Ez a címe Hrubík Béla legújabb kötetének, amelyet Párkányban, a Csemadok Házban, a Balassi Bálint Napok programsorozatában mutattak be. Hrubík Béla a Palócföld mezsgyéjén őrzője a régi tűznek, az ősi hitnek, erkölcsnek, hűségnek – mindannak, amit elődei hagytak rá. Az egykori magyar föld egyre szűkülő sávjában élő közéleti ember, aki őrző a strázsán.
Már szülőfalujában, Szécsénykovácsiban, majd a hőn szeretett Ipoly völgyében ifjú, „egészséges lázadóként”, később pedig a nagyobb közösségi térben – ott, ahol a megmaradt magyarság él „megfogyva bár, de törve nem” –, országos Csemadok-elnökként „nekifutott a lehetetlennek”: új gondolatokkal, tervekkel, az itt élő magyarok kultúrájának éltető szóvivője és cselekvője lett.
Majd ismét hazatért az Ipoly mentére, hogy ott éltessen és mentsen: a magyar nyelvbe zárt, gazdag cselekvő kincstárat – a kultúrát, a nyelvet, a hagyományt. Mindezt polgármesterként tette a falujáért, ahol élt – és ma is él –, a népéért, amelyhez tartozik.
Ma is számos szerepe, feladata van a közéletben, de az élet már sok bölcsességgel ajándékozta meg nyugdíjba vonulása előtt is.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban írja le mindazt, amit értéknek, örömnek, de még inkább emberi gyarlóságnak, gonoszságnak és fájdalomnak tapasztal ebben a korban, amely szinte elárasztja az embert ezekkel a terhekkel.
Erről szól az ötszáz oldalas mű, amelyet olvasva – még ha nem is ismernénk Hrubík Béla közéleti munkásságát – megismerhetjük emberi értékrendjét, világlátását, szilárd jellemét, melyben valami ősi és egyedi rend munkál. Írói vénáját is egyedi stílus vezeti: szellemesebbnél szellemesebb, humorral, groteszkkel átszőtt írásai sodró erejűek. Egy-egy fejezetet nehéz abbahagyni. A keserű, fanyar humor és a groteszk elemek segítenek elviselni a világ mindennapjainak olykor röhejbe hajló abszurditását.
Ám a sok-sok érték, amelyet közéleti emberként összegyűjtött, szellemi és érzelmi világát is gazdagította: művei mérhetetlen humánus, mély érzelmű hatásról tanúskodnak. Ez a sorok között is ott él, és faragott mondataiban visszatükröződik.
Fotó: Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
A párkányi bemutatón Fekete László, egykori politikai társa és tisztelője beszélt Hrubík Béla jellembeli tulajdonságairól, amelyeket a közéleti szerepvállalásai során ismert meg. A könyvbemutatóra eljöttek régi ismerősei, tisztelői, valamint mindazok, akik rendszeresen olvassák és kedvelik Hrubík Béla írásait a hírportálokon, blogokon.
A kötet előszavát szintén az Ipoly mente szülöttje, a volt diplomata és történész Molnár Imre írta, aki talán legjobban ismeri a szerzőt. Ő így jellemzi korunkat és Hrubík Béla íráskészségét:
„Ha szemügyre vesszük a minket körülvevő világban uralkodó viszályokat, a jövőt mutató fejlődési trendeket, bizony, mi sem tudjuk, nevessünk-e, vagy sírjunk a látottak miatt. Hrubík Béla nem siránkozik, igaz nevetni sincs nagy kedve, hanem ezek helyett inkább tollat ragad, s egyfajta pszichoterápiai gyógymódként kiírja magából mindazt, ami bántja, ami sérti, s ami feldühíti őt. Írásaiból sok egyéb mellett kicseng a közéleti ember felelősségtudata, az alkotó ember fantáziája, s nem utolsósorban a felvidéki magyar ember elkeseredése is, amely leginkább abból az érzésből fakad, hogy a dolgok menetrét „magányos harcosként” egyre kevésbé tudja befolyásolni.”
A kötet címe és tartalma politikáról, háborúról, békéről, járványokról, árulásokról, gazdagokról és szegényekről, küzdelmekről és megaláztatásokról, igazságról és hazugságról, emberi értékekről és érdekekről, helyünkről a világban, Európában és azon túl szól – kendőzetlenül, őszintén, sokszor karcos nyíltsággal.
Szól mulasztásainkról, reményeinkről, újrakezdéseinkről is… Hol humorral, hol fájdalmas komolysággal tárja fel Hrubík Béla szellemi és lelki kínjait.
Útravalót is ad könyve borítóján:
„A nemzet, vagy nemzetrész, a közösség csak önmaga által tud újjászületni. Hamvaiból is. Ahogyan a szüleink és nagyszüleink tették ezt a II. világégés utáni nyomorban, nincstelenségben, és kilátástalanságban. Mindig vezet út felfele. És minden megújulás csakis a hiten, és Istenbe vetett hit biztonságának reményében gyökerezhet. Az ősi fundamentumokon lehet csak tornyot építeni, melynek tetejéről látunk még otthont, szülőföldet, hazát. Ne féljünk megmaradni embernek, az embertelenség közepén sem, mert ez tartja meg ezt a sárgolyót, mely mégis mozog”.
A bemutatót megtisztelte jelenlétével Farkas Iván, Muzsla polgármestere, a Magyar Szövetség megyei képviselője is, aki egyben a könyv kiadásának támogatója volt. Mint megtudtuk, Hrubík Béla könyvét pályázati pénzből nem támogatták, de civil szervezetek és magánszemélyek összefogásával jelent meg a Vámbéry Polgári Társulás kiadásában, 2024 őszén – amiért a szerző mindenütt, de különösen könyvében fejezi ki háláját.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
