Miután Brüsszel fura urai és úrhölgyei magukhoz tértek csalódottságukból, hogy a lengyelországi elnökválasztáson a jobboldal aratott győzelmet a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott Nawrocki személyében, rögtön aggódni kezdtek. S ugyan miért is aggódhatnának ezek a minden ízükben feddhetetlen, a törvényességet és az átláthatóságot mindenek fölé helyező, a korrupciós ügyeiket oly ügyesen szőnyeg alá söprő és minden esetben megúszó urak és hölgyek, mint a jogállamiságért és a demokráciáért.
Mert furcsa jószág is ez a két fogalom, mely valami különös véletlen folytán mindig ott kezd gyengélkedni, majd vészes gyorsasággal haldoklásnak indulni, ahol Brüsszelnek nem tetsző választási eredmények születnek és nem nekik mindenben készségesen engedelmeskedő, hanem szuverenista erők kerülnek hatalomra.
Ilyenkor megkezdődik a sivalkodás, akcióba lépnek a teljesen „független” bizottságok, „jogvédő” civil szervezetek, hogy kórusban, egy emberként aggódjanak az adott országban veszélybe került jogállamiság és rohamosan gyengülő demokrácia miatt.
Most Magyarország és Szlovákia után Lengyelország is bekerült a célkeresztjükbe. Érdekes, hogy erre valahogy akkor nem került sor, amikor az általuk favorizált Donald Tusk hatalomra jutását követően lekapcsolták a közszolgálati televíziót, beszüntették a regionális médiát, a rendőrség megszállta az elnöki palotát, parlamenti képviselőket börtönbe zártak, és az államfő döntése ellenére erőszakkal tartották fogva őket, az államügyész funkcióját érvénytelenítették és egy tetszés szerinti pártjelöltre cserélték, s határozatokkal megváltoztatták a jogrendet.
Akkor Brüsszel irányából különös módon egy árva szó nem sok, annyit sem ejtettek a lengyel jogállamiság védelmében.
Most viszont késedelem nélkül aggódni kezdtek a demokrácia felkent őrzői. Annyira, hogy Daniel Freund zöldpárti EP-képviselő nem is bírta magában tartani, azonnal kinyilatkoztatta, hogy meglátása szerint nyomást kell gyakorolni Nawrocki elnökre, s amennyiben nem fogja magát tartani a bizottság iránymutatásaihoz, ismét fel kell függeszteni az uniós támogatásokat.
Ugye milyen ismerős, mintha valahol halottunk volna már ilyesmit… Ahogy hallottunk már olyan EP-képviselőt is, aki kéjes sikkantásokkal azon örömködött, hogy az uniós támogatások visszatartása milyen károkat okozott honfitársainak, ami őt boldoggá teszi, mert ellenzékiként szerinte ez növeli pártja választási esélyeit!
A brüsszeli gépezet tehát beindult, s a már jól bevált forgatókönyvet követi, különböző mondvacsinált jogállamisági aggályokra való hivatkozással támadja, s próbálja ellehetetleníteni az akaratához igazodni nem kívánó erőket.
Európa-szerte sajnálatos módon egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy Brüsszel még csak nem is titkoltan politikai elfogultság alapján minősít egyes demokratikus országokat és megkérdőjelezi az azokban lezajlott választások eredményeit. Iskolapéldája ennek Georgia is. Mindez azonban egyrészt kifejezi a brüsszeli vezetés pánikszerű félelmét a szuverenista jobboldali erőktől, másrészt felveti a kérdést, vajon meddig tűri még ezt pofátlanságot a közvélemény és mikor szakad át a gát, mely egyre több európai tagállamban a jobboldal győzelméhez vezet.
NZS/Felvidék.ma
