Tizenhatodik alkalommal találkoztak a Kárpát-medence hét országából egy-egy civilszervezet vezetői. A találkozás célja a megalakulás óta, hogy megismerjük egymást, kicseréljük tapasztalatainkat, ötleteinket, megosszuk gondjainkat, örömeinket – erősítsük egymást.
A rendszeres találkozásokkal (évente egy alkalommal) ez olyannyira sikerült, hogy mára már szinte családiassá alakult (érlelődött) a találkozások légköre. Mivel pályázatfüggő egy-egy összejövetel megszervezése (mindig a befogadó civilszervezet pályázza meg), így sajnos bővíteni nem lehet a létszámot, de senki nem akar otthon maradni. Az utazást mindig a résztvevő fizeti.
Egy évvel ezelőtt a LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás volt a vendégfogadó, amely szervezésében az Alsó-Garam mente és Komárom városának gazdag történelmi, néphagyományi és turisztikai nevezetességeit ismerték meg az idelátogatók – Komáromtól Ipolyszakállosig.
Az idén az erdélyiek döntöttek úgy, hogy a Mezőségbe hívják a civileseket, és Erdély egyik leggazdagabb vidékének értékeibe nyújtottak betekintést.
Kolozsvár, Szék, Szamosújvár, Válaszút és környéke nevezetességein kívül, a legnagyobb meglepetést a Téka Alapítvány vezetőinek (ők voltak a szervezők is) tevékenysége és eredményeik adták. E fiatalokból álló csapat – Balázs-Bécsi Attila és Enikő kitartó és nagyon felelősségteljes hozzáállásával – az idén megnyitotta azt az oktatási intézményt, ahol helyből és a környékről négyszáz kis- és nagydiák (nulladiktól a tizenkettedik évfolyamig) tanul a legkorszerűbb oktatási formákkal, módszerekkel. S mindehhez az alapítvány bentlakásos kollégiuma is működik – sokszínű nemzeti és történelmi öntudatot erősítő programmal. Elsősorban a néptánc, a népzene, a kézművesség a fő foglalkoztatási témájuk mind a kollégiumban, mind a Feketelakon az általuk létrehozott táborban.
A szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum beruházása egy nagyon fontos, programközpontú, konkrét finalitást biztosító, célzott fejlesztés. Erdély történelmi régiói között most már a Mezőség is rendelkezik egy olyan oktatási központtal, amely a térség szellemi központjává, katalizátorává fejlődhet.
Kolozsvárott, az EMKE székhelyén, a város civilszervezeteinek egy részével találkozott, ismerkedett a csapat. Újra és megint megtapasztalták a Budapestről és más országból jövő magyar civilesek, hogy a folytonos, következetes, kemény munka és kitartás az, ami gyümölcsöző lehet akár egy szórványvidéken is, mint a Mezőségben. Na, meg az összmunka, főleg az egyház, az iskola és a civilek összefogásából születhetnek maradandó élmények, eredmények.
Elgondolkoztató és maradandó élményt nyújtott Széken az a Hollandiából hét éve odatelepedett lakos, aki olyannyira beleszeretett az erdélyi kultúra néptánc-, népzene világába, hogy két házat is vásárolt, s hihetetlen nagy erdélyi gyűjteményét büszkén mutogatja nemcsak a közelből, de például a saját országából érkező turistáknak is – ízes jó magyarsággal körítve.
A Horvátországból, Délvidékről, Budapestről, Brünnből, Bosznia-Hercegovinából és Erdély más vidékeiről és a Felvidékről valamennyien újra gazdagodtunk, erőt kaptunk, ötletet vettünk a megmaradás néha göröngyös útjához.
A Civil Akadémia elmúlt tizenöt évének történetét (benne a tavalyi felvidéki úttal) a nagyváradi Dukrét Géza és a CA indítójának, Romhányi Andrásnak köszönhetően, egy kötetben kapta meg minden résztvevő.