A közigazgatásilag Nagytúrt alkotó Kistúr és Középtúr az Ipoly mente két csodás szakrális építményével büszkélkedhet. A két község határán álló modern kivitelezésű Tours-i Szent Márton-templom bizánci stílusú mozaikfala közép-európai viszonylatban is egyedülálló. A 2024. február 10-én felszentelt új templom mellett Középtúron egy Árpád-kori templomtorzó is látható. A Korpona-patak mentén álló régi templom és annak környezete fokozatosan újult meg.
A község eme temploma valószínűleg az 1260-as évek táján épülhetett későromán stílusban. A szakrális helyet Szent Márton püspök tiszteletére szentelték fel.
A keleti iránynak tájolt, négyszög alaprajzú, kőbordás keresztboltozatú szentélybe két félköríves tölcsérablakon át fér be fény, az északi sekrestyébe keskeny résablak nyílik. Utóbb befalazták a diadalívet, amelynek béllete déli száránál kőből faragott, száraz szenteltvíztartó búsong. Vélhetően ebben a templomban keresztelték meg 1519 táján a Középtúrról származó Thury György törökverőt.
A Korpona-patak partján álló templomot egészen 1936-ig használták a középtúriak. Ebben az évben a patak erős áradása magával sodorta a templom hajóját.
A templom nagyobbik része a karzattal odalett. Később eltűntek a romok is, velük együtt a hajó déli bejáratának gótikus ívbélletkövei. Csupán a szentély, a déli fekvésű sekrestye, valamint a szentély mögött lévő különálló harangláb maradt meg.
A helyiek egy ideig továbbra is szertartásokra használták a csonka templomot. Kedvező időjárás esetén a pap a megmaradt szentélyben celebrálta a misét, miközben a hívek a szabadtéren, a tényleges épület előtt hallgatták. A téli időszakban a szentélyben gyűltek össze a hívek is. Majd a faluban kialakított imaházban gyűltek össze az új és modern templom megépüléséig.
A faszerkezetű haranglábat már korábban felújították. Bő egy fél évtizeddel ezelőtt jelentősebb ásatásokat folytattak a templomtorzónál és annak környékén.
A 2019-ben elvégzett ásatás egyik célja volt a ma már romos állapotban lévő épület pontos korának meghatározása. A kutatóásatást a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának szakemberei végezték. A szentély oldalsó fala mellett falmaradványokat is találtak. A szakemberek valószínűsítik, hogy ezek egy sekrestye falai lehettek, melyet az idők folyamán lebontottak, avagy ledőlhetett.
Ugyanakkor a falban megtalálható az egykori sekrestyébe vezető kapu reneszánsz boltozata. Jelenleg az épület déli oldalán található a sekrestye, ez klasszicista stílusban épült hozzá a templomhoz valamikor a 19. században.
A szentély belsejében szintén láthatóvá vált egy régebbi, középkori alapzat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi épület részben egy korábbi, talán gótikus templom alapzatára épülhetett valamikor a törökkor idején.
A templom érdekessége a szentélyben található hatalmas, téglából és kőből épített oltárasztal.
Az utóbbi időben tovább folytatódik a felújítás. A megmaradt templom külső homlokzata új burkolatot kapott. A szentélybe vezető korábbi robosztus faajtó helyére ajtóval ellátott üvegfal került. Így a látogatók megcsodálhatják a több száz éves templom szentélyének megmaradt berendezéseit és díszítését.
Feltárták a templom körvonalait, a közeljövőben terméskővel és téglával szeretnék jelzés szinten visszaállítani a templom falainak körvonalát pár tíz centiméteres magasságban. A tervek szerint az egykori templomhajó területén faalapú padokat helyeznek el.
A templomtorzó felszentelt hely, így a mai napig is alkalmas különféle alkalmak, egyházi szertartások megtartására.
A felújítások végén a nagycsalomjai pusztatemplomhoz hasonlítható egyedi és megmentett épített örökséggel gazdagszik a Közép-Ipoly mente. A történelmi érték mellett az Ipoly mente erős és közösségmegtartó katolikus hit megtestesítője is az Árpád-kori romtemplom.
Pásztor Péter/Felvidék.ma