Szlovákiába szervezett túráink jelentős részét főként a nagy kétezresek, leginkább a Tátra vidékére „hegyezzük ki”. A határhoz közelebb található, 1000 méter körüli hegycsúcsok mellett rendszerint csak elutazunk, hiszen ilyenekből idehaza is akad bőven. Bár érthető ez a hozzáállás, de sok szépséget, számos különleges atmoszférával bíró vidéket, tájat, túraútvonalat hagyunk ki, annak ellenére, hogy alig pár kilométerre találhatóak az államhatártól.
Španí lazba magam is csak véletlenül jutottam el. Egy rádiósversenyhez kerestem Magyarország irányába nyitott, erdővel ritkásan borított hegytetőt. Egy besztercebányai rádiós ajánlotta a Jávoros déli nyúlványán elterülő fennsíkot, ahol csak néhány elszórt házacska képez laza településszerkezetet. A „laz” nevet (többesszámban: lazy) sok helyütt megtalálhatjuk a szlovák turistatérképen. A legtökéletesebb fordítás éppen a „szer” lehetne, ha nem kopott volna már ki a magyar köznyelvből. Az Őrségben láthatunk ehhez hasonlatosakat, ahol a gyönyörű tájban csupán néhány házacska áll.
Španí laznak mindössze 8-10 állandó lakosa van, és körülbelül két tucat ember jár ide rendszeresen a hétvégi házába. Van egy igen kiváló helyre épült, de komfortját tekintve erőteljesen lepukkant, olcsó turistaháza sok-sok férőhellyel, egy rádió-adótornya, egy meteorológiai radarállomása, valamint egy néhány éve megnyitott, nem hétköznapi kempingje.
A Glamping főépülete körül tökéletes a nyugalom (Fotó: Dabis Balázs Silvius)
Régóta járok ide túrázni, kikapcsolódni, de az még nekem is új volt, amikor előző este felfedeztem egy online térképen a Glampinget. Magával a szóval is először találkoztam. Ez az új keletű angol kifejezés a camping és a glamorous jelző (jelentése: elbűvölő) vadházasságában fogant, de jelentését azonnal megértettem, amikor felértem a 600 méter magas hegyhátra, és lefordultam az idegenforgalmi objektum felé. Egy angolul kiválóan beszélő, kedves szlovák hölgy fogadott. Bettynek hívják, megismertem holland férjét, Marcot is, és egy francia barátjukat, akiről hamarosan kiderült, hogy nevét soha nem leszek képes sem kiejteni, sem megjegyezni, valamint az is, hogy ő tulajdonképpen egy vendégmunkás, azaz olyan turista, aki ledolgozza szállásdíját.
Tennivaló pedig van itt bőven. Bettyék az elbűvölő tájba óvatosan és kulturáltan rejtik el újabb és újabb, turistaszállásként szolgáló, garázsnyi méretű sátraikat, amelyekben franciaágy és bútorok várják azokat a hozzám hasonló őrülteket, akiknek élvezetet jelent egy ilyen ponyvás lakosztályból lesni a lenyugvó nap fényében a völgyben legelő kecskét vagy az átfutó szarvascsordát. Állítólag medve is megfordul ezen a vidéken, de a magyarok hiányoznak…
A teljes szöveg elolvasható a Turista magazin oldalán, IDE kattintva.
