Újra szól a református templom orgonája, a benne rejlő „gazdagságot” orgona koncerten mutatták be május 21-én. A felújítás után a régió egyik legjobb orgonájává vált a perbetei.
A perbetei református templom 1784-1786 között épült. 1787-ben a templom mellett felállítottak egy haranglábat két haranggal, 1820-ban pedig kiegészítették egy harmadikkal. Még a második világháború idején egy lövedék a templomtoronyba csapódott, ám az épület teljes felújítására csak 1952-ben került sor. Negyvenöt évvel később újabb nagyszabású felújítási munkálatok folytak a perbetei református templomban, amelyet 1997. augusztus 31-én szenteltek fel. Eljött tehát az ideje, hogy a templom orgonáját is felújítsák.
A több mint harmincéves szakmai tapasztalattal rendelkező Sipos István orgonaépítő mester heteken át dolgozott Tarnai Endre orgonaépítő mesterrel a nemes vonalú, pompás orgona felújításán, először a templom melletti műhelyben, majd a református templomban – a hangját ugyanis már a helyszínen „kapta meg”.
Elsőként természetesen Sipos István (aki karnagyként is ismert) szólaltatta meg a patinás hangszert. Előtte pedig Erdélyi Zoltán lelkész köszöntötte a megjelenteket. „Közel két évvel ezelőtt került szóba a több évtizeden keresztül nem működő orgona felújításának gondolata. Hamar kiderült, teljesen új orgona építésétől anyagi lehetőségeink nagyon messze állnak. Másfél éves adakozásnak és a támogatóinknak köszönhetően sikerült 2,8 millió forintot összegyűjteni, így szerződést kötöttünk a két magyarországi szakemberrel, akik közbenjárásával jó állapotú alkatrészeket, sípokat kaptunk a svédországi Jönköpingből: egy kastélyi kápolna egykori orgonájának darabjait” – árulta el a perbetei református lelkész, hozzátéve: az adakozásba nemcsak gyülekezeti tagok, hanem falubeliek és a településről elszármazottak is bekapcsolódtak.
Tarnai Endre és Sipos István tisztítják a sípokat. Fotó: mf
Erdélyi Zoltán elmondta, a jövőben nemcsak az istentiszteleteken, hanem elképzeléseik szerint különböző komolyzenei koncerteken is megszólalhat majd a hangszer. „Az orgona hangja csodálatos módon tudja fokozni a liturgia ünnepélyességét. Reményeink szerint nemcsak a mi, hanem az utánunk következő generációk lelki és kulturális épülését is szolgálja majd” – emelte ki a perbetei lelkész.
Sipos István, aki gyermekkora óta orgonaépítőnek készült, elmondta, az orgona az egyetlen olyan hangszer, amelynek a hangja a helyszínen (az adott templomi térben) alakul ki az előre legyártott sípok beállításával. „Hiszem és vallom, hogy ez a szakma egyedülálló módon ötvözi az iparosságot és a művészetet. Az orgona az egyetlen hangszer, amely méltó a szakrális zene kifejezésére. Nemcsak javítom a hangszert, hanem meg is tudom szólaltatni, ami nagyon fontos – leginkább a művészi intonáció beállításánál” – mesélte el a Magyarországon komoly szaktekintélynek örvendő orgonaépítő.
Sipos István elárulta azt is, elsősorban a francia romantikus orgonaműveket kedveli. „Az előző, a 20. század fordulóján Párizsban alkotott egy orgonaépítő, orgonista, Société Cavaille-Coll – számomra ő az ideál” – jegyezte meg.
Majd megtudtuk tőle, hogy a mostani javításkor többek között a bőr alkatrészek cseréjére került sor, amelyek a tizenkét év alatt elfáradtak, kilyukadtak. Néhány alkatrészen szú elleni kezelést végeztek, emellett a sípteret és magát a sípokat is ki kellett tisztítaniuk. Végül pedig a hangszínt és hangerőt állították be, aztán a tisztára hangolást végezték el.
A szakma egyik legismertebb magyarországi szaktekintélye, Sipos István hangszerész, orgonaépítő, egyházi karnagy. Fotó: mf
„A fa- és fémsípok hangolásakor megkülönböztetnek nyitott és födött sípot. A födött sípon egy úgynevezett dugó van, ezt föl-le ütögetik. Ez a dugó a sípban lévő légoszlopot szabályozza. A nyitott sípokat a hangoló gyűrűkkel, a piciket pedig szűkítéssel vagy nyitással lehet hangolni. Az első világháborúban az orgonasípok egy részét a hadiipar részére le kellett adni, éppúgy, mint a harangokat. Ezeket aztán a húszas években pótolták. A homlokzati sípok eredetiek, ónból készültek, azonban az alsó részen lévők csak díszsípok, tehát hangot nem adnak ki” – avatott be a részletekbe a szakember.
Az orgona bemutatóján elsőként Koloss István: Old Hungarian dances – Régi magyar táncok című műve, Bach három orgonaműve (Toccata et fugue, Bach e-moll preludium és a Karácsonyi oratórium) hangzott el. A koncert a 90. zsoltár első versének és a Himnusz megszólaltatásával ért véget.
