Az európai lakosság körében fokozódik az euroszkepticizmus, egyre több ember látja tisztán a helyzetet és fordul el az Európai Uniótól. Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a közösségi médiában közzétett bejegyzésében felhívta a figyelmet, hogy egy friss összehasonlító térkép – amely a 2004–2008 és a 2020–2023 közötti időszak euroszkeptikus szavazatarányainak változását mutatja – mindennél meggyőzőbben szemlélteti ezt a helyzetet.
A térkép tanúsága szerint Közép-Európa számos régiója és Olaszország „sötétkékbe borult”, ami az euroszkepticizmus térhódítását, tartós erősödését jelzi. A hangulat romlásának, az elégedetlenség fokozódásának az okai egyértelműek, az európai lakosság jelentős része egyáltalán nem ért egyet az Európai Unió jelenlegi irányultságával, sorozatos rossz döntéseivel, elhibázott politikájával.
Kérdés, hogy az EU vezetői elvakultságukban, az önkritika teljes hiányában képesek-e felismerni a helyzet komolyságát, és levonni a következtetéseket, vagy továbbra is elszántan halmoznak hibát hibára a gazdaságpolitika, a migrációs politika, az ukrajnai háborús helyzet kezelése, az Oroszország elleni szankciók és általában az élet minden területén.
Nem javít a megítélésen a kontinens versenyképességének elvesztése, a globális viszonylatban tartósan magas energiaárak és számos más aggasztó jelenség sem.
Mindezek már az európai jólétet és biztonságot fenyegetik, miközben az uniós vezetők a kritikákat, a bírálatokat elnyomják és a saját elhibázott döntéseiket és ideológiájukat jogi, pénzügyi és politikai eszközökkel kényszerítik a tagállamokra.
Az Európai Unió irányt vesztett a jelenlegi átalakuló világban, mostanra egy súlytalan, elavult, túlbürokratizált, túlcentralizált és túldogmatizált képződménnyé vált. Mindezek mellett egy eredendően elhibázott migrációs politikát és progresszív ideológiát kényszerítene a tagállamokra, nem beszélve a háborús hisztériáról, béketörekvések helyett pedig a konfliktus kiszélesítésének, Európa háborúba történő belesodrásának reális veszélyéről.
Radikális irányváltásra, az uniós vezetők és a nagy tagállamok vezetői gondolkodásmódjának megváltoztatására lenne tehát szükség, viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ehhez mind az akarat, mint a pedig a képesség hiányzik.
Ennek legújabb bizonyítéka, hogy Kaja Kallas, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője minden erejével a békejavaslat megtorpedózásán dolgozik, Ursula von der Leyen pedig az ukrán korrupciós botrányok sorozata ellenére, illetve azokról tudomást sem véve rendületlenül és számolatlanul küldené továbbra is az európai emberek pénzét Ukrajnába. Vajon mi kell ahhoz, hogy véget érjen ez az önsorsrontó ámokfutás?
NZS/Felvidék.ma



