Történt, hogy 1910-ben két, Budapest fővárosi, Hungária körúti jó szomszéd, család nem tudott már megbirkózni a szűkölködéssel. Sokat tanakodtak, egymással is, másokkal is. Elhatározták, hogy elhagyják a számukra nyomort jelentő magyar fővárost. Egyikük úgy döntött, hogy nekivág a tengerentúlnak. A másik család nem tudott, nem akart elszakadni a hazájától, erdélyi rokonsága falujába költözött. Ott, e két és kétféle választott helyen éltek, amíg meg nem haltak. Leszármazottaik mostanság is ugyanott éldegélnek.
A hajdani szomszéd családok leszármazottai közül, az akkor külföldre távozott és ott végleg megtelepedett család tagjai ma is magyar állampolgárok, hiszen természetesen minden további nélkül azok lehetnek. A másik család utódai, a Hazától elszakadni nem tudók gyermekei, mint „trianonizált” földön élők viszont nem lehettek mindeddig – és még ma sem lehetnek – polgárai Magyarországnak.
Imígyen is leledzenek a világ paradoxonjai, nemtelenségei.
Kolozsi Béla, Felvidék Ma
