföldi Dalia Iskola és a Dalia Népfőiskola tagjainak. Többször is került már sor kalákára, ahol mindenki abban segített, amiben tudott. Akinek van kézügyessége, megrajzolta a mintákat, aki jól bánik a gépekkel, kivágta a deszkákat.
A pavilonban helyet kap majd egy kemence és egy grillező is, amelyek szintén önerőből készülnek. Ezek a konyhai berendezések hozzájárulnak majd a közösségi eseményekhez.
A kemencében kenyeret, lángost, húsokat lehet majd sütni, így visszahozva a régi falusi ízeket.
Népművészeti elemekkel díszítik a pavilont
A magyar népművészet az építészetben is gazdag és egyedi formában nyilvánult meg, amelyet a helyi hagyományok, az évszázadok során kialakult építési technikák és a természeti környezet határozott meg. A magyar népi építészet jellemzően falusi környezetben alakult ki, és a vidékenként eltérő építési szokások sajátos karaktert adtak az egyes régióknak.
Péterfalán is a helyi, a gömöri motívumokat ötvözik az egész magyarságra jellemző népi motívumokkal.
Megjelenik a kettős kereszt, a madárka, a szív, a kerítésdeszka motívuma a munkálatok során.
A munkálatokra mindenkit vártak, így a segíteni vágyók csatlakozhattak, valamint alaptudást szerezhettek a népi motívumokkal kapcsolatban. A kézműves-foglalkozások során betekintést nyerhettek a hagyományos magyar díszítőművészet fortélyaiba.
A tervek szerint a pavilon és tartozékai áprilisban elkészülnek és májusban egy ünnepség keretein belül hivatalosan is átadásra kerülnek.
A Daliák központjában a magyar nép legősibb szakrális jelképe, az Életfa is helyet kap majd.
Három nagyszerű fafaragó mester, név szerint az anyaországi Soós Ferenc és Balatoni Tibor, valamint az erdélyi Kincses János vezetésével valósult meg a tábor, ahol elkezdték faragni.
A szakmai segítségnek köszönhetően ügyesebben haladtak a munkálatok, ugyanakkor még bőven igényel tökéletesítést az Életfa. A fát Zagyi Gyula ajánlotta fel a közösség számára.
Az érdeklődőkből sem volt hiány. Érkeztek önkéntesek Magyarországról és a falubeliek is csatlakoztak. Akik kezdőként jöttek, elsajátították az alapokat, a haladók pedig gyakorolták a kifinomultabb technikákat. Családias környezetben tartották meg a háromnapos alkotótábort, amelynek még lesz folytatása a szervezők elmondása szerint.
A Magyar Közösségi Ház mögötti dombon szeretnék majd felállítani.
A dombon kialakítanak egy szép oltárt, meg egy tűzrakóhelyet is, hogy a hagyományos szertüzek, megemlékezések, fontos események helyszíneként szolgáljon az Életfa és a környezete.
Egyfajta szent hely lesz, ahova nem lesz könnyű felmenni, mivel nehezebben megközelíthető, de aki ezt vállalja, megpihenhet és elmerülhet a saját lelkivilágában odafenn.
Októberben lesz a Felföldi Dalia Iskola hétéves, amely számukra egy nagy mérföldkőnek számít. Terveik szerint az őszi ünnepségen kerül sor az Életfa méltó felavatására is.
Chovan Lilla/Felvidék.ma