A zsélyi evangélikus temető

Az 1863-as nagy zsélyi tűzvész után a község jobbágyai szinte földönfutókká váltak: házaik porig égtek, földjeik nagy részét kénytelenek voltak eladni. Ekkor váltak a település gazdag polgáraivá azok a szlovák evangélikus beköltözöttek, akik felvásárolták a szerencsétlenné vált helybeliek maradék vagyonát.

A bevándorlók második nemzedéke bár elmagyarosodott, de vallásukat, erkölcsi szokásaikat továbbra is megtartották a leszármazottak. A megmaradt tősgyökeres 30-40 zsélyi családhoz később az említetteken kívül továbbiak társultak. A Zichy-uradalomban például több idegenből érkezett béres bukkant fel, akik közül többen a faluban maradtak. Ök is a szlovák vidékekről származtak elsősorban. Aztán érkeztek iparosok és kézművesek is a közeli és távolabbi vidék német falvaiból. Az evangélikus Lavríkok közt például akadtak ácsok, kovácsok és cipészek.
Az evangélikusok az évszázadok során templomot itt bár nem építettek, de áll a faluban egy 1846-ban általuk emelt harangláb. Eredetileg ez fából készült, s 1929-ben emeltek helyette egy négyszögletes formájú, karcsú gúlatetős kő építményt.

A XIX. század vége felé nyithatták meg kis temetőjüket is az ide költözött idegenek. Ez a Nagykürtös felé vezető főút jobb oldalán látható, ma már új épületek szomszédságában. Központi temetőkeresztje nincs; a sírok észak-déli tájolásúak: a holtakat arccal déli irányban helyezik a sírba. Szinte valamennyi sírjel kőből: műkőből, homokkőből, gránitból vagy márványutánzatból készült. Általában magas, obeliszkszerű sírjelekről van szó, egynémelyikükön keresztalakzat, az elhunyt fényképe vagy virágcsokros, rozmaringszálas díszítés látható. Egy-egy keresztalakú síremlék is előfordul.

A házastársakat egymás mellé temették, s van egy-egy kovácsoltvas kerítéssel elkülönített családi sírkert is. A sírjelek minőségéből, nagyságából következtetni lehet arra, hogy a hitfelekezet tagjai közt egykor több jómódú család is lehetett. Szép szokás, hogy halottak napja táján a már sírjel nélkül meglévő régi hantokat is virágozzák. A leggyakoribb síremlékekre írt nevek a következők: Márkus, Bertalan, Tarcsányi, Kovács, Lenicky, Veres, Végh, Szórád, Tucsek, Jankovsky, Bér, Kissimon, Hoták, Liska, Belica, Oravec, Rakitka, Hrebenda, Lavrík. A Veres és a Tarcsányi nevűekkel a közeli Ebecken, Mikszáth nagyszüleinek falujában is találkozhatunk. Mikszáth anyai felmenői szintén Veresek voltak.

A Veres családnak a zsélyi evangélikus temetőben szép kovácsoltvas kerítéssel körülvett sírkertje van. Egy kétlépcsős alapzaton áll az egyik családtag kihegyezett tetejű gránit obeliszkje eme felirattal: „VERES PÁLNÉ/ szül./ VÉGH ANNA/ szül. 1864. okt. 15./ Megh. 1904. jún. 28./ Áldás emlékére/ Felejthetetlen férjed/ és gyermekeid“. Egy másik fényképes, az előbbihez hasonló kivitelezésű sírjelen ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszik/ Id. faradi VERES/ PÁL/ élt 74 évet/ megh. 1930. aug. 15./ Béke legyen porai felett/ állították szerető/ felesége és gyermekei/ és második neje/ sz. SZÓRÁD ERZSÉBET/ 1876-1968“
Háromlépcsős alapzaton áll az a kihegyezett tetejű, fényképes, szürkés homokkő obeliszk, melyen egy virágkoszorú (rózsák, mályva) díszítés látható, alatta ezzel a szöveggel: „MÁRKUS MARGITKA/ 1900-1916/ Béke poraira/ Áldás emlékére/ Emlékül/ Gyászló szüleid“
Szürkés márványutánzatból készült keresztjeles díszítéssel az a téglalap alakú sírjel, melyen ez a felirat áll: „Itt nyugszik/ MÁRKUS ISTVÁN/ 1851-1936/ MÁRKUS ISTVÁNNÉ/ 1864-1939“

A következő sírjel egy legömbölyített tetejű oszlop, fehér márványtáblával, rajta eme felirattal: Itt nyugszik BERTALAN PÁLNÉ/ sz. TARCSÁNYI ZSUZSANNA/ és lánya/ILONKA“. A másik egy téglalap alakú, sarkainál legömbölyített műkő fényképpel s az alábbi feliratozással: „Itt nyugszik/ KOVÁCS JÓZSEFNÉ/ sz. LENICKY ROZÁLIA/ 1881-1967/ Nyugodjon békében“.

Több újabban emelt síremlék már szlovák feliratozású. Az alábbira például ez a szöveg került: „Tu odpočíva v Kr. Pána (Itt pihen az Úrjézusban)/ JANKOVSKÁ KAROLINA/ r. BÉROVÁ/ 1877- 1970/ Telo tíško v zemi leží (A test csendesen a sírban fekszik)/ A duch jej nech sa v Kristom teší/ (Lelke örvendezzen Krisztusban)“.