A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége emlékkonferenciát szervez szeptember 18-án, a 125 éve Kassán született katolikus nővér, Slachta Margit tiszteletére, aki a Magyar Országgyűlés első női képviselője volt. Ennek kapcsán mutatjuk be munkásságát és a magyar társadalomban betöltött szerepét.
Lengyel nemesi származású ősei a Felvidéken élt birtokosok voltak. Édesapja, Slachta Kálmán 1882-ben vette feleségül az ugyancsak földbirtokoscsaládból származó Sárossy Borbálát. Házasságukból a másodikként született Margit mellett még öt leány származott. Margit Kassán négy elemit és hat felsőbb leányiskolai osztályt végzett. Ennek befejeztével, 1903 májusában tanítóképző képesítő vizsgát tett, majd három évig bejáró diák volt a kalocsai Miasszonyunk-nővérek tanárképzőjében. Német–francia szakos polgári iskolai tanári végzettséget szerzett.Még képzős évei alatt hallotta előadni Farkas Edith alapítványi hölgyet a munkásnők védelméről, a patronázsról. Az előadás életre szóló hatást tett rá, felkeltette érdeklődését a gyakorlati szociális munka iránt, ezért tagja lett a Szociális Missziótársulatnak. A huszonöt éves ifjú nőben gyorsan megérlelődött egyfajta küldetéstudat: az elkövetkezendő kilenc év alatt a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka élharcosa lett. Előadókörutakat tartott, társadalmi, környezeti tanulmányokat készített, adományokat gyűjtött, többek között a Szociális Missziótársulat erdélyi szervezeteinek a kiépítésére. Ország-világ előtt vállalta és népszerűsítette a keresztény feminizmust, mellyel elhatárolódott a radikális liberális feminizmustól, de elhatárolódott a konzervatív, a nőket csupán családanya-szerepben elfogadó nézetektől is. A Slachta által képviselt feminizmus családközpontú volt, de a családi kötelességek mellett jogokról is szólt. Tanulhassanak a nők is! – követelte, de míg a radikálisok minden kenyérkereső pálya megnyitása mellett voltak, addig Slachta a női mivoltnak megfelelő pályák megnyitását követelte.1915-ben szociális iskolát nyitott, majd március 25-től A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztett. Slachta Margit a társadalom legnagyobb problémájának a szociális problémákat tartotta. Eltérően az arisztokratikus egyházi vezetés véleményétől, nem az unatkozó úrihölgyek jótékonykodásával kívánta a szociális kérdéseket megoldani, hanem azt hangsúlyozta, hogy a gondozást szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani. Igen hamar meg kellett tapasztalnia, hogy közéleti-társadalmi szereplés, kapcsolatok nélkül nem lehet a szociális kérdéseket megoldani.
1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egység Pártja vezetése a kiírt időközi választásra abszolút többséggel elfogadta a párt hivatalos jelöltjének; március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. Ő lett az első női képviselő Magyarország történetében. Felszólalásaiban a nőkérdést, az általános választójog kérdéseit és a nincstelenek földhöz juttatásának problémáját feszegette a polgári politikusokat megszégyenítő nyíltsággal. A fővárosban elindította az iskolanővéri intézményt, a későbbi iskolaorvosi szolgálat elődjét. 1922. február 16-án véget ért a parlamenti ülésszak, s ezzel egyelőre az ő képviselői pályafutása is abbamaradt. Bár a Keresztény Női Tábor kérte a püspöki kart, hogy ismét indulhasson a választásokon, főnöknője megtiltotta, hogy jelöltesse magát. Kettőjük vitája a politikai szereplés vállalható mélységéről odáig fajult, hogy 1923. május 5-én több társával együtt elküldték a szociális Missziótársulatból. Néhány nap múlva, május 12-én megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, amelynek július 15-től választott főnöknőjévé, amelyet 1963-ig irányított.
Keresztény hite, humánuma életveszélyt is vállaló embermentő munkára sarkallta a második világháború éveiben. Elhatárolta magát a zsidótörvényektől, számtalan petíciót, föliratot, közbenjárást készített és terjesztett a hatóságok elé. 1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a teljes zsidótalanítást, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Pius pápát a cselekvésre. Lapja 1944. áprilisi betiltása után fő feladatának az embermentést tekintette. A testvérek Thököly úti rendházába, illetve annak udvarán farakások közé bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklósnét, Rusznyák Istvánt. 1945-ben a néhány hónapja még őt is letartóztatással fenyegető nyilasok körülményein próbált enyhíteni; senkiben nem egy világnézet képviselőjét, hanem a segítségre szoruló embert látta.Az 1945. évi nemzetgyűlési választásokon párton kívüli jelöltként, a Polgári Demokrata Párt nagy-budapesti listáján került be ismét a parlamentbe. Hivatalosan 1946. januártól párton kívüli képviselő. Az 1947. évi választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. 1945 és 1948 közötti parlamenti felszólalásai többségükben a jogelviség, a jogbiztonság és a jogrend kérdéseivel foglalkoztak. Ezek biztosítását csak a Szent István-i államrend fennmaradásában látta, ezért a köztársasági államformát elutasította. 1946-ban sürgette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a Vatikánnal. A hitoktatás szabadságáért 1947. április 16-án elmondott beszéde után Parragi György képviselő így méltatta: „Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben!” A határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogai, a családi élet, a nemzet erkölcsösségének védelme is gyakran foglalkoztatta.
A kommunista párt fokozatos térnyerésével egyre lehetetlenebbé vált politikusi pályájának folytatása. 1947. október 28-án elmondott felszólalását külpolitikai érdekeket sértőnek minősítették, és hatvan napra kizárták az Országgyűlésből.Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, szenvedélyesen ellenezve az egyházi iskolák államosítását kimondó törvényjavaslatot. Letartóztatástól tartva 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött. Eredetileg indulni akart az 1949. évi választásokon is, de csak a május 15-i szavazásra mert elmenni. 1949. június 22-ről 23-ra virradó éjjel húgával együtt Ausztriába, onnan szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, és Nemes Borbála néven szerepelt a Szabad Európa Rádióban.Az emigráció első éveiben megpróbált aktív maradni. Memorandumot intézett Truman elnökhöz és az USA püspökeihez, hogy felhívja figyelmüket a kommunista országokban bármilyen okból kisebbségbe szorítottak helyzetére. Tiltakozásokat gyűjtött Mindszenty József esztergomi érsek bebörtönzése miatt. Már igencsak megöregedve, de megpróbált segíteni az 1956-os forradalom menekültjein is. Élete utolsó éveiben visszavonult a közélettől. Buffalóban, a Szociális Testvérek Társasága egyik rendházában hunyt el.
1995. március 15-én ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól; május 7-én a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült. Izrael Igaz ember kitüntetésben részesítette, és fát ültetett emlékére a Yad Vashem kertjében.
Fő művei: Elkapott sugarak, A puszták rejtekéből az élet centrumába, Pünkösdi tűz, Sugárzó élet, Válogatás Slachta Margit testvér gondolataiból.
Balogh Margit dolgozata alapján
Felvidék Ma, VZS
