A kelet-szlovákiai születésű színművész egykori középiskolájába látogatott. Április 4-én a kassai iparistáknak beszélt a kezdetekről és a szakmai sikerekről. A közvetlen beszélgetés ösztönzőleg hatott a diákokra és büszkeséggel töltötte el a pedagógusokat.
A Kassai Iparisták Klubja másfél éve alakult azzal a céllal, hogy különböző programok és találkozók révén szervezzék a kassai fiatalok életét. Jelenleg Soltész Zsolt az elnöke, aki hírportálunknak elmondta a klub megalapításának előzményeit: „Régebben már működött itt egy iparista klub, s mi az iskola létrejöttének 140. évfordulója alkalmából úgy gondoltuk, továbbvisszük ezt a hagyományt. A klubot öten alapítottuk, a tagjai pedig volt és jelenlegi iparisták Kassától Párkányig. Minden hónapban szervezünk egy tartalmas rendezvényt.”
A beszélgetés résztvevői (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Kassai Csongor sokak számára a szlovák és cseh filmekből, tévésorozatokból és show-műsorokból ismert. Az egykori iparista Kassáról indult és a szlovák fővárosban lett színész, sokszínű tehetségének és természetességének köszönhetően magyarként képes volt betörni a cseh és szlovák filmiparba. „Most az iskolai beiratkozások idején értékes lehet a kis kelet-szlovákiai magyar faluból induló, szlovákul játszó színész története. Az alapiskolát és az iparit magyar nyelven végezte. Fiatal kora ellenére mégis sok mindent ért el az életében. Ez példaértékű lehet a fiatalok és idősebbek számára is” – nyilatkozta a KIK elnöke a Kassai Csongorral folytatott beszélgetés kapcsán.
A kassai Szakkay József Ipari Szakközépiskola könyvtárában kedden délután egy nagyon jó hangulatú, kötetlen beszélgetés alakult ki. Csongor elmondása szerint az ő idejében Kiskövesden mindenki iparista akart lenni. Szülei soha nem gondolták volna, hogy az elektronikát tanuló fiukból színművész lesz. Az egykori iparista pályafutását Buday tanárnő indította el.
Kassai Csongor színész egykori iskolájában (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Az 1990-es évfolyam sítábora beleivódott az intézmény történelmébe. Kassai Csongor a téli vakáción az osztály programjának keretén belül a tanárait parodizálta. A sikeres paródia híre futótűzként terjedt és több pedagógus megkérte Csongort, hogy a vicc kedvéért helyettesítse a katedránál. Többen jót nevettek saját magukon.
Pásztó tanárnőnek hála a következő iskolaévtől Csongor X-es lett és a diákszínpad sikeres darabjaival több ízben jutott el a komáromi Jókai Napokra, ahol későbbi munkatársai figyeltek fel rá. A Képzelt beteg című darabban nyújtott alakításáért díjat és személyes felvételi meghívót kapott az akkori MATESZ vezetőségétől. A kassai Thália színpadán kezdett Kolár Péterrel 1990-ben, ahol három évadon keresztül játszott a magyar közönségnek.
Elmondása szerint ezt az állást két nappal az érettségi előtt szerezte. Ekkor még nem tartotta magát elég jónak ahhoz, hogy a színművészetire jelentkezzen. „1993-ban kénytelenek voltak engem is felvenni” – mondta jókedvűen Csongor, az életéről mesélve. Két évvel később a Szlovák Nemzeti Színházhoz került, sokáig játszott a Radosini Naiv Színházban, többek között magyarként a Jánošíkban, és voltak előadásai az Új Színpadon is. „1996-ban felfigyelt rám Vladimír Strnisko. Akkor még problémáztak a szlovák kiejtésemen. Ennek ellenére nagyon ritkán és csak csehek szinkronizáltak.”
Bevallása szerint a filmhez véletlenül került. „Voltak szerepek, melyeket kifejezetten azért vállaltam el, mert nehéznek bizonyultak, vagy mert ki akartam próbálni, mennyit lehet egyik napról a másikra öregedni, változni. Szeretem azokat a szerepeket, melyek megformálásánál változtatni lehet a testtartást, hanghordozást. Ez kihívás” – mondta Csongor.
Soltész Zsolt és Kassai Csongor (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A jelenlegi hazai tévéipar egyik ikonja azt is elmondta, hogy szereti a kihívásokat és közel áll hozzá az alternatív jellegű mozgásszínház is. A jelenlévőknek beszélt kezdeti ragozási nehézségeiről és az ezekből adódó helyzetkomikumokról. „A rossz ragozás szinte mindenhol a legcsattanósabb rögtönzéses poénokat szüli. Azt tudnunk kell, hogy egy szlovák nem tud közvetlenül szlovákul rosszul ragozni, arra csak magyar ember képes.”
Csongor szeretettel beszélt a Jozef Bednárikkal, a szlovák musical atyjával folytatott közös munkáikról is. „A rendező úr szerette, ha magassarkú cipő volt a lábamon, élmény volt neki dolgozni, felszínre hozta a humort. Gyakorlatilag egybekelt a színházzal és egy élő lexikon volt” – emlékezett Csongor, akinek a repertoárjában elmondása szerint eddig legtöbb 9-10 élő darab szövege és szerepe volt párhuzamosan. Végezetül elárulta, hogy egyik nagy álma a Forest Gump, vagy az Esőember címszerepéhez hasonló figura színpadi vagy filmbeli megformálása.
