Nem lát sok reményt a szlovák-magyar problémák közeli megoldására a Sme szlovák napilap.”Szlovákiában ugyanis már hatalmon van, Magyarországon pedig rövidesen hatalomra kerül egy olyan kormány, amelyek esetében a komoly megoldásokra való esély elenyésző” – írja a lap a Miért akadozik a párbeszéd című szombati kommentárjában.
Biztos, hogy a miniszterelnöki találkozó sem hozna megoldást, különösen ha tekintetbe vesszük az abszurd nyelvtörvényt, amellyel a szlovák kormány világosan megmutatta véleményét, s amely joggal váltotta ki Budapest nyugtalanságát. Ennek ellenére kár, hogy a találkozót elhalasztották. Még ha a kormányfők össze is vesztek volna, vagy ha csak két monológ hangzott volna el, akkor is jobb szemtől szembe megmondani egymásnak véleményünket, mint másodkézből értesülni róla.
Igaza van Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszternek, amikor azt állítja, hogy a problémákat csak a legfelsőbb szintű párbeszéddel lehet megoldani. Sajnos mindjárt azt is megmutatja, hogy mi az, ami szlovák részről akadályozza a párbeszédet. Az, ha nem érti, hogy valakinek valami nem tetszik a nyelvtörvényben, ha azt állítja, hogy az csak a szlovák nyelv használatát szabályozza, s a magyar bírálatokat a szlovák belügyekbe való beavatkozásnak minősíti. Kinek, ha nem Lajčáknak, a nemzetközi közösség egykori boszniai főmegbízottjának kellene tudnia, hogy ami az emberi jogokat és a demokráciát illeti, nincs belügy, s mind más államoknak, mind a nemzetközi szervezeteknek joguk van ebbe beleszólni. Éppen ez az elv volt Lajčák tevékenységének alapja Boszniában, s itt is, ott is érvényes, annak ellenére, hogy Szlovákia és Bosznia helyzete eltérő – olvasható a lapban. Ha azonban Lajčák ezt az elvet tagadja, tagad mindent, amit Boszniában szorgalmazott. Lehet, hogy ez nem is zavarja, hogy a miniszteri tisztség egy kis kétszínűségért nem nagy ár. „Bosznia egykori ura, mint a kormányzó nacionalisták hű szolgája, viszont szomorú látvány” – szögezi le a Sme.
MTI, Felvidék ma
