Szlovákia polgárai öt évvel ezelőtt választották meg először az ország európai parlamenti képviselőit, a részvétel szinte szégyenletesen alacsony volt, amit még az unió intézményei is kifogásoltak. Az elmúlt hetek, hónapok felmérései viszont azt mutatják, az ország polgárai bíznak az Európai Parlamentben. Lehet ez olyan hatással a június 6-ai választásra, hogy a részvételi arány jelentősen nő? – interjú Duka Zólyomi Árpáddal, az EP parlamenti képviselőjével. – Már a 2004-es választáson való alacsony részvétel is meglepő volt, hiszen Szlovákiában és a szlovákiai magyarok körében is igen nagy volt az EU támogatottsága, bár tény, minden felmérés és elemzés azt mutatta, az emberek keveset tudnak az unióról és annak különböző intézményeiről. Az elmúlt öt év az én tapasztalataim szerint ebben jelentős változást hozott, ha csak abból indulok ki, hogy Bauer Edit képviselőtársammal mi is közel ezer választónkat tudtuk fogadni Brüsszelben, azon felül pedig 50 fiatal gyakornokot egy-két hónap időtartamban, és bármerre járok az országban, visszaköszönnek ezek a látogatások, a tapasztalatok. Ráadásul rengeteg településünk „élvezte” az uniós tagság előnyét olyan értelemben is, hogy különböző alapokból merítve tudták fejleszteni falujukat, nyilván ezek a kapcsolatok is segítettek megismerni az unió és az Európai Parlament működési mechanizmusait, jog- és hatásköreit. Ennek ellenére nem merném megbecsülni, milyen lesz az idén a részvétel, legfeljebb csak bízni tudok abban, hogy a legutóbbihoz viszonyítva jelentősen nő a választói kedv.
– Választóik brüsszeli látogatása, illetve a velük szervezett hazai találkozók tapasztalatai szerint mi az, ami iránt a leginkább érdeklődnek az emberek, illetve mi az, amiről nem volt elégséges információjuk az Európai Parlamenttel kapcsolatban?
– Általában azt kellett tisztázni, hogy az Európai Unió és intézményei, így az Európai Parlament sem mindenható, csak olyan jog- és hatáskörük van, amilyennel a tagállamok felruházták. Választóink leggyakrabban a kisebbségi jogok kapcsán érdeklődtek a helyzetről. Például ez is olyan kérdés, amelyet a tagországok meghagytak maguknak, vagyis a szubszidiaritás elve alapján rendezésük nemzeti jogkörben maradt. Ugyanakkor rengeteg olyan kérdéssel foglalkozik az Európai Parlament, amely a tagországok hétköznapjait érinti szinte közvetlenül, hiszen szociális kérdésekben, az esélyegyenlőség terén, a klímaváltozás elleni küzdelemnek és az energiabiztonság megteremtésének kérdéskörében, az európai közlekedési rendszerek kiépítése és működtetése vagy a fogyasztóvédelem kapcsán is fogadunk el olyan közös irányelveket, illetve jogszabályokat, amelyeket aztán a tagországoknak be kell építeniük saját törvényeikbe és meg kell valósítaniuk. Választóink szempontjából külön kiemelném azt, hogy az Európai Parlament hatáskörébe tartozik a vidék- és régiófejlesztés, tehát az a gazdasági és szociális, kulturális és művelődési együttműködési rendszer, amely a határok nélküli, a régiók Európája szellemben ad lehetőséget a határ menti és a határon átnyúló együttműködésre, illetve külön támogatási formákkal segíti a kisebb, elmaradottabb régiók fejlődését. Ez nagyon fontos a mi választóink számára is, hiszen ez a fajta európai politika teszi lehetővé, hogy az évszázadokon át kialakult természetes régiók, amelyeket néhány évtizeddel ezelőtt művi úton szakítottak szét, újra egymásra találjon és természetes módon, együtt fejlődhessen.
Ugyanakkor ismerőseim körében gyakran hallom a kétkedést – bizonyára Ön is találkozott ilyennel –, hogy egy olyan hatalmas intézményben, mint amilyen a 736 tagú Európai Parlament lesz az új választások után, mit tud tenni egy vagy két képviselő. Mit lehet válaszolni az ilyen felvetésre?
– Elsősorban azt, hogy rendkívül fontos a részvételünk az Európai Parlamentben. A képviselőknek sok eszközük van arra, hogy felhívják a figyelmet a nem kívánatos jelenségre. Bauer Edit képviselőtársammal sokszor éltünk például az úgynevezett „egyperces“ felszólalás lehetőségével, amikor is az egész plénum elé tudtuk tárni a magyarságunkat ért támadások, jogcsonkítások kérdését. Ugyanez a lehetőség megvan a frakciókban is, ezzel is éltünk, annál is inkább, mert a legnagyobb, a néppárti frakció tagjai voltunk. A bizottsági munka is lehetőséget kínál erre. Ez az egyik dolog, a másik talán ennél is fontosabb, nevezetesen az, hogy ráirányítjuk a figyelmet a kisebbségi kérdésre, arra késztetjük az uniót, hogy foglalkozzon ügyeinkkel, és szüntesse meg azt a kettős mércét, hogy amíg csak jelölt az ország, számon kérjük rajta például a koppenhágai feltételeket, de ha már taggá vált, úgy viszonyulunk a kérdéshez, mintha nem is lenne. Ennek a munkának az eredménye, hogy két jelentés és határozat is született ezekben a kérdésekben, az egyik például utal minden Európai Tanácsban elfogadott kisebbségvédelmi dokumentum betartásának a fontosságára, a másik pedig kimondja, hogy a kisebbségi kérdés rendezésének legjobb eszköze az önrendelkezés. Erre építeni kell, de csak akkor várhatók el további lépések, ha ott leszünk, ott lehetnek képviselőink és „üthetik a vasat“. Ezért kérek mindenkit arra, hogy június 6-án tegyen félre minden országos problémából adódó gondot, netán pártpolitikai vitákból fakadó ellenérzést és járuljanak az urnákhoz: ezúttal ugyanis Európa jövőjéről van szó, amely közvetve vagy közvetlen, de hatással van, lesz nemzetrészünk életére.
K.A.
Felvidék Ma, MKP-Hírvivő
