A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész a Felvidéken, Beje községben született 1925. június 14-én. Beje 1971 óta Tornalja településrésze, korábban önálló község volt.
A színész születési neve nem Iván, hanem Szilárd volt. Egyéves korában a szülei Prágába költöztek, és egészen a II. világháború kitöréséig, 1939-ig ott is laktak, mivel az édesapja újságíróként tevékenykedett a csehszlovák fővárosban. Édesanyja orosz származású volt, így a magyar mellett anyanyelvi szinten sajátította el az orosz nyelvet is.
Iskoláit német nyelven végezte, ezért ezt a nyelvet is magas szinten elsajátította. Gyermekkorában a családban magyarul beszéltek, amit kisgyermekként sokáig afféle „titkos nyelvnek” hitt, amelyet csak ők értenek. Később az angol és a cseh nyelvet is megtanulta társalgási szinten.
A család 1939 költözött Magyarországra. A fiatal Szilárd 1943-ban érettségizett, két évvel később pedig egy szovjet katonai alakulat tolmácsa volt. A Színiakadémián tanult – évfolyamtársa volt többek között Kállai Ferenc is –, azonban tanulmányait nem fejezte be.
Visszaemlékezései szerint azok közé a hallgatók közé tartozott, akiket háttérbe szorítottak, és nem kapott olyan képzést, amely valóban segítette volna színészi fejlődését.
Az intézmény ún. „rostavizsgáján” nem jutott tovább, így végül eltanácsolták az iskolából.
1946-ban szerepet kapott a Művész Színházban, ahol Várkonyi Zoltán kezei alatt dolgozott. Ebben az időszakban vette fel az Iván keresztnevet, hogy elkerülje az összetévesztést Darvas Szilárd költővel és humoristával.
1949 és1956 között a Madách Színházban is játszott.
Az 1956-os forradalom alatt egy forradalmi bizottságot szervezett, hogy a tervezőmérnök bátyját, Attilát kihozza a börtönből. E tette miatt a forradalom leverése után harminckét hónap börtönre ítélték, majd négy évig segédmunkásként kellett tevékenykednie egy műanyagfröccsöntő üzemben. Ez időszak alatt nem játszhatott.
1963-ban kerülhetett újra a színpadra. Az 1963–1964-es színházi évadban a Miskolci Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, majd a következő évadban, 1964–1965-ben a budapesti József Attila Színházhoz szerződött.
Utóbbi színházban jelentős szerepeket kapott:
Eljátszhatta II. József címszerepét, valamint Fred karakterét az „Imádok férjhez menni” című darabban.
1965 és 1989 között a Vígszínházban tevékenykedett, a rendszerváltás után pedig szabadfoglalkozású színész volt. 1990-ben ismét közéleti szerepet vállalt: a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében bekerült az Országgyűlésbe, ahol 1994-ig töltötte be képviselői mandátumát.
Ezzel párhuzamosan a színpadtól sem szakadt el:
1993 és 1995 között újra a Művész Színház tagja volt, majd 1995-től a szolnoki Szigligeti Színház társulatában folytatta színészi pályáját.
Az 1940-es évek végétől a 2000-es évek elejéig számos játékfilmben is szerepelt.
Darvas Iván élete folyamán háromszor nősült meg. Első felesége Tolnay Klári színésznő volt, aki a börtönbüntetése alatt, 1958-ban vált el tőle. Második felesége az operaénekes- és színésznő, a pozsonyi születésű Házy Erzsébet volt. Harmadikként Motorcza Irén fotóst vette el, akitől két gyermeke született.
Élete utolsó szakaszában sokat betegeskedett, majd teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Súlyos szív- és veseműtéten is átesett. Nyolcvanegy esztendős korában, 2007. június 3-án hunyt el Budapesten. Nem tartottak számára nyilvános temetést, hamvait a család hazavitte.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma