Szeptember 25-én és 26-án Kassán zajlottak a Thália Színház Márai Stúdiójában és a Márai Emlékkiállítás helyiségeiben a IX. Radványi Napok.
Az emléknapok keretén belül tartották meg a II. Radványi Géza Filmszemlét. Bartók Csaba fesztiváligazgató reményét fejezte ki, hogy ezzel hagyományt teremtenek. Az érdeklődők másfél napon át tekinthették meg a versenyeztetett 42 filmet.
Három társadalmi zsűri is értékelte azokat. A Csemadok tagjai, az Ipari és a Márai gimnázium diákjai. A szakmai zsűrit dr. Kollarik Tamás elnöki főtanácsadó (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság /NMHH/, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem /MOME/ docense), Lovász Attila igazgató (a Szlovák Rádió és Televízió nemzetiségi adásai), Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező. a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) docense, valamint dr. Taba Miklós, a Nemzeti Filmiroda főosztályvezetője alkotta.
Utolsó simítások az eredményhirdetés előtt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Miről szóltak a filmek? Ajnácskőről, Rimaszombatról, a tallósi Esterházy-kastélyról, a Bogár családról, Kis- és Nagyszelmencről, Duncsák Attila festőművészről, a Szilicei-fennsíkon elesett honvédekről, Pohóczky Béla református lelkészről, a gútai Babetta-motorkerékpárokról, Martosról, az egykor Pozsonyt Béccsel összekötő villamosról, a Magas-Tátra gyöngyszemeiről, a kassai mikvéről, a ragyolci farsangolásról, Mészáros András filozófusról, Németh Ilona képzőművészről, a dunaszerdahelyi Vermes-villa felújításáról. Két munka is érintette a női kovácsokat. Szóltak továbbá Fülekről, Ajnácskőről, a pozsonyi magyar gimnáziumról, arról, hogyan jutunk Rozsnyóról Argentínába, Jókai Mór születésének bicentenáriumáról, a veterán autók „gyógyítójáról”, Zétényről, a magyar lovas utánpótlásról Szlovákiában, Bacskai Béla festőművészről, a kovácspataki hegyekről, a gólyákról, az András-napi szokásokról…
A Csemadok közönségdíját a csütörtöki vetítések közül a „Menj és tedd, amit tenned kell!” c. portréfilm nyerte, mely Pohóczky Béla református lelkészről készült (Rendező: Gál Sándor, Roviga Polgári Társulás, Rimaszombat).
A dokumentumfilm hossza közel 30 perc volt. A pénteki társadalmi zsűrit alkotó iparista diákok a Wo ist die Liebe? (Hol van a szerelem?) c. alkotást díjazták, melyet a füleki Sipos Berni készített. Hossza 25 perc. A Márai Sándor Gimnázium diákjai a Tűzben edzett c. dokumentumfilmet tartották a legjobbnak, melyet Bartók Csongor készített a kovácsmesterségről (Regfilm, Szepsi, hossza 25:30 perc).
Lovász Attila, Sára Balázs és Bartók Csaba (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A szakmai zsűri a díjakat két kategóriában adta ki. Külön értékelték a magazinműsorok kisfilmjeit és külön a dokumentumfilmeket.
A kisfilmek kategóriájában az első díjat a Volt egyszer egy mikve c. film nyerte (ifj. Szaszák György, Pásztor Eszter, XLPIXEL MEDIA, Kassa. Hossza 10:15.) Ez a kassai rituális fürdővel foglalkozik. A második díjazott az Életre kelt regény (rendező: Tomojka Tünde, Póján, hossz: 19:03), a prágai vakok iskolájának múzeumával foglalkozik. Harmadik díjas lett a Mikulás napja Szepsi határán. A film a nyomorúság atmoszféráját, a reménytelenség és reménység kontrasztját mutatja be a szepsi cigánytelepen.
Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke köszönti az ünneplőket (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A televíziós magazinműsorok közül az Amikor egy hölgy izzítja be a kohót… c. film lett az első (Nagy Andrea, Sípos Bernarda, Fülek, hossz: 4:25), mely egy női kovácsmestert mutat be. A második helyezést a Tisztelgés az elesett honvédek előtt a Szilicei-fennsíkon c. film nyerte (szerkesztő: Majoros Jácint, Tornalja, hossza 3:51), mely a második világháborúban elesett magyar honvédeknek állít emléket. Harmadik díjban részesült A bécsi villamos c. film (szerkesztő: Bartal Tímea, Sopron, hossza 3:56), mely az egykor Bécset Pozsonnyal összekötő villamosjárat történetével foglalkozott.
A kerekasztal-beszélgetést Médiatudatosság és filmgyártás címmel tartották meg. Résztvevői dr. Kollarik Tamás, Aniot Laura (NMHH gyermekvédelmi koordinációs munkatárs), dr. Taba Miklós, és Sára Balázs voltak. A beszélgetést Bartók Csaba (Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége alelnöke) vezette.
A filmgyártás a mai kor kihívásaihoz idomul. Rövid üzenettel gyors képváltást alkalmaz. Az 1968-ban készült Egri csillagok c. film a mai fogyasztó számára már kevés. A mai néző azt igényli, hogy legyen akció és fröcsögjön a vér. Az európai filmgyártáson belül jelentős mennyiségű mozifilm a magyar fővárosban készül. Az amerikai megrendelések Budapestre jönnek. Ez több tíz ezer embernek ad munkát. Az állam ösztönzi, segíti, támogatja ezt azáltal, hogy 30%-ban járul hozzá a költségekhez, hiszen ez rengeteg munkahelyet teremt. De szemét és érték készül vegyesen.
Muszatics Péter, Jáky Judit, Szekfü András és Hetey Ágota (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A résztvevők azt tárgyalták meg, mennyire mérgező lehet a sok céltalan médiafogyasztás. Ma már az okostelefon is közvetítheti a mozit, a mozgóképet. Ez lehet áldás, de átok is. El kell kerülni, hogy ezzel visszaéljenek. Ne nézzük a sok reklámot, célirányos, irányított személyes mozikat, melyek több órát vesznek igénybe. Ez semmire sem jó, hiszen az értékes időt másra lehetne használni. Tevékenykedhetnénk a kertben, nyelvet tanulhatnánk, olvashatnánk, rákereshetnénk számos hasznos dologra a neten. Máskülönben egy-két óra múlva már nem is emlékszünk, mit láttunk. Ez agymosó, időrabló tevékenység!
A fiatalokat is bevonták a beszélgetésbe. Bevallották, minimum három órát is elpocsékolnak a mozgóképek letöltésével, pedig maximum egy óra, ami hasznos, ami tanulmányaikat segíti. Kétharmada az elpocsékolt időnek céltalan.
A megkoszorúzott emléktábla (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Aniot Laura, a hasznos médiafogyasztás szakelőadója arra figyelmeztetett, hogy bizonyos kor alatt nem szabad kütyüt adni a gyermekek kezébe! Nekik arra van szükségük, hogy játszanak és beszélgessenek. Paradoxon, de az okostelefon butít. A fiatalok kérjék ki a felnőttek véleményét. Sokuknak ez nem fog tetszeni, de tudatosan kell fogyasztani. Nemcsak időrablásról van szó, de a sok buta tartalom mindenhonnan ömlik, ezt kell kiszűrni, korlátozni. Tudatosan kell válogatni!
A diákok pozitívan viszonyultak az elhangzottakhoz. Tavaly az előadások nem bizonyultak célravezetőnek, a mostani kerekasztal-beszélgetés igen.
Zárszót Bíró Éva, a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége elnöke mondott.
A Radványi Géza Napok azzal a céllal indult, hogy az elődök teljesítménye előtt tisztelegtünk, most azonban már a fiatal alkotók is megmutathatják, mire képesek.
Azzal fejezte be, hogy meghirdette a III. Radványi Géza Filmfesztivált. Várják az alkotásokat. Elvárják, hogy a kollégák olyan értékek mentén dolgozzanak, ahogy eddig is tették.
Ezt követően a rendezvény Radványi Géza emléktáblájánál folytatódott, ahol dr. Szekfü András filmtörténész, c. egyetemi tanár tartott ünnepi beszédet.
Almási Tamás és Muszatics Péter (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
1907-ben ezen a napon született Radványi Géza – mondta Szekfü –, őt ünnepeljük e ház emléktáblája előtt. Kalandos élete volt. Több országban újságíróskodott. Párizsban került a filmkészítés közelébe. Először csak besegített filmek forgatókönyvénél, végül forgatókönyvíró lett. Ekkor látogatta meg édesapja Párizsban. Fia azzal dicsekedett el, hogy ő filmeket ír. Az apa szomorúan azt mondta neki: „Drága kisfiam, én csak egy vidéki ügyvéd vagyok, de annyit én is tudok, hogy a filmeket nem írják, hanem fotografálják.”
Első játékfilmjét 1940-ben rendezte odahaza. 1940 és 1942 között négy magyar játékfilmet készített: Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, a Beszélő köntös, Egy asszony visszanéz.
Abban tűnnek ki a korabeli magyar alkotások közül, hogy polgári és európai értékrendet képviselnek.
„Az 1945 és 47 közötti koalíciós korszakban készült a Valahol Európában. Háborús gyerekek sorsát látjuk, és egy epizódban a vészkorszak tragédiáit is. A kommunista hatalomátvétel után ez a film egyre kevesebb elismerést és egyre több támadást kapott. Éppen a polgári és európai szemlélete miatt.”
Almási Tamás érdeklődéssel lapozgatja a Cirkus Maximus forgatásáról készült albumot (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Idős korában készített újra magyar filmet. A Circus Maximus 1980-ban készült. Az a szerencsénk, hogy Almási Tamás, aki fiatalemberként társrendezője lett az idős Radványinak, Muszatics Péterrel beszélgetve a jelen ünnepség után ebben a házban számol be élményeiről. Radványi Géza Olaszországban, Franciaországban, Németországban forgatott.
Szekfü Radványival egyszer találkozott személyesen, 1971. május 8-án felkereste Münchenben, és egy hosszú interjút készített vele. A rendező arra volt büszke, hogy bánni tudott a színészekkel, Európa akkori legnagyobb sztárjait is beleértve.
Olyan módon rendezett, hogy emberi kapcsolatot alakított ki velük. Ezek a nagyszerű és európai hírű színészek olykor követelték, hogy következő filmjüket ő rendezze!
A filmtörténet alkotásainak humanizmusát emeli ki. Ez nyilvánul meg a Valahol Európában című filmben. Francia, olasz és német filmjei teljes egészében piaci feltételek között készültek, mégis igényes kommersz filmeket tudott készíteni. Francia filmjei közül legjobban a Monsieur Bard különös óhaja című filmjét szerette. Egy nyugdíjhoz közeledő gyermektelen agglegény buszsofőr nagyon sok pénzhez jut és azt a kívánságát szeretné valóra váltani, hogy gyermeke szülessen. Radványi szeretetteljes iróniával mutatja be a történetet, miközben a teljes francia társadalmi panoptikumot vonultatja fel. Egyben ez a francia kispolgári társadalom (torz)képe is, mert mindenkit a pénzsóvárság mozgat, kivéve a buszsofőrt.
Jáky Judit emlékezik (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd kiemelte A sztálingrádi orvos c. német filmjét, amely miatt Radványit a szocialista országokban, az „ellenség” filmrendezőjeként bélyegezték meg, mintha a német uszító militarizmus propagandistája lenne. A filmben a német katonaorvos a legszörnyűbb körülmények között is gyógyít, műt, menti a sebesült katonák életét, akár németet, akár oroszt kell kezelnie. Csakhogy a film nagyobbik része szovjet hadifogolytáborban játszódik, amelyet úgy mutat be, mint ahogy a kommunista országok filmgyártása láttatta a náci koncentrációs munkatáborokat. Ezt a szocialista országok sajtója nagyon rossz néven vette. Ő szinte nem is értette a filmje által kiváltott politikai vihart. A filmben a sztálingrádi német orvos humanizmusát mutatta be, esze ágában sem volt kommunistaellenes filmet készíteni.
Márai és Radványi háza előtt állva a szónok megemlítette, mindketten külföldre távoztak Budapestről. Az utóbbi nem érezte úgy, hogy hazáját hagyja el, mert Kassát tartotta annak. Nem politikai okokból távozott, mert nemzetközi, európai filmművésznek tartotta magát.
Nemzetközi kapcsolatokkal és európai ismertséggel rendelkezett. A Valahol Európában sikerét kívánta kihasználni, hogy egy európai filmrendezői karriert indítson.
Márai Sándor inkább volt homo politicus, ellentétben testvérével. Radványi a 70-es évek végén Magyarországra költözött. Barátja, a filmrendező Makk Károly segítségével végre megvalósíthatta régi kedvenc tervét, a Circus Maximus c. film forgatását.
A szónok befejezésül az általa készített interjúból idézett: „Nekem Pest után nincs honvágyam, nekem Kassa után van honvágyam. Én Pesten sosem voltam otthon. Kassa a gyerekkorom volt. A család is mulatságos volt, mert egy furcsa család volt. Egy bolondos városban egy bolondos család… A város rengeteget adott nekem az egész életemben. (…) A lakosságnak a zöme kedves őrültekből állt. Olyan dolgok történtek Kassán, amelyek sehol máshol, más vidéki városban nem történtek.”
Kollarik Tamás biztosította a jelenlevőket, hogy részéről minden támogatást megad, hogy ez a rendezvény továbbra is sikeresen megvalósuljon.
A közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az emléktábla megkoszorúzása után a Márai Emlékkiállítás helyiségeiben „Radványi házioltára“ címmel dr. Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr, az SZFE tanára emlékezett vissza a közös forgatásokra. Dr. Muszatics Péter filmtörténész segített az emlékeket visszaidézni. Almási a Circus Maximus (1980) c. film társrendezője volt, mely Radványi utolsó alkotása.
A beszélgetés többeket arra ösztönzött, hogy megosszák emlékeiket. Jáky Judit, Radványi Géza unokahúga elmondta, 2016-ban a Radványi-emléktábla avatására elhozta azt a kedves mackót, amelyet születésekor – 1963-ban – küldött Géza bácsi neki, valahonnan Európából. Amikor először jöhetett hosszú idő után Budapestre, meglátogatta őket. Apjához nagyon szoros szállak fűzték, ami a nagybácsi-unokaöccs kapcsolatnál sokkal több volt. Látogatásakor Judit szobájában meglátta az ágyán a mackót. Ránézett, megsimogatta az arcát és azt mondta: „Látom, jól választottam! Vigyázz rá, mert ez a legfontosabb, figyelni egymásra és szeretni egymást. Sokszor pedig ez a legnehezebb.” Ő csak némán bólogatott. Radványi végignézett a szobáján és megkérdezte: „Te Juditkám, mondd, minden itt van?” „Igen, minden ami fontos. És most már te is itt vagy.” Magához ölelte és így maradtak egy kicsit… Későbbi kapcsolatukat az határozta meg, hogy félszavakból is értették egymást. Ezt a személyes üzenetet őrzi magában azóta is: figyelni, vigyázni egymásra és szeretni egymást. „Szeretettel ajánlom ezt a Radványi-üzenetet mindenkinek!”
Majd egy rövid filmet néztünk meg, melynek címe Kicsoda ön, Radványi Géza? címet viselte. A Nemzeti Filmintézet alkotását megnézhetik a neten is.
A sikeres rendezvény főszervezője a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége volt, társszervező az NMHH, mely főtámogatója is volt a rendezvénynek, továbbá a Kassai Polgári Klub (KPK), a Csemadok Kassai Városi Választmánya. Azon felül az RTVS és a KULT MINOR is támogatta a Radványi Napokat. A rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel a főkonzulátus munkatársai, élükön dr. Hetey Ágota főkonzullal.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
