Egy éve, augusztus utolsó vasárnapján Inám község önkormányzata és egyházközsége méltóképpen megemlékezett a település jeles szülöttjének, a hitéért, egyházáért bátran kiálló és ezért meghurcolt és bebörtönzött Mons. Lénár Károly pápai káplán halálának 10. évfordulójáról.
Az akkori nagy érdeklődéssel kísért és méltó megemlékezés után fogalmazódott meg az önkormányzat részéről, hogy ezentúl évente tartanak kegyeleti megemlékezést Lénár Károly atya, valamint a meghurcolt felvidéki katolikus papok és hívek tiszteletére. Teljes mértékben támogatta ezt a nemes gondolatot Parák József püspöki helynök, az ipolynyéki plébánia irányítója, ahová az inámi egyházközség is tartozik.
Idén is nyárutó hónapjának utolsó vasárnapján került sor az első kegyeleti megemlékezésre. A délután négy órakor kezdődött szentmisét nagy számban megjelent oltártestvérei körében Mons. Haľko József pozsonyi segédpüspök celebrálta. Homíliájában a felolvasott evangéliumi szövegből kiindulva hangsúlyozta, hogy Jézus, amit kétezer évvel ezelőtt mondott, úgy mondta, hogy az mindig, tehát ma is érvényes, és mindig tudunk belőle meríteni és lelkileg gazdagodni.
Haľko József püspök (középen, szemüvegben) és paptestvérei a templomkertben tartott kegyeleti megemlékezésen. Fotó: Bodzsár Gy.
Lénár atya életútját méltatva egyebek mellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy bátor pap volt, aki mindig megmondta a dolgokat úgy, ahogy gondolta, úgy ahogy érezte. És tette ezt úgy, hogy mellette megtartotta a szeretet és a saját meggyőződését. Az ipolybalogi Szent Korona kórus közreműködése tette még ünnepélyesebbé a szentmisét, melynek végén, mint egy ráadásként Blanka Straňovská, a prágai Nemzeti Színház elsőhegedűse szólaltatta meg J.S. Bach egyik legismertebb művét, a D-dúr szvitből az Air-t.
A kegyeleti megemlékezés a templomkertben folytatódott, ahol Celleng József tárogatójátéka után Vámos Beatrix Wass Albert A gyökér megmaradt című költeményét tolmácsolta, Fabian Nikolas helyi óvodás Pósa Lajos Magyar vagyok, magyarnak születtem című versét szavalta el, míg a község megbecsült és nyugalmazott lelkipásztora, a 90. életévéhez közeledő Buday Károly Vörösmarty Szózatát adta elő nagy átéléssel. Mindezek után Régi Zsolt, Inám község polgármestere meleg szavakkal köszöntötte a kegyeleti megemlékezés résztvevőit.
Inámi óvodások népviseletben. Fotó: Bodzsár Gy.
Mint mondta, „ez a nap számunkra az emlékezés, a tiszteletadás napja. Emlékezünk azokra a felvidéki lelkiatyákra és hívekre, akiket nemzetükhöz, hitükhöz és elveikhez való kitartásuk miatt meghurcoltak, bebörtönöztek. Községünk önkormányzata úgy gondolta, a mi erkölcsi felelősségünk évente emlékezni ezekre a felvidéki bátor emberekre, akikre büszkék lehetünk. Annál is inkább, mert ezek egyike Mons. Lénár Károly pápai káplán, falunk szülöttje, a mi volt lelkiatyánk.”
A kegyeleti megemlékezés résztvevőinek egy része a templomkertben. Fotó: Bodzsár Gy.
Régi Zsolt ünnepi beszédének további részében ismertette Lénár atya életútját, megpróbáltatásait. Méltatta emberi, papi nagyságát, a Jó Pásztor Alapítvány elnökeként a komáromi imanapok szervezésében végzett kiemelkedő és fáradhatatlan munkáját.
A rendezvény egyik szónoka, Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselője Lénár Károly atyáról szólva a következőket mondotta: „Első szinten, ha megnézzük Lénár Károly atya életét és hagyatékát, akkor azt kell elmondanunk róla, hogy egy tisztességes ember volt, aki vállalta önmagát, nehéz helyzetekben is vállalta önmagát. És néha azokban a nehéz helyzetekben a döntéseinél nem is tudatosította, hogy milyen következményei lehetnek, de bátran és emelt fővel ment aztán a börtönbe is, mert nem adott föl önmagából egy jottányit sem. (…)
Második szinten, ha megnézzük, Lénár Károly lelkész volt, lelkiatya volt. És kell-e egy lelkiatyának nagyobb elismerés, minthogy halála után tizenegy évvel eljönnek az emberek több mint 100 kilométerről is, mert ennyi idő után is fontosnak tartják, hogy megköszönjék neki azt a lelki gondozást, amit kaptak tőle.
Akik ismertük őt, tudjuk, hogy ilyen vonatkozásban is egyenes ember volt és nem a kompromisszumokat kereste, de csupa jó, csupa szív ember volt. Olyan ember, aki a hivatásának élt, aki a közösségének élt, aki a híveinek élt, akire mindig lehetett számítani. És én azt hiszem, hogy egy pap, egy közösségi ember életében nagyobb elismerést nem tudunk róla mondani.
A községi hivatalban tabló mutatja be Lénár Károly életútját. Fotó: Bodzsár Gy.
És harmadik szintje is van az ő tevékenységének. A közösségi vállalás szintje. Ő tudta azt, hogy neki az átlagosnál nagyobb küldetéstudata van, küldetése van, az átlagosnál több talentumot kapott, és ezzel el kell számolnia. Ezért felvállalta annak megfogalmazását is, hogy ennek a magyar katolikus közösségnek itt, Szlovákiában egyéb komoly támogatásra és megértésre is van szüksége.
Valódi pásztorokra, valódi jogkörökkel bíró pásztorokra van szüksége. Tudta azt, hogy egy közösség, egy nemzeti közösség is akkor lehet erős, és akkor lehet stabil, hogy ha szilárd alapjai vannak.“
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke szintén megosztotta gondolatait a helyi és távolabbról érkezett emlékezőkkel. „Véleményem szerint mi ma itt emlékezni és emlékeztetni jöttünk össze. Emlékezni a meghurcolt papjainkra, emlékezni Lénár Károly atyára. Arra az igaz, becsületes és tiszta emberre, aki minden körülmények között, rendszerektől függetlenül megmondta az igazat, bátran kiállt igaza mellett, megvallotta, megtartotta a hitét, magyarságát, és szolgálta a szülőföldjén élő híveket. (…)
Bárdos Gyula elhelyezi az emlékezés koszorúját Lénár Károly sírján. Fotó: Bodzsár Gy.
Felvidéki magyar közösségünk akkor tud megmaradni, ha megőrzi hitét, megőrzi keresztény mivoltát, az anyanyelve mellett kitart, és azt a kultúrát, melyet őseinktől kaptunk, azt nemcsak ápolja, hanem meg is éli. (…) Az emlékezés mellett feladatunk is van. Az a feladatunk, hogy mindenki a saját területén tegye a dolgát. És akkor tudjuk sikeresen tenni a dolgunkat, ha megőrizzük hitünket, ha megőrizzük anyanyelvünket, és valóban összefogunk és valóban közösségként akarunk élni. (…)
Szükségünk van arra, hogy egymás szemébe nézzünk, szükség van arra, hogy megtaláljuk egymást, hogy legyen időnk egymásra, mert egymásnak erőt kell adnunk, egymásból erőt kell merítenünk. És én nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy itt ezt a közösségi élményt is megélhetjük és Lénár Károly atya örökségét felvállalva tovább tehetjük egyénként és közösségként is azt, amit nekünk felvidéki magyaroknak tennünk kell megmaradásunkért.
Lénár Károly személyes tárgyaiból rendezett kiállítás egy része. Fotó: Bodzsár Gy.
Ezért kérjük a Jóistent, hogy adjon ilyen tiszta és bátor papokat továbbra is a szolgálatba, küldjön munkásokat aratásába, nekünk pedig azt az erőt adja meg, hogy úgy tudjunk szolgálni népet, szülőföldünket, közösségünket, hogy a következő generációk is emlékezzenek és emlékeztethessenek, s ezt az anyanyelvükön tegyék.“
Az ünnepi beszédek elhangzása után az egyházi személyek, a politikai, kulturális és társadalmi élet képviselői megkoszorúzták Lénár Károly síremlékét a templomkert tőszomszédságában található temetőben. A községi hivatal tárgyalótermében Lénár Károly személyes tárgyaiból készült kiállítás fogadta az érdeklődőket.
