Mi, felvidéki magyarok tisztában vagyunk azzal, hogy számos értéket őrzünk. Az értékőrzés és az értéktárkutatás mégis gyermekcipőben jár vidékeinken. Annak érdekében, hogy minél több értékes építményünk, szokásunk, tárgyunk váljon közismertté, komoly munkát kell végezni. Ebben segít Mihalcsik Márta, aki nemrégiben a Zoboralján járt, de kutatott már az Alsó-Csallóközben és a Csilizközben is.
Mi motiválta arra, hogy a Zoboralján kezdjen értékek után kutatni?
A Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Kft.-nél dolgozom, ennek jogelődje volt a Nemzeti Művelődési Intézet, amely az idei évtől átalakult nonprofit szervezetté. Ezt annak idején a Lezsák Sándor vezette Lakitelek Népfőiskola Alapítvány hozta létre. Én a Veszprém megyei irodában dolgozom. 2012-ben fogadta el a parlament a hungarikumtörvényt, s az intézetnek és a megyei irodának a legfontosabb feladata, hogy a helyi értéktárak létrehozását támogassa, majd amikor létrejön egy ilyen értéktár, módszertani segítséget nyújtson, illetve mindennemű olyan támogatást, amelyre szükségük van a településeknek. Nagy eredménynek tartom, hogy a mi tevékenységünknek köszönhetően Veszprém megyében már közel száz településen jött létre helyi értéktár. Fontos elv, hogy minden közösségnek vannak értékei. Itt, a Zoboralján is megtapasztaltuk, hogy kívülről kell rácsodálkozni bizonyos dolgokra, mert az ott élőknek nagyon sok minden természetes. Számukra ezek az értékek a mindennapok részévé váltak, de ha kívülről jön valaki, és rácsodálkozik, milyen szépek ezek a fejfák, vagy épületek, szokások, akkor a helyiek is ráébrednek, milyen értékek között élnek. Fontos, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés és a közösség határozza meg, hogy mit tart értéknek. A törvény ad egy keretet, de egyébként mindenki maga dönti el, hogy mit szeretne felvenni a saját értéktárába.
Több kategóriát határoztak meg a jogszabályban. Melyek ezek, minek alapján sorolhatóak be az értékek?
Vannak természeti értékek, továbbá épített örökségünk, ez a kategória a legtermészetesebb mindenkinek. Egy-egy hagyományőrző csoport tevékenysége is lehet szellemi érték, vagy egy híres ember, alkotó életútja, munkássága. A helyi gasztronómiai értékeket is fel lehet kutatni, felvetetni az értéktárba, illetve a tudományosság területén elért eredményeket és a turisztikai látványosságokat is el lehet ismertetni. Személy nem vehető fel az értéktárba, de egy ember munkássága már igen.
Vannak olyan értékek, amelyek a helyi közösség számára fontosak, és vannak olyanok, amelyek nemzeti jelentőséggel bírnak. Milyen fokozatok vannak?
Vannak a helyi értéktárak, azaz a tájegységi tárak, a megyeiek, és létrehozták a külhoni értéktárbizottságokat, amelyek a határon túli értékeket bírálják el, s innen a nemzeti értékek, majd a hungarikumok közé kerülhetnek. Ez nem azt jeleni, hogy azok, amelyek helyi szinten maradnak, harmadrangúak lennének, hiszen mindegyik egyformán fontos. Vannak ugyanis olyan értékek, amelyek nagyon kiemelkedőek egy térségben, de az összmagyarság nem ismeri őket.
Mit sikerült a Felvidéken feltárni?
Tavaly vette kezdetét egy komoly együttműködés a zoboralji és a Balaton-felvidéki települések között. Úgy látjuk, hogy ezt a kapcsolatot a népművészeten keresztül lehet igazán megerősíteni, hiszen a zoboralji hímző kultúra gyönyörű és megőrzendő érték. Alsóörsnek volt egy nyertes hungarikumpályázata, melynek részeként Nyitrán rendeztünk egy előadást Szuperné Bohus Judit népi iparművésszel, aki hímez és csipkét ver. Neki szívügye a hímző kultúra megőrzése. Igyekeztünk tájékoztatást adni az egész folyamatról, majd májusban volt egy hímző- és csipketábor Alsóörsön, ahova eljöttek a zoboralji asszonyok is. Alsóörsön Judit és Parlagi Ágnes, aki szintén népi iparművész, tanította az ittenieknek a hímzést és a mintákat. Nagy eredmény, hogy már akkor létrejött a Zoboralji Örökség Őrzői Hímző- és Viseletkészítő Műhely. A hölgyek azóta is dolgoznak és zsűriztetik a terítőiket, s ehhez nagyon sok konzultáció és találkozó szükséges. A Magyar Kézművesség Alapítvány minden évben pályázatot hirdet, s a benevezett munkákból a Duna Palotában rendeznek kiállítást, amely idén július végén nyílt, és a zoboralji munkák is bekerültek a kiállítás anyagába. Tavaly Herenden megyei értéktárünnepet rendeztek, ahol Zoboralja volt a díszvendég, majd a nemzeti összetartozás napján Veszprémben szintén Zoboralja volt a díszvendég, itt szintén bemutatták alkotásaikat.
Az anyaországból mivel tudják az értékgyűjtést segíteni?
A Lezsák Sándor vezette Lakitelek Népfőiskola Alapítvány értékgyűjtő kollégiumokat szervez az országon belül és a külhoni régióban is. Ennek az elvnek alapján, mivel tavaly a Csallóközben voltunk ilyen értékgyűjtő kollégiumban, úgy gondoltuk, fontos lenne megkeresni az itteni embereket, kérdéseket feltenni a település hagyományaira vonatkozóan. Milyen értékeket tartanak fontosnak, voltak-e, vagy vannak-e mesteremberek a faluban? A mostani utunk alkalmával jártunk Gesztén, Zsérén, Nagycétényben, Pogrányban. A kutatás általában úgy zajlik, hogy harminc és negyven ember ellátogat egy területre, és naponta 8-10 emberrel is beszélünk. Megpróbáljuk ezt a folyamatot elindítani, remélve, hogy akadnak olyan fiatalok, akik folytatják az értékgyűjtést, s mindenképpen jó lenne, ha a Zoboraljára is szerveződne egy értékgyűjtő kollégium, hogy ezt a területet is fel tudjuk térképezni.
A Csallóközben még tömbben élnek a magyarok, míg a Zoboralján szórványban, sőt nyelvszigetben. Mit tapasztaltak, mennyire őrzik a régi hagyományokat a Csallóközben és mennyire a Zoboralján?
Érdekes, hogy a szórványban jobban megmaradtak az értékek, a viseletek. A Csallóközben alig emlékeznek a régi viseletekre. Igaz, az 1965-ös árvíz elsodorta a múltat, mindent újra kellett építeni, egyébként nyilvánvalóan ott is ragaszkodnak az emberek a magyarságukhoz, és őrzik, amit tudnak. Azt tapasztaltuk, hogy kicsit bizonytalanok voltak az emberek. Jó érzés volt látni, hogy amikor rájöttek, tulajdonképpen mit is szeretnénk, visszajöttek és hozták a régi terítőt, vagy hívtak, hogy szeretnének mutatni valamit.
Sok településen van tájház. Ezek szerepe jelentős. Mennyire segíti az értékőrzők munkáját a tájházak megléte?
A tájházakban sok érték összegyűlik. Jó látni, hogy van, ahol egy megmaradt régi házat megtartanak és próbálják hozzá összegyűjteni a régi életmódot bemutató tárgyakat, eszközöket. Ez erősíti a helyiek kötődését, fontos az identitás megőrzése szempontjából, főleg itt a szórványban.
Mit tegyen, aki szeretne csatlakozni a mozgalomhoz?
A kormányrendelet megtalálható a neten is. Ebben szerepel, hogy milyen módon kell beregisztrálni egy értéket. De mi szívesen segítünk bárkinek, aki hozzánk fordul. A kérdőívet is rendelkezésre bocsájtjuk, hiszen az lenne a szerencsés, ha a helyiek kezdenék a saját értékeiket összegyűjteni, és úgy látjuk, sok esetben szinte az utolsó pillanatban látunk munkához. Jó lenne a fiatalokat is bekapcsolni. Magyarországon van egy Pannon Ifjúsági Értékőr elnevezésű program, mely a fiataloknak szól, az ő segítségükkel dokumentálják a helyi értékeket, hiszen a korszerű technikához ők jobban értenek, könnyebben tudnak digitalizálni. Nem elég, hogy elkészül a leírás, fontos a kép- és a hanganyag is. Ennek a mozgalomnak az anyaországban és a határon túli régiókban már közel háromszáz tagja van. Kárpátalján, Délvidéken és Erdélyben is alakult ilyen csoport, illetve az anyaországban is számos településen. Már csak a Felvidéket kellene bekapcsolni, s ebben igyekszünk segíteni. Azt még el kell mondanom, hogy párom, Győry Gyula az intézet önkéntese. Mindenhová elkísér, segít, dokumentál, fotóz. Több rendezvényen tartott már foglalkozást gyerekeknek. Bemutatja a kötélverés tudományát, ami egy ősi mesterség, ugyan korszerűsített technikával, de a gyerekek látják és megtanulják, hogyan dolgoztak a régi mesterek.
