A XXII. Győry Dezső Kulturális Napok egyik legemlékezetesebb estéjét élhette át legutóbb a gömöri közönség november 11-én Rimaszombatban.
Az Osveta (volt Iparoskör) nagytermét megtöltötte a közönség Derzsi György „Hol van az a nyár…” című műsorára, amelyet a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya szervezett a Kultminor – Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.
A vendégeket Agócs Ildikó, a választmány elnöke köszöntötte, majd bemutatta az est főszereplőjét, aki bár nem először járt Rimaszombatban, hiszen láttuk már Sárdy János és Lehár Ferenc szerepében, de ezzel az új formációval most debütált a városban.
Világjáró zenészek Rimaszombatban
Derzsi György énekes ezúttal három kiváló muzsikussal állt színpadra. Mint mondta, zenekarának tagjai mindannyian tapasztalt, világjárt muzsikusok, a magyar zenei élet kiemelkedő alakjai.
Balogh László gitáros korábban Roby Lakatos zenekarával járta a világot. Játékával meghitt, mégis sodró hangulatot teremtett, minden akkordjában ott volt a finom elegancia és a kávéházi zenék bensőséges világa.
Hankó József hegedűművész a budapesti New York Kávéház állandó zenésze, virtuóz előadásmódjával, könnyed vonókezelésével és átélten előadott szólóival varázsolta el a közönséget – különösen a Monti-csárdásban nyújtott alakítása maradt emlékezetes.
Novák Csaba nagybőgős, a neves Parnograf zenekar tagja is, biztos alapot adott a zenekar hangzásának: játéka egyszerre volt feszes és érzékeny, finom humorral és muzikalitással fűszerezve.
A zenészek tehát tapasztalt mesterei hangszerüknek, játékukban ott volt a profizmus és a szenvedély. Különös kávéházi hangulatot teremtettek, amelyhez Derzsi karakteres énekhangja és derűs humora tökéletesen illeszkedett.
Slágerek, táncdalok, humor és paródia
A koncerten magyar és nemzetközi slágerek, örökzöld táncdalok csendültek fel – sokszor meglepő feldolgozásban. Derzsi György nem csupán előadott, hanem szórakoztatott, improvizált, parodizált, igazi mókamesterként vonta be a közönséget az előadásba.
Együtt énekelt a nézőtér, sőt még spanyolul és csehül is „lalázott”, megidézték az olasz életérzést az O Sole Mio-val, és még a Bella Ciao-t is hallhattuk magyar változatban.
A zenekar minden dalból „rimaszombati verziót” varázsolt – egyedi zenei átdolgozásokkal, humorral és szeretettel. Csak itt és csak most életörömmel.
Zenei időutazás kávéházi hangulatban
Derzsi György bevallotta, nagy álma volt, hogy a régi táncdalokat ilyen cigányzenés, kávéházi hangulatban dolgozhassa fel. Most ez az álom valóra vált, és a közönség minden percét élvezte.
Volt benne egy csipetnyi nosztalgia, egy adag humor, sok interaktivitás és rengeteg érzelem.
A végére már az egész terem együtt énekelt, valóban átélve, hogy nem érhet senkit semmi rossz, ha egymást átölelik. Ezzel a gondolattal, s a szívükben muzsikáló dallamokkal tért haza. A lelkes közönség bizonyára sokáig emlegetni fogja ezt a derűs, felemelő novemberi estét.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma





