Egy nemzethez tartozunk – megemlékezés Duray Miklós komáromi emléktáblájánál

Komáromban, Duray Miklós emléktáblájánál a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége szervezésében tartották meg az államalapítás ünnepéhez is kapcsolódó megemlékezést. A rendezvényre a Kárpát-medence több szegletéből érkeztek résztvevők, családok és gyermekek, valamint a Kárpát-medencei tábor résztvevői – köztük mintegy húszan Kárpátaljáról.

Az eseményen mások mellett hazai civil szervezetek és polgári társulások képviselői is részt vettek. Az ünnepi alkalmon Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke mondott beszédet, hangsúlyozva az összetartozás és a nemzeti értékek megőrzésének jelentőségét.

Az ünnepi megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét, amely méltó keretet adott az eseménynek.

A nemzeti imánk közös eléneklését követően Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy számára régi álom vált valóra azzal, hogy a Kárpát-medence különböző részeiből érkező családok közösen ünnepelhetnek, hiszen – az országhatárok ellenére – mindannyian egy nemzethez tartozunk.

Beszédében köszönetet mondott a szervezőknek és mindazoknak, akik korábban hozzájárultak az emléktábla létrejöttéhez, valamint felidézte, hogy egyesületük immár huszonhét éve minden augusztus 20-án vagy Nagyboldogasszony ünnepén tart megemlékezést. Úgy fogalmazott: idén a legméltóbb keretet az adja, hogy e rendezvény keretében Duray Miklósra is közösen emlékezhetnek.

Pásztor Csaba köszöntője után Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.

Felszólalása elején üdvözölte a Kárpát-medence minden részéből érkező családokat, külön is köszöntve a Magyarországról és Kárpátaljáról érkezett vendégeket. Már bevezető gondolataiban arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem folyamatosan változik, ezért a közélet és a politika terén sincs véglegesen megváltoztathatatlan helyzet.

„A jelenlegi állapotok szerint a felvidéki magyar politikum nincs jelen a pozsonyi parlamentben, ennek a megváltoztathatóságáért küzdünk”

– emelte ki Gubík László, hozzátéve: ez a küzdelem a jövőben is a közösség egyik legfontosabb feladata marad.

Beszédében a történelmi időpontokra is kitért. Felidézte, hogy míg tegnap, augusztus 20-án Szent István ünnepére és az államalapításra emlékeztünk, addig augusztus 21. a szovjet csapatok által levert prágai tavasz évfordulójaként vonult be a közép-európai történelembe. Ezt kapcsolta össze a megemlékezés központi alakjával, Duray Miklóssal. Mint megjegyezte: „Ha volt a szovjet blokknak ellensége a Felvidéken, akkor ez az az ember, akinek az emléktáblája előtt állunk.”

A Magyar Szövetség elnöke kiemelte Duray Miklós nemzetközi tekintélyét is. Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás idején az Egyesült Államokban is nagy tisztelet övezte, olyannyira, hogy New Yorkban még egy utca elnevezését is fontolgatták róla.

Aláhúzta:

Ez az erkölcsi tartás és szellemi erő tette őt olyan példaképpé, aki előtt még ellenfelei is tisztelettel hajtottak fejet.

Gubík László személyes hangvételű visszaemlékezéseiben mentorként, „közéleti nagyapaként” idézte fel Duray alakját. Úgy fogalmazott, minden vele folytatott beszélgetés „szellemi utazás” volt, amely után az ember megerősödve érezte saját küldetését.

„Ő volt a mi őrangyalunk a XX. század második felében, és ő az a nagyság, aki előtt most, nyolcvan évvel születése után, emlékeznünk kell”

– tette hozzá a Magyar Szövetség elnöke.

Külön is rámutatott arra, hogy Duray Miklós élete és sorsa szorosan összefonódott közösségének sorsával. Kétszer is vállalta a börtönt a felvidéki magyar iskolák védelmében, ezzel is bizonyítva, hogy a közösség érdekét a saját szabadsága elé helyezte.

Ezt Gubík László Esterházy János önfeláldozásával állította párhuzamba:

Míg Esterházy életét áldozta a magyarságért, Duray szabadságát adta ugyanazon ügyért.

A Magyar Szövetség elnöke megjegyezte: mindkét példakép azt üzeni a mai nemzedékeknek, hogy „a keskeny út, de az egyenes út a legcélravezetőbb”. Hangsúlyozta, hogy a fiatalok és családok számára is ez lehet az iránymutatás: ragaszkodni a szülőföldhöz, a nehézségek közepette is helyben építeni a közösséget, mert „a tudás és tapasztalat akkor válik igazán értékké, ha azt hazahozzuk és itthon kamatoztatjuk”.

Zárógondolataiban Gubík László arra buzdított, hogy Duray Miklós emléktáblájánál megállva mindenki merítsen erőt a példájából. Úgy fogalmazott, hogy Esterházy Jánoshoz hasonlóan Duray is a „felvidéki magyar család” metaforáját képviselte, amelynek tagjai egymásra utaltak, még akkor is, ha olykor viták választották el őket.

„Ezzel a családi összetartással van ugyanis csak jövője a XXI. században nemcsak a felvidéki, hanem a teljes Kárpát-medence magyarságának”

– húzta alá beszéde végén.

A beszédet követően Pásztor Csaba köszönetet mondott Gubík Lászlónak a felemelő gondolatokért, majd röviden maga is méltatta Duray Miklós életművét. Az ünnepség zárásaként a résztvevők közül többen is koszorút helyeztek el az emléktáblánál, tiszteletük jeléül hajtva fejet a felvidéki magyarság kiemelkedő alakja előtt.

Az ünnepi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma