Felnőttkorba lépett a Harmos-pályázat – ünnepélyes díjátadó a pozsonyi Brämer-kúriában

Szeptember 25-én 18. alkalommal adták át a Harmos Károly Országos Képzőművészeti Pályázat díjait a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, a patinás Brämer-kúriában. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében megvalósuló rendezvény mára a hazai magyar oktatási intézmények egyik legrangosabb hagyományává nőtte ki magát.

A kiállításmegnyitó a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium diákjainak műsorával vette kezdetét. Elsőként Čerňanská Tímea tolmácsolásában hangzott el Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című verse, majd Metzner Dóra előadásában a népszerű Most múlik pontosan című dal töltötte be a termet.

A vendégeket elsőként Jarábik Gabriella, a Szlovákai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatónője köszöntötte, aki külön hangsúlyozta az SZMPSZ-szel való többéves gyümölcsöző együttműködés jelentőségét. Ezt követően Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke ünnepélyesen megnyitotta a rendezvényt. Beszédében rámutatott: „2025-ben, amikor a világ felgyorsult, s a digitalizáció szinte mindent bekebelezett, a művészet még mindig arra késztet bennünket, hogy lelassítsunk. (…) Egy óvodás harsány színei, egy kisiskolás fantáziadús jelenetei, egy felső tagozatos gondos formái, egy középiskolás kísérletező lendülete vagy egy speciális iskolás tiszta őszintesége: mind azt bizonyítják, hogy a művészet akkor teljes, ha minden kézmozdulatnak helye van a vásznon” – fogalmazott, kiemelve a fiatal alkotók őszinteségét és bátorságát. A megszólalók sorát Ravasz Ábel, Tomáš Drucker oktatási miniszter tanácsadója folytatta, aki frappáns tanácsokkal és lelkesítő szavakkal fordult a tehetségekhez.

Jókai művészszemmel

A közel két évtizedes múltra visszatekintő versenyt idén is öt kategóriában hirdették meg. A pályázat apropóját ezúttal Jókai Mór születésének 200. évfordulója adta: a diákok a nagy mesemondó világából merítettek ihletet. Volt, aki a Szél és a nap című mese tanulságait vitte vászonra, más a Melyiket a kilenc közül? szimbolikáját bontotta ki rajzban, s akadt, aki merész kísérletezéssel a jelenkorhoz kötötte Jókai örökségét.

A felhívásra 74 hazai magyar iskola több mint ötszáz alkotással válaszolt. A szám önmagáért beszél: a fiatalokat vonzza a művészet – ezt bizonyítja a tény, hogy néhány pályázó több mű megalkotásához is ihletet kapott. Fontos kiemelni, hogy az alkotások mögött 116 felkészítő pedagógus iránymutatása és emberi támogatása állt.

A bírálóbizottságban idén is művésztanárok és gyakorló alkotók kaptak helyet: Kiss Papp Csilla és Pap Orsolya, a berettyóújfalusi Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola vizuális nevelői; Novák Ágota művésztanár és textilművész; Fábik Erzsébet, a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola rajztanára, valamint Balázsy Géza festő, grafikus, a komáromi Jókai Mór Alapiskola nyugalmazott rajztanára. A zsűri végül 59 alkotást javasolt díjazásra, s további 54 művet ítélt érdemesnek arra, hogy a díjazottakkal együtt bemutatkozhassanak.

A tehetség méltatása

A díjátadón nemcsak az eredmények, hanem az ünnepi pillanatok is hangsúlyosak voltak: a felkészítő pedagógusok és a tanítványok közösen vehették át az elismerést, ezzel is érzékeltetve, hogy az alkotás közös út, ahol a biztatás, a ráfordított idő és a bátorító szó éppoly fontosak, mint a kész mű.

A tehetségek méltatását kulturális műsor is gazdagította. Fellépett a Kicsi Hang verséneklő duó: Lantos Borbély Katalin és Menyhárt József színes, hangulatos összeállítással varázsolták el a közönséget. A rendezvény végül baráti hangulatú fogadással zárult.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége számára a tehetséggondozás régóta kiemelt feladat. A képzőművészetben rejlő nevelő erő egyszerre ad szárnyakat és tart tükröt a fiataloknak, miközben a pedagógusnak is öröm és kihívás. A Harmos-pályázat az elmúlt tizennyolc év alatt hagyománnyá, egyfajta közös ünneppé vált, amely évről évre bizonyítja: a tehetség ott szunnyad minden gyermekben – csak teret kell adni, hogy kibontakozhasson.

Most, hogy a pályázat „felnőttkorba lépett”, még inkább világossá vált: folytatni kell ezt az utat, hiszen minden egyes ecsetvonás közelebb visz ahhoz, hogy a jövő nemzedéke szabadon, bátran és színesen láthassa a világot.

Sajtóközlemény/Felvidék.ma