„Felsőszeliben április 12-én nemcsak a Magyarországra telepítettekre, de a csehországi kényszermunkára elvitt családokra is emlékezünk” – e szavakkal köszöntötte a megjelenteket Végh Piroska, a Csemadok helyi szervezetének elnöke a község parkjában levő emlékoszlopnál.
A Rozmaring éneklőcsoport nyitószáma után Renczés Ágoston mondta el Nagy Béla versét, melyet 1947. május 6-án írt Az áttelepülő magyarok szomorú búcsúja Felsőszelitől címen.
Az ünnepi beszédet Németh Rajmund mondta el, melyben az adatok felsorolása mellett hangsúlyozta, milyen súlyos lelki teher volt ez a főleg a tehetős gazdaembereknek, akik szorgalmas munkájuk gyümölcsét, a felépített családi házat, a kertet a gyümölcsfákkal, a jó termőföldeket mind kénytelenek voltak hátrahagyni.
Hiába vihették magukkal az összes ingóságukat, az életük értelme kárba veszett.
A Baranya, Tolna és Békés megye 32 falujába telepített szeliek sokáig nem bírták megtalálni a helyüket, várták a hazatérést.
(Fotó: Földi Tibor és Nagy Gyöngyi)
A kitelepítéssel falunk 230 családdal lett szegényebb. A Csehországba vitt családok kálváriája sem volt leányálom. A fagyos télben marhavagonokban, embertelen körülmények között utaztak, nem egy család tragédiája a hosszú úton kezdődött. A deportáltak végül két év alatt hazajutottak, ki szökéssel, ki a későbbi szervezett irányítással.
Mindannyiunk feladata, hogy ezeket a történéseket továbbadjuk a gyermekeinknek, hogy okuljanak a világ dolgaiból, s hogy tudják, mit kell tenni ezen tévedések elkerülése érdekében.
A 2017-ben állított emlékoszlop elé elhelyeztük a koszorút. A jelenlevők közül Czafík József emlékezett a csehországi „behívó“-jával, rajta a névsor, szülei és testvérei nevével. Ő akkor kétéves volt. Az átélt traumákról a szülei elbeszéléseiből tud.
(Fotó: Földi Tibor és Nagy Gyöngyi)
Az idei megemlékezésre magyarországi vendégek is ellátogattak. Tizenkilenc főből álló küldöttségük a gútai, felsőszeli és a pozsonyvezekényi kitelepítettek leszármazottaiból tevődött össze. Mindhárom településen a Rákóczi Szövetség pitvarosi szervezete nevében koszorúzással tették tiszteletüket. Nagy Gyöngyi felolvasta Mikszáth Kálmán Otthon című versét, majd Ambrózfalva volt polgármestere, Csirik László mondott beszédet ezen a szomorú emléknapon.
Elmondható, hogy falunkban a családok többsége érintett volt a kitelepítésekben. Ezért is kell folyamatosan beszélni erről, hogy nem feledjük ezt a kegyetlen intézkedést.
Mészáros Magdolna/Felvidék.ma
