A második világháborút követően Európa útjain száz- és százezrek vándoroltak el otthonaikból, akiket elüldöztek, elhurcoltak, kitaszítottak. A nagyhatalmi döntések, üldözések, illetve belső kényszer indította emberáradatban ott sodródtak 1945-1949 között a szlovákiai magyarok tízezrei is.
A kollektív bűnösökként állampolgárságuktól megfosztott szlovákiai magyarok egy részét Csehországba deportálták, a kitelepített szudétanémet vidékre, kényszermunkára. Más részüket az 1946-ban aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény következtében Magyarországra telepítették, ahonnan a propagandanyomásnak engedve szlovák családok tízezrei költöztek – önszántukból, a jobb élet reményében a Szlovákiából kitelepített magyarok helyére.
A hatalmi döntéseknek egyaránt kiszolgáltatott népcsoportok így cseréltek otthont és hazát, miközben a megrázó történések, az átélt személyes tragédiák sokáig feloldhatatlan ellentéteket szítottak a kényszerűségből egy településre sodort lakók között.
A kiállítás résztvevői (Fotó: Dunajszky Éva)
A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma olyan kiállítással igyekezett emléket állítani ennek az időszaknak, amely az eseményekben érintett etnikumok sorsát párhuzamosan mutatja be a látogatóknak. A kiállítás – amelynek megnyitójára 2016. november 30-án került sor – a német, magyar és szlovák otthonok rekonstrukcióiba ágyazva, autentikus dokumentumok, tárgyi emlékek és szemtanúk elbeszélései alapján veszi sorra a történeteket.
A házakat szimbolizáló terek átfordítható elemei az intim szférába durván beavatkozó hatalmi döntéseket érzékeltetik a kiállítás látogatói számára. A kiállítás megjeleníti a családok életkörülményeit, a kényszerű utazás állomásait és eseményeit, az otthoncserével járó megpróbáltatásokat.
A bemutatott filmhíradó-részletek és dokumentumfilmek révén pedig közelebbről betekintést nyerhetünk ebbe a korszakba. A lapozókban családi iratokat, fotókat láthatnak a látogatók, míg a térképen nyomon követhetik egy-egy szereplő útját a régi otthonából az újba.
A tárlat egy részlete az átfordítható elemmel (Fotó: Dunajszky Éva)
A kiállítás amellett, hogy személyes történetek során át reflektál egy vitatott időszak történéseire, a lakáskultúra, a viselet, a nyelv témakörein keresztül bemutatja az érintett népcsoportok közti lelki hasonlóságokat is.
„Ez idő szerint napjaink nem csendesek és nem békességesek. Szívünk, lelkünk telve van sok aggodalommal és kétségbeeséssel” – idézte Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója a kiállítás megnyitóján Samarjai Emil pozsonyi születésű ügyvéd naplójának egyik bejegyzését. A napló a második világháború első napján kezdődik, és a háborút követően is folytatódik, betekintést adva a vészkorszak eseményeibe, a család sorsát is meghatározó európai szintű történésekbe, a háborús rettegést felváltó bizonytalanságba, mondta Jarábik Gabriella.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen témával is foglalkozik a Szlovák Nemzeti Múzeum” – jelentette ki a kiállítás megnyitóján Rigó Konrád kulturális államtitkár, aki szerint a történelem nagyon furcsa dolgokra képes.
Jarábik Gabriella, Pavol Mešťan, Rigó Konrád és Bukovszky László (Fotó: Dunajszky Éva)
„Olyan események például, amelyek az egyik nemzet számára borzasztó nagy tragédiát jelentenek, a másik nemzet számára jelenthetnek tulajdonképpen pozitív kimenetelt. Nem szabad ilyenkor elvennünk a nyertesektől az öröm gondolatát, meg kell tisztelnünk az emlékezőket, és tisztelettel kell tekintenünk a múltra” – mondta Rigó Konrád államtitkár.
Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos szerint a szlovákiai magyarok deportálásának 70. évfordulója jó alkalom arra, hogy megpróbáljunk együttgondolkodni, megpróbáljunk visszatérni történelmünk akár tragikus eseményeire is, és próbáljuk valahogy ezt az eseménysorozatot a széles közönség számára feltárni.
„1945 a békevárás éve volt egész Európában, ehelyett újabb tragikus események sorozatának áldozata lett több százezer ember Európában, elsősorban Közép-Kelet-Európában” – mondta Bukovszky, aki szerint a jelenlegi kiállítás arra példa, hogy bemutassa, hogyan élte meg mindezt az a több százezer érintett, aki önként vagy kényszerből hazát cserélt.
Egy kitelepített – „Ez itt az én családom.” (Fotó: Dunajszky Éva)
„Én úgy gondolom, hogy az egyéni sorsokon keresztül talán eljutunk arra a szintre, amikor már meg tudunk egymásnak bocsátani. Mert nagyon nehéz egyszerre győztesekről és vesztesekről beszélni, hiszen ennek a folyamatnak, bár más volt az alapja, de az érintettjei mind vesztesek voltak” – fűzte hozzá Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos.
A kiállítás megnyitóját a Tavaszi szél vizet áraszt c. országos versenyen aranysávos és aranypávás minősítést nyert Varga Zaránd hegedű- és furulyajátéka, illetve éneke tette még gazdagabbá.
A kiállítás-megnyitót megtisztelte jelenlétével Szabó József nagykövetségi tanácsos, első helyettes, Kiss Balázs nagykövetségi tanácsos, valamint Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója is.
Varga Zaránd a Tavaszi szél győztese (Fotó: Dunajszky Éva)
A kiállítás partnerei a Kárpáti Német Kultúra Múzeuma, a galántai Honismereti Múzeum, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, a Szlovák Filmintézet, a MANDA, valamint a Bibliotheca Hungarica voltak.
A tárlat a szlovák kormányhivatal, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósult meg. Két évig, 2018. december 31-éig tekinthető meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában.
Felcserélt domovy /otthonok/ (Fotó: Dunajszky Éva)
Felcserélt domovy /otthonok/ (Fotó: Dunajszky Éva)
Felcserélt domovy /otthonok/ (Fotó: Dunajszky Éva)
Felcserélt domovy /otthonok/ (Fotó: Dunajszky Éva)
