Legszívesebben ezt a címet adnám írásomnak, beszámolómnak egy fantasztikus nemzetközi filmsikerről. És mindez itt, a Felvidéken. Június 24-én ért véget a 25. ART FILM FEST Kassán.
Gondoltam, meglepem magam, hiszen én is most ünneplem pappá szentelésem 25. évfordulóját – és sikerült. A számtalan ismeretlen film és filmrendező közül kiválasztottam egy magyart, ha már egyszer Kassán vagyok jeligével. És bejött. A Testről és lélekről 2017-es magyar filmdráma, amelyet Enyedi Ildikó rendezett, és papként elmondhatom: nagyon eredeti módon mutatja be az érosztalanságot. Ennek ellenére a film joggal tekinthető erotikusnak (s nem a bevágott pár másodperces halovány pornójelenet végett).
Az alkotás elnyerte a 2017-es Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Főszerepben Borbély Alexandra (*1986 – ) szlovákiai magyar színésznő (tudhatjuk meg a wikipedia-ból). Gyermekkorát a felvidéki Nagycétényben töltötte. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett. Felvételizett a pozsonyi színművészeti egyetemre is, de végül mégis Budapest mellett döntött. Itt fedezte fel őt Enyedi Ildikó, és így sikerült csodálatos módon színre vinni azt, amikor nincs semmi érosz – csak szex. A filmet a 25. Kassai Filmfesztivál utolsó napján mutatták be – a film után pedig egyfajta filmklub-foglalkozásra, beszélgetésre kellett volna sort keríteni. A nézők viszont azt várták, hogy majd valaki mond valami okosat. Hát nem így lett. A moderátor azonnal felkínálta a mikrofont (az egyetlent, a másik nem működött) a nézőknek – ők viszont csak úgy: bekiabálták kérdéseiket. Kicsit elszégyelltem magam, hogy nem merek felszólalni, de a kérdések ugyancsak gyerekesek voltak – filmbemutatóhoz nem illőek. Szerencsémre mindezek után sikerült pár szót váltanom Alexandrával a mozi előterében. Amikor magyarul megszólítottam, hihetetlen, ahogy egyszeriben ragyogott a szeme, tele azzal a tipikus női charmmal, aminek a filmben nyoma sem volt. Mondtam is neki, hogy csodálom, ahogy sikerült ennyire erotikamentesen szerepelnie. Hát, nem volt könnyű, de a rendező kitett magáért – vallotta be.
Enyedi Ildikó azon rendezők közé tartozik, akik nem próbálgatnak műfajokat, stílusokat, hanem ugyanazt a témát hozzák vissza más és más megvilágításban. Nála fő téma a kapcsolatkeresés, a szerelem, annak buktatói. Kezdődött mindez a Tamás és Juli (1997) című filmmel, most 20 év után pedig ott folytatja, ahol abbahagyta. A Testről és lélekről (2017) főszereplői egy helyen dolgoznak, egy nyelvet beszélnek, mégis mintha külön világban élnének. Az elvált férfi, aki már feladta az egészséges párkapcsolat teremtésére irányuló próbálkozást, az új munkaerő, Mária pedig még csak most kezdené. Zárkózott, bizalmatlan és képtelen megérteni a gesztusokat, a kényes szituációkat, a testbeszédet – nincs kimondva, de egyértelműen Asperger-szindrómás (olvashattuk még télen az Újpesti Napló, XI. évf. 4. sz. (2017. feb. 16.) 11. oldalán). S mint ilyen emberi lény, bármennyire is nőből van, képtelen az erotikára (mondhatnánk: csakis a szex, az ösztön kap nála teret), mint az állatvilágban. A filmben csodás, ahogy együtt ugyanazt álmodják – s majd amikor ez végre kicsúcsosodik a valóságban is, akkor derül ki, hogy a lánynál elmaradt a csúcspont – sőt ezentúl már álmodni sem tudnak. Itt is beigazolódni látszik, hogy maga a vágy gyakran szebb, mint annak mielőbbi kielégítése. Nem hiába mondjuk, hogy érdemes várni.
A filmben párhuzamosan látunk két, mondhatni köznyelven szextörténetet – ráadásul mindkettő éroszmentes. Az egyik a szarvasok csodás világa, a hím és a nőstény párkapcsolata, a másik pedig a munkahelyi flört-telenség. A főhős – Mária egyszerűen képtelen beleélni magát abba, hogy ő nő. Még az ellenszenves idős takarítónő is sokkal erotikusabb nála, próbálja is oktatni – mellesleg ez a film egyik legkedvesebb jelenete. Egyszerűen ő ilyen, s a film címe is épp ezért ennyire találó: Testről és lélekről – Mária csupán test és lélek. Van pszichológusa is, de ő sem érti, mi a gond. Test és psziché, ennyi – semmi anima.
A magyar nyelv adottsága, hogy a latinhoz hasonlóan különbséget tud tenni lélek és szellem között. A hétköznapi magyar nyelv viszont nagyon nem képes megérteni, hogy a pszichológus nem lelkész. Egyszeriben kezdtem nagyon jól érezni magam, eddig is tudtam, most még világosabbá vált számomra, hogy az emberi lélek (pszicho) a szellem (spirito) nélkül érosztalanságra van ítélve. Sok filmet láttam már ebben a témakörben (ha csak a lengyel K. Kieslowskira gondolok is), de Enyedi Ildikó filmje tényleg telitalálat. S mindezt, ahogy Borbély Alexandra alakította – az maga a csúcs. S hab a tortán: a kassai nézők nagyra értékelték, hogy ez a budapesti színésznő milyen jól töri a szlovákot. Nem is marad el a vastaps. Mindezek után a tisztelt olvasókra bízom, hogy belássák: tényleg vannak jó filmek, kár az időnket ócska szappanoperákra pazarolni (rosszabb esetben pornó oldalakat böngészni – merthogy a statisztika erre utal).
