Nagy örömet szerzett minap a postás, mikor átnyújtotta a Rózsa Miklós zongoraműveit tartalmazó lemezt, a Hungaroton kiadványát. Egy kedves ismerős is éppen nálunk tartózkodott, s neki is eldicsekedtem a kis csomaggal. Jóllehet, az illető igen művelt volt, mégse tudta első pillanatban hová tenni a zeneszerzőt. Mikor elfütyültem neki a Bagdadi tolvaj és a Ben Hur világhírű filmek két híres dallamát, már”leesett neki a tantusz”.
Valóban, a hatvanas években mindenki dúdolta a háromszoros Oscar-díjas szerző „slágereit”, a 80-as években igazi közönségsikert jelentett az Életem történeteiből című önéletrajzi kötete. Talán kevesebben tudják, hogy a világhírű filmzeneszerző a klasszikus zene frontján is örökérvényűt alkotott. Terebesi György hegedűművésszel 2015-ben Kanadában készítettem interjút, s beszélt a zeneszerzőhöz kötődő barátságáról, s a szerző Hegedűversenyéről, amit ő is előadott. Kedves barátommal, Sebestyén Ernő hegedűművésszel is szóba került Rózsa Miklós életműve:
„Rózsa Miklós egy nagyon fontos jelenség volt a magyar zenében, s nagyra értékelem egész munkásságát.
Filmzeneszerzőként futott be páratlan karriert. Hollywoodban is elismerték, s így tudott kiharcolni egy speciális szerződést, miszerint az év három hónapját a klasszikus zenének szentelhette.
Jelentős műve a Hegedűverseny, amit Jascha Heifetz interpretációjában hallgathattam többször. A felvétel nagyszerű, komoly technikai követelménynek tett eleget, de sajnálatos módon hiányoltam belőle a dallamokat. A játékos virtuozitása inkább a francia iskolát tükrözte.
Rózsa Miklós (Budapest, 1907. április 18. – Los Angeles, 1995. július 27.) Oscar-díjas zeneszerzõ.
1936-ban itt írta elsõ filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára.
1940-ben telepedett le Hollywoodban. Hamarosan õ lett az egyik legismertebb filmmuzsikus Hollywoodban és világszerte. Teljesítményét háromszor jutalmazták Oscar-díjjal.
Oscar-díj
Elbûvölve – Spellbound, (1945)
Kettõs élet – A Double Life(1947)
Ben-Hur (1959)
Rózsa Miklós Op. 29. Simfonia Concertante hegedűre, csellóra és zenekarra című művét a 80-as évek közepén Münchenben játszottam, ez a darab Rózsa egy másik oldalát mutatta be. Mint ismeretes, zenei munkásságának elején sokat foglalkozott népzenével, műveiben főszerepet a ritmikus elemek variációs megjelenítése játszotta. Ebben a darabban örömmel fedeztem fel a nagyon szépen kidolgozott népzenei idézeteket, mint Kodálynál vagy Weiner Leónál. Harmóniavilága viszont inkább Dohnányi Ernő szerzeményeire emlékeztetett.”
A lemezen hallottak összecsengenek a barátom által elmondottakkal. A Kaleidoscope hat kis darabja nyitja a sort. Szép színekkel operál, látszik, hogy a szerzőre – mint Bartókra és Kodályra – a francia impresszionisták is erősen hatottak. A Zingara (Cigányasszony) című opus már hamisítatlan magyar zene, akárcsak a Bagatelles gyűjtemény a Novelette (Kisregény), vagy a Magyaros című rész. A borász lánya művet is a népzene ihlette, egy francia népdalt dolgoz fel, bemutatva Rózsa már említett kiváló variációs technikáját. Egy filmzenei részlet is helyet kap a felvételen, a Gondviselés című mozit 1977-ben mutatták be.
Fejes Krisztinát, a világjáró zongoraművészt, számos díj tulajdonosát kérték fel a művek interpretálására. Egy zongoraművésznek napjainkban kevesebb lehetőség adatik saját lemez kiadására, s a zongoristák többsége – ha már alkalom nyílt – tudásuk megcsillogtatására, virtuóz darabok közreadására használja fel a hangfelvételt. Fejes Krisztina inkább alázatával, leheletfinom játékával tette le névjegyét, jó ízléssel állít emléket Rózsa Miklósnak, aki megérdemli, hogy hazájában is jobban megismerjék munkásságát.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
